Életmód

2017.05.27. 09:30

Mit olvashatunk ki a gyermekrajzokból?

SZÉKESFEHÉRVÁR - Ha a gyermekünk rajzol - mindegy, hogy 3 vagy 18 éves korában -, arra érdemes jobban odafigyelnünk, hiszen az alkotásból jobban megismerhetjük a személyiségét, gondolatait és azt is, mi az, amitől tart.

Szanyi-Nagy Judit

SZÉKESFEHÉRVÁR A gyermeki őszinteség nem ismer határokat sem a kimondott szavakban, megfogalmazott gondolatokban, sem az egyéb kreatív megmozdulásokban. Egy rajz is többet elárul a gyermekünkről, mint gondolnánk...Szanyi-Nagy JuditMájus utolsó hétvégéje a gyermekeké: amellett, hogy a szülők ellepik őket különféle ajándékokkal, még számos színes-szagos, élményközpontú program közül is választhatnak.

Ám a részletes gyermeknapi programkavalkád helyett ezúttal kicsit megfordítjuk a dolgot, és azt vizsgáljuk, hogyan is árulja el titkait egy gyermek - a tudtán kívül - akkor, amikor rajzol?

Biztosan sok szülő kapott már egy-egy kedves ajándékot a csemetéjétől az ünnepekkor, sőt, azokon kívül is, csak úgy, kedvességből. De akinek még nincsen gyermeke, valószínűleg ő is fel tud idézni olyan pillanatokat, amikor a saját szülei mutatják büszkén, hogy ő maga mit alkotott gyermekkorában - nagy örömükre. Hiszen a rajz adás-kapás mindenkinek nagy boldogságot jelent, amellett, hogy rendkívül jó készségfejlesztő, akár mindkét fél részéről.

- A gyermek számára azért hasznos a rajzolás, mert az önkifejezés és a kommunikáció egyik legjobb eszköze: szabadon fejezheti ki érzéseit és gondolatait a környezete számára, és nem mellékesen fejlődik a finommotorikai készsége, figyelme vagy síkbeli térlátása is - részletezi az előnyöket Borsi Andrea gyermekpszichológus.

- Hasznos, mert a felgyorsult világunkban a rajz segítségével mégis megélheti a gyermek a lassú időt, belemerülhet egy olyan tevékenységbe, ami örömmel tölti el, feloldódhat. Ilyenkor átéli saját érzelmeit, valamint azt is, milyen a maximális motiváció és koncentráció, anélkül, hogy elfáradna - teszi hozzá.

A gyermekpszichológustól azt is megtudtuk: nincsen rossz rajz. - 0 éves kortól egészen a felnőttkor beköszöntéig, körülbelül 18 éves korig szoktak rajzolni a gyerekek, csupán a rajzi eszközök és a tartalom, olykor a motiváció változik. Jellemző, hogy a serdülők úgy érzik, nem tudnak rajzolni, ezért kevésbé veszik elő a rajzeszközöket, holott ez a motivációhiány csupán önbizalomhiányból fakad - minden rajz üzen valamit.

A kisgyermekek színes filccel, ceruzával, a serdülők leginkább grafittal rajzolnak, a színek helyett a formai sajátosságok jelzik az érzelmeiket - magyarázza. A kérdés már csak az, a szülők mit tudnak kezdeni otthon mindezzel?

A mostani hétvégén a gyermekeké a főszerep,  legyenek fiatalabbak vagy idősebbek, már-már  felnőttkorban lévők. És bár most ők kapnak  ajándékokat, azért nem feledkezünk meg arról sem,  hogy sokszor ők is megjutalmaznak bennünket  a rajzaikkal, amelyek itt-ott „titkokat” rejtenek

A kérdés már csak az, hogy "laikus" szülőként hogyan tehetjük meg mindezt? Mit kell észrevenni a rajzokon? - Fontos, hogy ne egy rajz alapján vonjunk le következtetéseket: nézzünk meg több rajzot egy rövid időszakon belül, s figyeljünk a megérzéseinkre, arra, milyen benyomást tesznek ránk az alkotások - ajánlja Borsi Andrea gyermekpszichológus. - Hagyjuk, hogy hasson ránk, s fogalmazzuk meg szavakban a benyomásainkat, például: élénk színek, gondosan megrajzolt formák, a lapot betölti, furcsa az adott elem, türelmetlen a vonalvezetés. Állapítsuk meg, mire irányul spontán a figyelmünk, hiszen az lesz a legfontosabb rész - tanácsolja.

