Mi lesz a gárdonyi félszigettel?

Az egykor döntően a gárdonyi önkormányzati kézben lévő, ma már katalán tulajdonosok által birtokolt gárdonyi félsziget minden szempontból kirívó pontja a településnek: ápolatlansága sokak szépérzékét sérti, a környékén kóborló rókák miatt pedig rendszeresen panaszkodnak a közeli nyaralók tulajdonosai. A megítélésén az sem segít, hogy az ígért nagyobb horderejű turisztikai beruházás helyett évek óta horgászok és nudisták kedvelt helyévé vált a nádasba burkolózott terület. Tagadhatatlan, hogy a 26 hektáros félszigetben ennél jóval nagyobb potenciál rejlik, amelyet mind a tulajdonos Bernat-csoport, mind a gárdonyi önkormányzat szeretne kihasználni a város és a turizmus fejlesztése érdekében.

Mint ahogy azt Tóth István, Gárdony polgármestere lapunknak elmondta, a félsziget értékesítése a rendszerváltás óta napirenden volt, de évekig csak komolytalan javaslatok érkeztek a területre, amely a hetvenes években lezajló mederkotrás során felhalmozott iszapból alakult ki, így állapota sosem volt kifogástalan.

– Gárdony szabályozási terve szerint a területen elsősorban szállodák, nyaralók, lakások építhetők, és olyan egyéb szolgáltatásokat vonzhat, amelyek a fejlődő turizmus érdekeit szolgálják. A sok sikertelen próbálkozás után 2006 végén érkezett megfelelő ajánlat a kiírt pályázatunkra: a katalán befektetők 777 millió forint összegű ajánlatot tettek, fejlesztési céljaik pedig egybeestek a mi elképzeléseinkkel. A tőlünk megvásárolt 22 hektáros terület mellé megvették még a Megyei Önkormányzat kéthektáros telkét is. Csupán egy kisebb terület maradt önkormányzatunk tulajdonában, mellettünk pedig a vízügy birtokol egy nagyobb részt a félszigeten – tette hozzá a polgármester.

A Bernat-csoport, „Katalónia legrangosabb építészirodája” eredetileg lakóépületeket tervezett a félsziget területére. A fejlesztésnek – ahogy akkor sok más elképzelésnek –, a 2008-as pénzügyi válság tett keresztbe, amelyet az ingatlanpiac azóta sem hevert ki. Márton István, a Bernat-csoport magyarországi jogi képviselője szerint a vállalkozás azért volt kénytelen letenni a lakásépítési tervekről, mert nem volt rájuk elég kereslet.

Felmerülhet a kérdés, hogy a tulajdonosok miért hagyják hanyatlani a félszigetet, amely kiváló helyszínt biztosíthatna bármilyen idegenforgalmi létesítménynek. A helyzetet egyelőre csak azzal befolyásolhatja az önkormányzat, hogy folyamatosan napirenden tartják a terület jövőjének kérdését.

– Csaknem 150 millió forintnyi telekadót fizettek önkormányzatunknak 2008 óta a befektetők, akik csodát akarnak létrehozni, de a jelenlegi európai viszonyok ezt nem teszik lehetővé – mondta Tóth István, utalva a befektetők és az önkormányzat között fennálló folyamatos kapcsolatra. Márton István hozzátette, hogy a projekt nagysága miatt nem kötötték határidőhöz a beépítést, amely „mind a tulajdonosok, mind az önkormányzat, mind a lakosság érdeke.” Bár eddig veszteséges befektetésnek számít a vásárlás, a kiírt nemzetközi tenderek azt bizonyítják: a katalánok nem tettek le terveikről, egy olyan turisztikai központról, amelyből az önkormányzat mellett a lakosok is profitálnának. A félszigettel kapcsolatban ugyanis megvásárlása óta több nemzetközi pályázat jelent meg. Megkérdeztük a településen élő L. Simon László államtitkárt is, aki szerint nagy szükség van potens befektetőkre, de annak nincs sok értelme, ha valaki a kezében levő vagyonnal nem gazdálkodik. A rendszerváltozás óta eltelt évtizedekben több olyan ingatlanbefektető jelent meg a környéken, akik ugyan tömegével vásároltak fel ingatlanokat, de semmit sem kezdtek velük, hanem hagyták őket lepusztulni. „Egy bezárt, amortizálódó hotelnél nincs szomorúbb látvány, ráadásul nagyon hiányzik az ilyen intézmények elmaradt idegenforgalmiadó-befizetése. Az idegenforgalmi adót kiegészíti az állam, és valóban működő intézmény, munkahelyek vannak mögötte. Ugyan jó, ha egy üres telek után adóbevétele van a városnak, de ennél sokkal jobb, ha idegenforgalmi adót, ÁFA-t, iparűzési adót is beszednek az itt termelődő bevételek után. Más telkeket – nagyon helyesen – szigorú visszavásárlási garanciával értékesít az önkormányzat, itt erre nem volt mód, úgyhogy egyéb eszközökkel kell rávenni a magántulajdonosokat arra, hogy végre kezdjenek valamit a területtel, de legalábbis tartsák rendben, ápolják, gondozzák” – mondta az országgyűlési képviselő államtitkár.

