A család szerepeket oszt

A Hetedhét Játékszalon előadásán Deáky Zita, az ELTE Néprajzi Intézetének etnográfusa a magyar népi társadalomra vonatkoztatva mesélt a témáról. A hagyományos gondolkodás szerint az ember a társadalom része, de szakrális lény is, aki élete végéig különböző társadalmi csoportokba szerveződik. Tartozik valahová vallási, nemzeti szempontból, de helyét meghatározza a neme, a foglalkozása és a származása, vagyis a családja is.

A nők szerepe az évszázadok folyamán, történelmi koronként sokat változott. Nőnek lenni eltérő dolgot jelent a világ eltérő tájain, ahol mások a népek, a szokások. Amikor a női szerepeket vizsgáljuk, sosem a férfiszerepek ellentéteként, hanem a férfi mellett, a férfi-nő-gyerek – vagyis család – összefüggésben, mindig kultúrtörténeti kontextusba helyezve kell azokat értékelni.

Mi a család és mi a szerepe? A család gazdasági egység, ahol közös termelés, elosztás és fogyasztás folyik. Funkciója a státusz átörökítése, a név átadása. A család szerepeket oszt, hiszen egy gyerek születésekor válnak a család tagjai szülőkké, nagyszülővé, nagynénivé, és így tovább. Ugyanakkor az erkölcsi és jogi normák által szabályozott család, amely a kölcsönös felelősségen és a szolidaritáson alapul, identitástudatot biztosít. Magyarországon hagyományosan patriarchális nagy-, illetve kiscsaládokról beszélhetünk. A család egy férfi és egy nő házasságával jön létre.

A párválasztás szempontjai idővel változtak ugyan, de mindig fontos szerepet játszottak. A népi kultúrában figyelembe vették a lány származását, vagyoni helyzetét, munkavégző képességét, erejét, egészségét. Jellemzően csoporton belül házasodtak, ami a házasság által összekötésre kerülő családok többek között vallási vagy foglalkozási azonosságát jelentette. A választást alaposan átgondolták, mivel a döntés érintette az egész családot, sőt az egész közösséget is, ugyanakkor a születendő gyerekeknek szocializációs mintát adott. A családi egység megtartása igen fontos volt. A házasságból született gyermek nem csak anyja és apja rokonait kapta a kapcsolati hálójába, de az úgynevezett műrokonságot – keresztszülők, akik nem lehettek vérrokonok –, a szomszédságot, a felekezeti és a lakóhelyi közösséget is. Mindezek erős hatással voltak a fejlődésére és meghatározták társadalmi pozícióját is. A házasságon kívül született gyerek kapcsolati hálója hiányos volt és számos más hátránnyal is járt a törvénytelen státusz, ami egyébként hazánkban 1946-ig létezett és nyilván is tartották.

Szülni magától értetődő és kötelező volt a paraszti világban

A nagycsalád intézménye, illetve egy tágabb közösséghez tartozás egyben azt is jelentette, hogy az embert sosem hagyták magára. Különösen igaz volt ez az élet olyan nagy fordulópontjaira, mint a születés, a házasság és a halál. Senki sem szült egyedül, és a haldoklót sem hagyták el. De koncentráljunk most a gyermekvállalásra, hiszen a feleség igazán az első szüléssel került a családba. Szülni pedig magától értetődő és kötelező volt a paraszti világban. A gyermekáldást valóban áldásnak tartották, függetlenül attól, hogy minden szüléssel a halál árnyéka is megjelent, egyfelől a magas csecsemőhalandóság miatt, másfelől előfordult, hogy az anya belehalt a szülésbe. Bonyolult szülések esetén mindig az anyát védték a már meglévő gyerekek miatt, a rendellenességgel született csecsemőt pedig minden esetben megölték, hogy ne terheljék a családot.

A vénlányság, vénlegénység nagyon alacsony státusznak és szégyennek minősült, csakúgy, mint a meddőség. És ugyan mindig a nőt okolták, ha nem született gyereke egy párnak, de bevett szokás volt a szégyen elkerülése végett a vendégapaság intézménye is. Azt mondták: nem baj, ha nem az én kakasom kakasolta, de az én tyúkom tojta.

A terhességhez, szüléshez, gyermekágyi időszakhoz sok rítus, babona és óvó-védő intézkedés kapcsolódott, amelyek célja minden esetben a magzat, illetve az újszülött védelme, egészségének megóvása volt. De ez már egy másik előadás témája.