Süti, keni, eszi - ma van a palacsinta világnapja!

Már a rómaiak is csináltak palacsintát. A lepényszerű tésztát (placentát) kerek kövön vagy a legenda szerint bronzpajzson sütötték meg. Kicsit ront a történet hitelességén, hogy a legionáriusok pajzsa nem bronzból, hanem fából készült akkoriban, de a palacsinta sikertörténetében ez nem jelenthet gátat: a víz, liszt és kevéske só összetételű tésztát biztosan megsütötték valahogyan és szerették is, mivel eltarthatósága miatt praktikus eledel volt. Nem édességgel, hanem hússal töltötték.

A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható. A hagyomány kimondta, hogy húshagyó keddig (ez idén február 28-a) minden olyan elspájzolt élelmet meg kell enni, ami a hamvazószerdától kezdődően a böjtben tilos elemet tartalmazott. Ám a tojás és a korábban a kisütéshez használt zsír szerencsére nem tartozott ide, így a palacsinta ideális étek volt a nagyböjt idején is.

Angolszász országokban igazi hagyománya van, különböző helyi palacsintaevő, -cipelő, - hajigáló és egyéb versenyeket rendeznek, utána természetesen nagy palacsintaevéssel.