A játék nem játék többé - A Barbie babák és a transformers-figurák előtt

A játék egy egészséges gyermek számára olyan alapvető, akárcsak a víz vagy a levegő. Az már más kérdés, hogy a játék maga miben merül ki. Öreganyáink szüleinek még nem igazán volt idejük klasszikus módon játszani a gyerekekkel. A főzés, a mosás, a takarítás, a szántás és a vetés, más szóval a mindennapi teendők kitöltötték az idejüket, de a gyerekek mindig ott voltak mellettük, segédkeztek a munkában. Számukra ez volt a játék. Fakanállal megkeverni a pörköltet, gyúrni a tésztát, megetetni a malacokat. A mai kor gyermeke már nem igazán vesz részt ezekben a dolgokban. A szülők, nagyszülők játékokkal halmozzák el a kicsit, amivel lekötheti magát: fejlesztő formabedobók, világító, csilivili, zenélő ketyerék, amiktől elsőre felélénkül a csemete, majd gyorsan bele is un.

Csik Gabriella most is kincsként őrzi régi maciját.

Csóka Judit pszichológus és meseterapeuta szerint a mai gyermekek többet unatkoznak, kevésbé tudják lefoglalni magukat, mint elődeik. Ennek oka pedig nem más, mint az, hogy nem kell használniuk a képzelőerejüket, vagy legalábbis ritkábban. A televízió, a számítógép kész képet nyújt nekik a világról.

– Nem hagyjuk magára eleget a gyereket. Pedig a magányos játék, az, hogy megtanulja saját magát lefoglalni, nagyon fontos lenne – magyarázza a szakember, aki szerint az egyszerűbb, természetből vett dolgokat – kavicsok, botok – is többször a gyermek kezébe kellene adnunk, és ezzel együtt bevonhatjuk a ház körüli teendőkbe is, hisz a gyermeknek az is játék, ráadásul hasznos is lehet a későbbiekben.

De mi van akkor, ha a gyermek nem játszik, vagy nem úgy játszik?

– Az egészséges csemete lételeme a játék. Ha azt tapasztaljuk, hogy nem szeret, nem akar a kicsi szórakozni, mindenképp forduljunk szakértőhöz. Az autizmus tünete lehet például az, ha a gyermek csak egyetlen játékkal hajlandó foglalatoskodni. Attól viszont senkinek sem kell kétségbe esnie, ha a csemete nem tűri meg maga körül a társaságot, vagy esetleg csak anyukával hajlandó bohóckodni. Ezek általában életkori sajátosságok. Persze lehet terelni a gyermeket, társaságba vinni, de erőltetni nem kell – magyarázza Judit, aki foglalkozásain meséléssel próbálja fejleszteni a gyermekek fantáziáját. Mint mondja, az, hogy a porontynak legyenek belső, saját maga alkotta képei, kulcsfontosságú.

Csóka Judit foglalkozásain a mesék birodalmába kalauzolja el a kicsiket és nagyokat. Fotó: Molnár Artúr

– Nemrég hetedikes, nyolcadikos gyerekeknek tartottam foglalkozást, ahol az volt a feladatuk, hogy rajzoljanak egy térképet a hallott mese helyszíneivel. Megdöbbentett, hogy nem tudtak mit kezdeni a feladattal, pedig okos, értelmes gyerekekről van szó – mesél Judit, aki szerint erről a megnövekedett iskolai követelmények és a játékkal való tanítás hiánya is tehet.

De ne szaladjunk ennyire előre... A téma kapcsán azt is el kell mondani, mit jelez a játék formája.

– Az, hogy a gyermekek hogyan játszanak, tökéletesen láttatja, hogy mi tölti ki a napjaikat, hisz a játékot is magából az életből merítik – tudom meg Csik Gabriellától, a Rákóczi Utcai Óvoda vezetőjétől.

– A gyermek játéka folyamatosan változik. Először csak szemlélik az eszközöket, majd elkezdik ide-oda tologatni, zajt csapnak vele. Később szerep- (papás-mamás), majd szabályjátékokkal kötik le magukat, és végül eljut odáig a növendék, hogy képes egészen bonyolult, összetett játékokat „megoldani". Más szóval az értelmi szintjével, a tapasztalással együtt a szokásai is változnak – mondja el az óvodapedagógus, aki a gyakorlatban azt tapasztalja, hogy a gyerkőcöket a főzőcskézést imitáló játékok helyett már inkább az informatikával, technikával kapcsolatos eszközök kötik le. De, ahogy ő is mondja: ezen nincs mit csodálkozni.

– Természetes, hogy másképp játszanak a mai gyermekek, mint a húsz–harminc évvel ezelőttiek – magyarázza Gabriella, aki szerint ebben nagy része van a családban betöltött szerepek megváltozásának, az egyre gyorsuló világnak is.

Kamarás Emese játékmester szintén a képzeletvilág fontossága mellett érvel. Mozgásos fantáziajáték foglalkozásain igyekszik felébreszteni a gyermekek szunnyadó képzelőerejét.

– Úgy hiszem, a babák rendelkeznek fantáziával, pontosan azért, mert a világukban még nincsenek szabályok. Ezeket mi, szülők ültetjük el bennük. Túl realisták vagyunk hozzájuk, ezért lassan a fantázia kikopik az utódainkból. Pedig pont a saját világuk által ismerhetjük meg a leginkább őket – magyarázza Emese, aki anyaként pontosan tudja, milyen nehéz elszakadni saját korlátainktól, nem kiölni a kicsikből a képzelőerőt.

– Az alma kék, a rózsaszín farkú cápa szelíd állat, a képzeletbeli barát pedig igenis létezik. Ha máshol nem is, a gyermek képzeletében biztos! – magyarázza Emese, aki azt is hozzáteszi: Ha csak egy-két órára egy héten, de nekünk, anyáknak, apáknak is időt kell szakítanunk arra, hogy gyerekek legyünk a gyerekeink mellett és felhőtlenül tudjunk velük játszani! Akkor könnyebb lesz elfogadnunk ezt a szabályok nélküli, csodálatos világot.