Németh János a katonaság után, 1968 tavaszán kezdett edzősködni

Lovasberényben született és kezdett futballozni, a felnőttcsapatban 16 évesen mutatkozott be a megyei első osztályban, mindig középhátvédként szerepelt. Később a Szombathelyi Határőr Dózsában két éven át játszott az NB III-ban, leszerelése után, 1968 tavaszán azonnal edzősködni kezdett szülőfalujában.

– Azzal tisztában voltam, NB I-es futballista nem leszek. Ahhoz túl későn kezdtem és nem játszottam elég jó csapatokban. Később, a MÁV Előre öregfiúkban szerepeltem NB I-es labdarúgók ellen, elégedettek voltak velem, Novák Dezső egyszer odajött, közölte, nem emlékszik rám, de jó futballista lehettem fiatalon.

Tehát játékosként az NB III volt a végállomás.

– Igen. Később Lovasberényben játékosedző voltam, Csákváron nyertünk 3–0-ra, a kezdőkörből bombagólt lőttem. Ezt a sztorit azóta is el kell mesélnem Lovasberényben, ha május 1-jén találkozunk a régi futballistákkal, sportvezetőkkel, szurkolókkal. Minden évben nosztalgiá­zunk, most lesz a negyedik rendezvényünk. Sokan már elmentek közülünk. A Vidi és a ZTE egykori pályaedzője, Jánky Miklós temetésén találkoztam egykori sporttársakkal Zalaegerszegen, akkor megfogadtam, ne temetéseken találkozzunk régi cimborákkal, hanem szervezzünk sportnapot évente egyszer a szülőfalumban. Lovasberényből 1974-ben a MÁV Előréhez kerültem, az NB II-es csapathoz, az utánpótlást meg kellett szerveznem. Három évvel később jutottunk az élvonalba, nem volt kis feladat, öt serdülő- és két ificsapatot kellett indítani az NB I-ben. A Videoton nagy segítségünkre volt, Csiszár Istvánnak sokat köszönhettünk. A Vidinek óriási bázisa volt, aki nem fért be a piros-kékekhez, az jött át a Takarodó útra.

Érkeztek a tehetségek.

– A MÁV-nál az ifi első csapatot és a tartalékokat vezettem. Az 1962–63-as korosztállyal bronzérmesek lettünk az NB I-es ifjúsági bajnokságban, ami hatalmas eredmény volt. A Fradi nyert, mögöttük a Vidi végzett, aztán mi. A vas­utasoktól 1981-ben elbúcsúztam, a Vidihez kerültem, Bencsik István elnök hívására. Azt sajnáltam, hogy edzőként nem dolgozhattam, módszertani előadó lettem. Az OTSH döntése nyomán a nagy kluboknál kötelező volt létrehozni a módszertani osztályokat. A Vidiben a foci, kerékpár, atlétika, tájfutás tartozott hozzám, egy másik kollégámhoz a kosárlabda, a tenisz, a természetjárás és a tömegsport. Volt munkám, a szakosztályok szervezési és szakmai munkáját kellett segítenem, a költségvetés összeállítását, a megyei sporthivatal és az országos sportszövetség felé tartoztunk beszámolással.

Mikor tért vissza a fociba?

– 1987-ben Brávácz Ottó, a Videoton SC új elnöke új szakosztályi modell felépítését rendelte el. Szalmássy Tamás lett a futballszakosztály vezetője, Kaszás Gábor a vezetőedző, én pedig a felnőttek technikai vezetője. Csodálatos időszak volt, az UEFA-kupában szerepeltünk, valamint a Nehru Kupát megnyertük Indiában. A Videoton olimpiai válogatott néven szerepelt, minden meccsen győztünk, komoly csapatokat előztünk meg. 1993-ig dolgoztam technikai vezetőként. Aztán ismét edző lettem.

Saját kérésére?

– Nem, de nem bántam, hogy így alakult. Horváth Gábor lett az utódom a technikai vezetői poszton, én pedig átvettem az ifi második csapatot, az 1976–77-es korosztályt, amellyel három éven át dobogós helyen végeztünk. Aztán irányítottam az ifi első csapatot és a tartalékokat, 1994-ben Jenei Imre lett a Vidi vezetőedzője, én pedig a tartalékok trénere. 1998-ban lettem ismét technikai vezető, Bérces Lászlót választották elnöknek, Csongrádi Ferenc volt a vezetőedző, ő kért fel a felnőttek technikai vezetőjének. Csongrádit Verebes József váltotta, őt pedig Csank János, náluk is maradtam ebben a pozícióban.

Majd megint az utánpótlás következett.

– 2001-ben utánpótlás-vezető lettem, azóta itt tevékenykedem. Remekül érzem magam. Hatvan éve, lovasberényi kisgyerekként az iskolatársakkal jártunk a Videoton SC Berényi úti stadionjába, az NB II-es bajnoki meccsekre. Elérhetetlennek tartottam, hogy valaha a Vidi közelébe kerülhetek. Óriá­si dolog, hogy 73 évesen is itt dolgozhatok. A pályafutásom során mindig a klub érdekeit néztem, az egyesülethez kötődtem, nem egyes személyekhez. Különben nem lehetnék itt immár 38 éve. Nagyon fontos szerepet játszott a pályafutásomban az alkalmazkodó képesség. A három, B betűs elnök, Bencsik, Brávácz, Bérces idején vitte véghez a klub a legnagyobb dolgokat. Bencsiknél hat NB I-es szakosztály működött kiváló körülmények között, Brávácz a rendszerváltozás időszakában megmentette a klubot az összeomlástól, Bérces 1999-ben a gazdasági társasággá alakulást vezényelte, nélküle nem jutottunk volna élvonalbeli licenchez.

Vezetőket említett. Ki a legjobb fehérvári játékos?

– Nem dolgoztam vele, de sokszor láttam futballozni. Egyidősek vagyunk és nagyon jó barátok. Karsai László elképesztő tudású játékos volt, Albert Flórián szintű futballista. Ő minden idők legjobbja. Kovács József és Nagy II. János is remek játékos volt, de Karsai a legjobb. Rengeteg élmény köt ide, nagyon remélem, még sokáig dolgozhatok, igényt tartanak a munkámra. Rövidesen átadják az új stadiont, ami lendületet ad a Videotonnak.