Jó, ha elfogadjuk, hogy nekünk vannak hiányosságaink - Tornyai Gábor előadása

Ez derül ki munkatársunk írásából, amelyet Tornyai Gábor előadását meghallgatva készített. De hogyan kezeljük ezeket az érzéseket a hétköznapokban? Az elmúlásban, a féltékenységben, a gyászban és az emberi kapcsolatokban mind megtalálható az a kulcsszó, amelyről a katolikus plébános beszél.

A szegénység mint az egymásra találás forrása - szól a téma címe, amelyről Tornyai Gábor katolikus plébános tartott előadást a Fehérvári Civil Központban. Joggal vetődhet fel bennünk a kérdés: ki a szegény?

- Ezt a szót akkor használjuk, amikor hiányt érzünk, amikor valakinek nem boldog, nem teljes az élete - válaszolta meg a kérdést a plébános, aki arra is rávilágított, ha valakire ezt a jelzőt használjuk, azt jelenti, hogy mi gazdagok vagyunk: valamilyen többletünk van. Lényegében a féltékenység alapja is ez: szeretném a saját magam elképzelésére formálni a másik félt, nem engedhetem meg, hogy ő egy másik ember legyen. Ha megengedem, hogy önmaga maradjon, megadom az esélyt arra, hogy elutasítson engem, s így én válok szegénnyé.

Alázatos ember az, aki tudja, hogy vannak hiányosságai, de elfogadja magát azokkal együtt - mondta előadásán
Tornyai Gábor katolikus plébános

Ez a szegénységfelfogás pedig könnyen tönkreteheti az emberi kapcsolatainkat is, mely (például egy szakításkor) az elmúláshoz hasonló gyásszal jár együtt: megjelenik a tagadás, a kontrolláltság, a düh vagy harag és az alkudozás is. A kérdés: hogyan kapcsolódnak össze ezek a gondolatok?

A kulcsszó a hiány. Az elmúlásban, a féltékenységben, a gyászban és az emberi kapcsolatokban mind megtalálható ez az érzés, sőt, az embert állandóan körüllengi, hiszen nem tökéletes. Éppen ezért a hiányt érdemes olyan erényként felfognunk, amelynek a segítségével többé válhatunk: éljünk a szellemi, fizikai értékeinkkel úgy, hogy azokban a dolgokban, amelyekben erősek vagyunk, másokon segítünk, és ideális esetben mi is fejlődhetünk a saját hiányosságainkban.

A kulcsmondat tehát, hogy magunk nem vagyunk teljesek - nem is leszünk azok -, de kapcsolatba kerülünk vele. Ahogyan Tornyai Gábor fogalmazott: van egy bizonyos, nagybetűs "valami", amelyhez kapcsolódunk - ez köt össze bennünket, legyen ez a "valami" a keresztények, az egyház számára Isten vagy alapvetően az emberek számára minden szép és jó dolog az életben. A hiányra mint a szegénység "alapjára" érdemes értékként gondolnunk.