Amikor a kistesóval együtt jön az a bizonyos zöld szemű szörny is

Amikor azonban az egyből kettő lesz, a szülő és a nagyobb gyermek is először szembesül azzal az állapottal, hogy már nem csak hárman vannak a családban. Ilyenkor pedig általában felüti a fejét a testvérféltékenység. A helyzetet mindenki másképp kezeli, s gyermektől is függ, mennyire viseli meg a kisbaba érkezése.

Borsi Andrea gyermek- és ifjúsági pszichológust kérdezve az derült ki, hogy a testvérféltékenység teljesen normális jelenség, legalábbis egy bizonyos határig.

A türelem és a nagyobbal külön töltött idő is sokat segít

– Szerencsés életkor nincs, egy gyermeket valamelyest mindig megvisel a kistestvér érkezése. Ám a tapasztalataim azt mutatják, hogy ha a nagyobb gyerkőc 1,5 év körüli, s akkor születik a baba, az viszonylag ideális. Az úgynevezett dackorszak ugyanis kétéves kor körül kezdődik, így addig még van egy kis idő a szülők számára. A másik jobb korszak a 3 éves, óvodás kor. A gyermek ekkor már érettebb, és jobban meg lehet vele beszélni a problémákat, helyzeteket. Mindezek azonban nem kőbe vésett időszakok. A lényeges az, hogy a szülők a gyermekek igényeit felismerve, közösen próbálják meg áthidalni a nehéz periódust. S azt is jó tudni, hogy minél kisebb a korkülönbség a testvérek között, annál jobban kötődnek egymáshoz. Ha tíz év van közöttük, akkor már kevésbé tudnak összeszokni, együtt játszani, viszont akkor az idősebb gyerek jobban tud gondoskodni a kicsiről – fogalmazott a szakértő.

Az, hogy a nagyobb gyermeket mennyire viseli meg az új helyzet, attól is függ, milyen személyiségfejlődésen ment keresztül addig. Ha nem önállósodott eléggé, kevésbé szabályozták, ritkán mondtak neki nemet és csak rá irányult a figyelem, akkor nehezebben tudja elfogadni a tesó érkezését. Ilyenkor szóban vagy tettekkel fejezheti ki nemtetszését, például azzal, hogy anyát vagy a kisbabát vissza akarja küldeni a kórházba, hidegen viselkedik az édesanyával, esetleg agresszívvé válik.

Veszélyes is lehet rájuk nézve!

Az ilyen viselkedés tulajdonképpen normálisnak tekinthető – derült ki Andrea szavaiból. Ám az már semmiképp sem elfogadható, ha a nagytesó a kicsi „eltüntetését”, „kiiktatását” tervezgeti, és tesz is ezért. A pszichológus ilyen esettel is találkozott, de szerencsére csak egyszer. Egy hatéves kislány nem tudta feldolgozni a kistesó születését, ezért időnként az életére tört. Ha a szülő erre utaló jelet lát, akkor szakemberhez kell fordulni. Egyébként sem árt azért figyelni, hogy az idősebb gyermek – nem tudatosan – nem tesz-e például olyan ételt a baba szájába, ami még egyáltalán nem neki való és veszélyes is lehet rá. Ilyenkor figyelmeztetni kell, hogy ezzel bizony komoly bajt okozhat.

A kulcs a szülői reakciókban van – mondta Andrea. Amennyiben az apa és az anya türelemmel kezeli a konfliktushelyzeteket, akkor idővel pozitív irányba alakul a folyamat. Ebbe beletartozik az is, hogy ne próbáljanak igazságot tenni a testvérek között. Bizonyos kor fölött hagyják, hadd rendezzék le maguk között a gyerekek az ügyet. Közbelépni csak akkor kell, ha felmerül a sérülés veszélye. Különösen az anyákra jellemző, hogy minden gyermeknek meg akarnak felelni, egyszerre játszanak, szoptatnak és a többi.

Andrea azt tanácsolja, hogy a végkimerülés elkerülése érdekében lehetőleg nappal próbáljanak kompenzálni, tehát egy-egy órát együtt tölteni a nagyobb gyerekkel, és addig a kisbabát bízzák az apára. S az apa is legyen együtt a nagytesóval, hogy úgy érezze: tőle is kap figyelmet. Jó, ha napközben egy légtérben van a család, akkor mindenkire juthat figyelem. Éjszaka azonban nem javasolt az együttalvás – tette hozzá a szakértő. A kisbabát is érdemes féléves korától a szülőtől külön alvásra szoktatni, mert hosszabb távon ez szükséges az egészséges személyiségfejlődéshez.

Ha minden jól megy, a féltékenységi jelenetek körülbelül fél év után megszűnhetnek, átalakulnak. Ebben segíthetnek a témát feldolgozó mesék, történetek. Andrea a kisebbeknek Finy Petra A tesó-ügy című könyvét ajánlotta, de jó lehet Alona Frankel Kiselefánt születik című meséje is. A nagyobbacskáknak akár népmeséket is olvashatunk, ám Jancsi és Juliska vagy Hamupipőke története is segíthet, mert valós problémát dolgoznak föl.