Sült balatoni keszeg

Balatoni hekk, olvashatjuk a magyar tenger partján sorakozó halsütők hirdetőtábláin. Aztán valahol a kínálat legalján megtaláljuk a keszeget is, ami – a hekkel ellentétben – valóban balatoni hal. Sokan vannak, akik nem kedvelik ezt a halat, mondván: szálkás. Nekik egyrészt azt tanácsoljuk, hogy barátkozzanak meg a gondolattal, hogy a hal bizony szálkás, másrészt javasoljuk, hogy próbálják ki olvasónk, Varga Sándorné Ilona receptjét. A megtisztított keszegeket mindkét oldalukon sűrűn irdaljuk be, és alaposan sózzuk be, a sóból a hal belsejébe is jusson. Négy halhoz tisztítsunk meg és zúzzunk össze három gerezd fokhagymát, aprítsunk mellé friss petrezselymet, tegyünk hozzá egy csipet sót, az egészet keverjük össze olajjal. Ezzel a keverékkel dörzsöljük be a halat, kívül-belül.

Ezután jöhet a trükk: Ilona a szokásos paprikás lisztet – a liszttel azonos mennyiségű – zsemlemorzsával is megbolondítja. Az ebbe hempergetett keszegeket aztán forró olajban süssük ki, majd csepegtessük le róla az olajat. Kovászos uborkával és friss toronyi kenyérrel az igazi.

Ne feledjük, hogy a hal szeret úszni: könnyű, illatos fehérbort fogyasszunk hozzá. Jó választás lehet egy sauvignon blanc, egy könnyű olaszrizling (ami szintén balatoni, hiszen Csopak a hazája), sárgamuskotály vagy Irsai Olivér. Nyári csemege lévén a fröccs sem szentségtörés.

Ilona a sült keszeg kulturált fogyasztásának titkát is elárulta. A halat úgy tegyük magunk elé a tányérra, hogy a farka jobbra, a hasa pedig felfelé legyen. Késsel és villával a szálkákkal egy irányba, a hal hozzánk közelebb eső, alsó (amúgy felső) bal oldaláról kezdjük el lefejteni a húst. Utána fordítsuk meg, és a megkezdett feléről szedjük le a húst. Ezután – ha elég ügyesek vagyunk – a gerincet egy mozdulattal kihúzhatjuk a halból.