2018.02.18. 14:08
Jó étvágyat, magyarok!
Múlt héten kedden hunyt el a nemzet művésze, a Kossuth-nagydíjas néprajzkutató, népzenegyűjtő. Több száz ember, Erdélyből, csonka országból jelent meg a Mezőségben, hogy végső búcsút vegyenek Kallós Zoltán.
Kató Béla református lelkész mondta a gyászbeszédet Kallós Zoltán koporsója előtt. A lelkész erősen kisugárzó, lelkes és lelkiismeretes embernek nevezte Kallóst, aki úgy vélte: aki egyszer betette a lábát a táncházba, az más emberré vált! Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke búcsúbeszédében Kallós Zoltánt „egyszemélyes intézménynek” nevezte, ő ugyanis kolozsvári lakásán, minden mezőségi kis faluba becsempészte a szabadságot a diktatúra időszakában.
A néprajzkutató sokszor menekült Székesfehérvárra a hetvenes, nyolcvanas években, ahol lakásán a lehúzott redőnyök jelezték, hogy dolgozik, s teszi egymásra a szabadság pilléreit.
Kallós Zoltántól Orbán Viktor miniszterelnök is elbúcsúzott. Levelét Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes olvasta fel, melyben Orbán kiemelte: Nem az a magyar, akinek a szülei, nagyszülei magyarok, hanem az, akinek a gyermekei, unokái is magyarok lesznek.
A válaszúti búcsúbeszédek után a Kolozsváron elterülő házsongárdi temetőben helyezték végső nyugalomra Kallós Zoltánt, akitől több mint negyven zenész búcsúzott két kedvenc dalával, az ördöngösfüzesi bujdosódallal és a Nem úgy van most, mint volt régen kezdetűvel. Kallós Zoltán nem űrt hagyott maga mögött, hanem gazdagon megtöltött népi éléskamrát, amit nekünk, magyaroknak kell kihasználni.
