Játékbabák a szalonban: Nagy Veronika tartott előadást Fehérváron

Aztán a Réber-terembe érve egy mesei elemekkel vegyített barokk szalon fogadja az érkezőt. A mintás csészék mellé kannák társulnak, melyekből az egyre gyűlő közönség tagjai sorra töltik ki a gőzölgő teát. Előbb Győr Attila tudományos vezető mutatja be a sokak számára ismert előadót, Nagy Veronika néprajzkutató-intézményvezetőt, majd az igazgató közel egy órán át, képekkel illusztrálva számol be a 17–18. század babáiról. Melyeket a Szent István Király Múzeum Moskovszky-gyűjteménye sem mutat be.

Ennek oka, hogy a babák tömeges gyártása a 18–19. században indult be, s e két korszakot megelőzően a „játékfigurákkal” kapcsolatos felfogás is más volt. A porcelán-, gipsz- vagy egyéb anyagból készült babák ugyanis emberi képmások, így létezésük azt mutatja be, mit várnak, vártak az adott társadalom tagjai a gyermekektől. Ám mivel a középkori emberek inkább a túlvilág felé fordultak, és még a 17. században is magas volt a gyermekhalandóság, az emberek úgy vélték, a kiskor nem egy kitüntetett életszakasz, azt nem szükséges megörökíteni.

A gyermekekről való gondolkodás a reneszánszban, a reformáció idején változott meg – s lényegében ennek köszönhetjük a mai porcelán- és Barbie babák meglétét is.