Magát az alkotás folyamatát is érdemes nyomon követnünk. - A gyermek viselkedése is sokat elárul: lehet például óvatos, gyanakvó, humorizáló, de fokozottan beszélő is - részletezi Andrea, aki azt is ajánlja: beszélgessünk a rajzról a gyerekkel, figyeljük, miről kezd el beszélni a kép kapcsán, mi foglalkoztatja.

Ezeknek köszönhetően a felnőtt laikusként is következtetni tud a gyermek érzelmi, hangulati állapotára, de az is látható lesz, hogy a fiatal hol tart a személyiségfejlődésben, milyen intellektussal rendelkezik. Persze más tényező is támpontot adhat, például a tipikus gyermekmotívumok vizsgálata. - Ilyenek a ház, a fa, az ember, az állatrajzok, és szinte minden esetben megjelenik a Nap is. A ház a személyiséget szimbolizálja, minden szintnek és szobának van pszichológiai jelentése. A pince megmutatja, mi lakozik a tudattalanban, milyen esetleges szorongásai vannak az alkotónak.

Óriásjátékok, próbatételek, táblás játékok - mind nagy kedvenc

A földszint mutatja az Én-t, ami a mindennapok alapvető működéseit szabályozza, például a valósághoz való alkalmazkodóképességet, a gondolkodási funkciót. A padláson láthatjuk, milyen szabályok és szellemiség alapján él a gyermek, milyen múltbeli dolgok fontosak számára. A farajzokon a gyökerek a tudattalan, a családi értékek és hagyományokba való beágyazódást, a törzs az Én erejét, teherbíró képességet, a lomb a külvilág felé való nyitottságot jelképezi.

A Nap általában valamelyik szülőt szimbolizálja, legtöbbször az apa jelenlétét, helyét mutatja az ő életében. Az emberrajzok megmondják, ki fontos a gyermek számára. Meg kell kérdezni, hány éves, milyen nemű az ember, mit csinál, mit érez, mit gondol, így eldől, hogy magára vagy másra gondolt-e, és milyen a viszonya vele. Az ábrázolás módja sokat elárul arról, milyen érzelmi állapotban van a gyermek: a deformált testrész jelentheti, hogy hajlamos a test nyelvén kifejezni az érzelmeit (pszichoszomatizál), a hiányzó kar jelentheti, hogy tehetetlenséget él meg.

A jól tagolt, formailag zárt, statikusan és határozott vonalakkal ábrázolt emberalak érettebb személyiséget takarhat - mondja a pszichológus, akitől azt is megtudtuk: - A vidám tónus infantilis sablonokkal (nyuszifej) védekezési igényt is kifejezhet. A bohóckodó rajz beilleszkedési problémát, míg az idealizált emberábrázolás nárcizmust, fokozott teljesítménymotivációt, extravertált személyiséget jelezhet. A szorongó gyerek gyakran kis elemeket rajzol a sarokba, sötét színeket használ, kihagy arcrészleteket.

Az üres, depresszív rajzon egyszerűsítések, kevés részlet látható, az ember gyakran üres szemű, kezét zsebre rakja, a fa pedig kusza ágszerkezetű. A dühös gyerek támadó vagy verekedő alakot készít, fogait kivillantó, zord arckifejezéssel, erős nyomatékkal, tipikusan piros és fekete színnel. Az izgatott gyerek aktívan mozgó alakokat rajzol, gyorsan; a tartalom zavaros, de a struktúra megfelelő.

Bár ezek az elemzések részletesek, érdemes kiemelni: a rajzok mélyebb elemzése pszichológus feladata, hiszen sok rajzi jegyet és élettörténeti adatot kell egyeztetni a hiteles eredményhez.

Forró Margit meseillusztrációkból készült kiállításán a közönség soraiban ült Sági Mónika is, aki lánya miatt érkezett a megnyitóra. Igaz, az ifjú hölgy már dolgozik, de Mónika emlékszik, mennyit rajzoltak, festettek annak idején otthon a két másik gyermekkel együtt. Mindannyian felnőttek már, viszont az édesanya emlékei alapján nagyon sokat jelentett az, hogy szabadon alkothattak. Mindegy volt, hogy festék, zsírkréta vagy ecset kerül a kezükbe, a lényeg az alkotás volt.

Később a két nagyobb lánygyerek művészeti iskolában folytatta tanulmányait, a legkisebb fiú inkább reál érdeklődésű lett. Mónika úgy véli: gyerekként sokszor könnyebb az érzelmek kifejezése a szabad alkotás révén, mint szavakkal. Ezért is lenne fontos a sok rajzolás, festés. Ám ugyanígy a zenehallgatás, közös zenélés vagy bármilyen kreatív művészeti tevékenység jó lehet. Itt nem a teljesítmény a lényeg, hanem az, hogy a gyerek örömmel alkosson.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!