Ez nem lehetetlen, hiszen a tulajdonok „elsősorban vendéglátó egységekben, szállodákban gondolkodnak. Voltak német és spanyol érdeklődők is, ezek a tenderek viszont még folyamatban vannak, így biztosat egyelőre nem tudok mondani” – jegyezte meg a tulajdonosok jogi képviselője.

Tóth István polgármester szerint a 2007-ben kapott vételár az akkor induló, 2007–2013-as uniós fejlesztési ciklusban nagy lehetőséget biztosított az adósságcsapdában vergődő Gárdonynak.

– Önrész nélkül abban a ciklusban semmiféle pályázati lehetőséget nem vehettünk igénybe, a félsziget ára viszont lehetővé tette, hogy tenderek sorát nyerhessük el – árulta el a polgármester. Felépítették például a dinnyési Templomkerti Hagyományőrző Központot, felújították a romokban álló agárdi magtárat, és a Gárdonyi Géza Emlékházat. Számításai szerint a félszigetért kapott 777 millió forint hárommilliárd forintot meghaladó fejlesztést tett lehetővé.

A jelenleg is ápolatlan, az elburjánzott növényvilágú terület azonban nem csak az emberek szépérzetét sérti, hanem iparűzési adótól is megfosztja a települést és lakosságát. A terület 26 hektáros nagysága miatt nem volt elvárás az új tulajdonostól – és ezt a vállalkozó ki is használja –, hogy karban tartsa a területet.

– Körülbelül két hónapja voltak itt utoljára a tulajdonosok, remélem, hogy hamarosan elindul a fejlesztés – tekintett a jövőbe a befektetők képviselő Márton István, aki nem tart attól, hogy az elkerítés hiánya miatt szabadon járhatnak oda az emberek és a nem szívesen látott állatok. Elismerte: a félsziget magán-, de ugyanakkor természeti terület is, annak minden előnyével és hátrányával. A polgármester szerint pedig azért sem gond a fejlesztés elmaradása, mert az esztétikai hátrányokon túl egyéb fennakadást nem okozott a félsziget, hiszen a Velencei-tó körüli kerékpárút megkerüli a nádast, a partfal rekonstrukciója pedig ezen a szakaszon is zavartalanul megvalósulhat, mivel a partfalat nem vehették meg a befektetők, és a part 30 méteres körzetében sem építkezhetnek az új tulajdonosok.

Többen a rókák elszaporodására panaszkodnak, páran már a helyi vadásztársasághoz fordultak, akik viszont a hatályos jogszabályok szerint belterületen nem használhatnak fegyvert, és nem végezhetnek dúvadazást.

– Én magam is láttam a területen rókát, egyik éjjel a parlamentből hazafelé jövet egy egész rókacsaládot, összesen hét állatot figyelhettem meg a vasútátjáróval szemben a kerékpárúton – meséli L. Simon László, aki sarkosabb véleményt fogalmazott meg mint Tóth István polgármester, ugyanis szerinte felelőtlenség parlagon hagyni a Velencei-tó környékének legjobb fejlesztési területét. L. Simon László szerint az, hogy a nyolc évvel ezelőtti vételár sokszorosáért akarják értékesíteni a jelenlegi tulajdonok a félszigetet, azt jelzi, hogy a közeljövőben nem fognak beruházásba kezdeni. Ez pedig veszteség a városnak, illetve az egész térségnek, éppen ezért azt javasolja, hogy a város határozott lépéseket tegyen a terület sorsának rendezése érdekében. „Ma Gárdony sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint 2006-ban, hiszen azóta az Orbán-kormány a teljes adóságától is megszabadította a települést, így a jogi eszközökön túl, akár pénzügyieket is fel lehet használni a probléma rendezése érdekében” – zárta a gondolatait a Miniszterelnökség államtitkára, aki a személyes segítségét is felajánlotta mind a tulajdonosoknak, mind az önkormányzatnak.