Lélektan

2018.01.20. 17:00

Az időskor fontos fejlődési szakasza az életünknek

Mára megdőlt az a tétel, hogy az idősek nem képesek vitális életre, és hogy az életkoruk határozza meg a szellemi teljesítőképességüket.

FMH

Fontos hatvanéves kor felett is a szellemiség, az alkotóképesség, a tanulás, a társas érintkezés, a szexualitás megélése

Fotó: Zergi Borbála

A szakemberek szerint az időskornak ugyanúgy megvannak a fejlődéslélektani szakaszai, mint bármely más életkornak.

A fejlődéslélektan azért fogalmazódott újra a kilencvenes években, mert a csecsemőkutatások nyomán megváltozott a tudományos felfogás az egyes fejlődési szakaszokról. Ma már azt vallja a tudomány, hogy az ember születésétől haláláig fejlődik, és minden egyes fejlődéslélektani szakasz egy új fejlődési szint, így tehát az időskor is az. Az emberekben persze van egy nehezen megfogalmazható félelem, hogy az öregedéssel vége mindennek, véglegesen és visszavonhatatlanul.

Az utóbbi évtizedekben az időskor határai is átrendeződtek, megváltoztak. Hatvanöt év után kezdik számítani csak az időskort, azt követi az öregkor, és kilencvenéves kortól nevezzük az időseket aggoknak. Mindenki ismer jó karban lévő aktív aggkorút, öreget, aki ráncai és elöregedett teste ellenére is meghatározhatatlan korú, és ismer fiatal öregeket, akik testileg fiatalok ugyan, de megvénült a lelkük. Az időskorról úgy beszélünk általában, mint a bölcsesség, a megnyugvás koráról. Minden krízis megoldása, az elengedés és a megbocsátás is ott rejlik az időskorban. Amit az ember nem tudott feloldani életében, amit nehezen értett meg, megoldódhat az életút vége felé. Az a boldog és megelégedett idős ember, aki ezt a pszichológiai munkát elvégezte. Nagyon sok idős embernek vannak fel nem dolgozott sérelmei, megbocsátási problémái, ezek szinte rágják belül, nehezítik az életét. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy ha az időskort fejlődéslélektani szakaszként nézzük, akkor annak megvannak a pozitív vonatkozásai. Rég megdőlt ugyanis az a tétel, hogy öregként már nem lehet például új ismereteket elsajátítani, hiszen az életkor előrehaladtával, az agyi elimináció következtében az agynak különböző területeit kezdjük el tanulásra használni. Az időskorban ott rejlik lehetőségként a megváltozott agyi struktúrák használatához kapcsolódó tanulás. Ott van a bölcsesség, a tapasztalati tudás, ott vannak a társas kapcsolatok. Nem jár együtt az öregséggel, hogy elmagányosodjunk. Számos közösség létezik, klubok, társaságok, amelyek szerveznek kirándulást, táncos mulatságot, könnyed összejövetelt. Hasznos és jó részt venni efféle közösségek szerveződésében. A pszichológusok úgy vélik, nem ritka helyzet az sem, hogy időskorban talál rá valakire a szerelem. Tengernyi szakirodalom jelenik meg arról, milyen szép az időskori érzelmi kiteljesedés. Vagyis az időskor tele van ugyanolyan fejlődéslélektani mozzanatokkal, mint az előtte levő összes korszak.

Ha az idősek úgy élik meg mindennapjaikat, hogy még tennivalójuk van, jól akarják érezni magukat, akkor beérnek életük munkájának gyümölcsei. Ha rend van körülöttük, mert rendbe teszik a dolgaikat, akkor nyugodt és szép az időskor. Ha viszont a család többi tagja nem így gondolkodik minderről, akkor nehezebb megélni a nyugodt öregkort.

Előfordul, hogy a környezet más, megterhelő feladatot szán az idős embernek.

A legkisebbekre történő állandó felügyelet vagy az anyagi kizsákmányolás sokszor ellehetetleníti az öregkor békés megélését. A szakemberek szerint inkább hagyni kellene a családnak, hogy a nagyszülők, dédszülők a szó valódi értelmében éljenek. Sokkal jobb lenne, ha azt hallhatnák az idősek, hogy ne kuporgass, ne spórolj tovább, hanem élj. Éld fel azt, amit összegyűjtöttél, menj el, utazz, költsd magadra. Éld az életedet értelmesen és pozitívan! Az öregek felé támasztott elvárásoknak persze történelmi, társadalmi előzményei vannak.

A magyar irodalomban ott vannak Sánta Ferenc, Móricz és mások novellái, regényei, amelyekben az öregeket meghatározott szerepben ábrázolják. Az ő szerepük az áldozatvállalás, a lemondás, személyiségük feleslegessé válása. Pedig igenis pont hatvan év felett érnek erejük teljébe a tudósok, az egyetemi oktatók, de bármely szakma igényt tarthat a tapasztalt szakemberekre.

A legfontosabb tehát a konstruktivitás, a szellemiség, az alkotóképesség, a tanulás, a társas érintkezés, a szexualitás megélése.

Sokkal jobb a társadalomnak is, ha boldogan élnek az öregek, mintha csak az orvosi rendelőben üldögélnek és gyógyszereket szednek. Az öregedés folyamatát el kell fogadni, hiszen ez az élet rendje. De nem mindegy, hogyan éljük meg életünk utolsó éveit, évtizedeit.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában