Évforduló

2020.05.09. 07:18

Hetvenöt éve fejeződött be a második világháború Európában

Hetvenöt éve, 1945. május 9. első perceiben írták alá ünnepélyesen a hitleri Németország hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, amely már május 8-án éjjel 23 óra 1 perckor életbe lépett, ezzel az európai hadszíntéren véget ért a második világháború.

1945. május 7-i kép a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásáról, ahol Alfred Jodl német vezérezredes, a hadsereg, a Wehrmacht vezérkari főnöke (lent, b2), Wilhelm Oxenius vezérőrnagy, a német légierő, a Luftwaffe (lent, b3) és Hans-Georg von Friedeburg tengernagy, a német hadiflotta főparancsnoka (lent, b) a szövetséges haderők képviselői előtt aláírta a német fegyveres erők feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot.

Forrás: MTI/AP

Fotó: -

A második világháború 1939. szeptember 1-jén robbant ki, amikor a náci Harmadik Birodalom megtámadta Lengyelországot.

A német hadsereg az első években sikert sikerre halmozott, 1941 nyarára Európa szinte teljes területe német uralom alatt állt, avagy Hitler vazallusa vagy szövetségese volt, egyedül a szigetország Nagy-Britannia tartott ki. A Führer 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót (amellyel 1939 augusztusában meg nem támadási szerződést kötött), előretörő csapatait csak az év végén, Moszkva alatt tudta a Vörös Hadsereg megállítani. A hadiszerencse 1942 végén, a sztálingrádi csatával fordult meg: az újkori történelem leghosszabb és legvéresebb ütközetében a szovjetek kerekedtek felül, s ettől kezdve már nem engedték ki kezükből a hadászati kezdeményezést. A nyugati szövetségesek, Nagy-Britannia és a háborúba 1941 decemberében belépett Egyesült Államok 1944. június 6-án Normandiában megnyitották a második frontot, s augusztus végén bevették Párizst.

A német hadsereg egyre nagyobb területeket volt kénytelen feladni.

Az 1944 decemberében, az Ardennekben indított utolsó, kétségbeesett ellentámadás kudarcba fulladt, az angol-amerikai csapatok 1945 február végére kijutottak a Rajnához, április elején a nyugati front összeomlott.

A keleti fronton a Vörös Hadsereg 1945 januárjában indított offenzívája nyomán már német területen harcolt, az angolszász és a szovjet csapatok április 25-én, az Elba folyónál találkoztak. Hitler április 30-án, amikor a Berlint ostromló szovjet csapatok már csak néhány száz méterre harcoltak bunkerétől, öngyilkosságot követett el, a főváros védői május 2-án tették le a fegyvert.

Hitler közvetlenül halála előtt lediktált politikai végrendeletében Karl Dönitz admirálist tette meg a birodalom első emberévé.

Dönitz azt szerette volna elérni, hogy a német hadsereg jelentősebb része a nyugati szövetségesek előtt tehesse le a fegyvert, de az amerikai Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnoka közölte, hogy a kapitulációt csak akkor fogadja el, ha az egy időben történik meg minden fronton.

1945. május 8-i kép, amelyen az emberek a párizsi diadalívnél ünnepelnek, miután az előző nap a náci német hadsereg parancsnokai a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásán, a szövetséges haderők képviselői előtt aláírták a német fegyveres erők feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot
Fotó: MTI/AP

Május 7-én hajnali 2 óra 41 perckor Eisenhower reimsi főhadiszállásán, egy szovjet katonai delegáció jelenlétében a német hadsereget képviselő Alfred Jodl vezérezredes, Hans-Georg von Friedeburg tengernagy és Wilhelm Oxenius vezérőrnagy Dönitz felhatalmazása alapján aláírta a feltétel nélküli kapitulációról szóló okmányt, amely május 8-án este 11 óra 1 perckor lépett hatályba.

A szovjet diktátor Sztálin azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a történelmi eseményre ünnepélyesen, az összes harcoló fél egyenlő képviselete mellett kerüljön sor.

A reimsi deklarációt ezért a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének minősítette arra hivatkozva, hogy a szöveg eltér a három szövetséges nagyhatalom által előre jóváhagyottól, és hogy a németek a keleti fronton nem szüntették be a harcot. Eisenhower nem támasztott kifogásokat, ezért az aktust Berlinben, a Német Birodalom szovjetek által elfoglalt fővárosában, a szovjet főhadiszálláson megismételték.

A kapitulációs okmányt ez alkalommal a Wehrmacht szárazföldi erőinek nevében Wilhelm Keitel vezértábornagy, a haditengerészet nevében Hans-Georg von Friedeburg flottatengernagy, a légierő részéről Hans-Jürgen Stumpff vezérezredes látta el kézjegyével.

A másik oldalon viszont nézeteltérések támadtak, mert Charles de Gaulle tábornok ragaszkodott ahhoz, hogy francia aláíró is legyen, a szovjetek viszont legfeljebb három szövetséges képviselőt akartak elfogadni. A dokumentumot emiatt többször átszerkesztették, s végül az a megoldás született, hogy Arthur Tedder, a brit légierő marsallja és Georgij Zsukov marsall, a szovjet fegyveres erők legfelsőbb főparancsnoka, Sztálin helyettese mellett Carl Spaatz, az amerikai légierő tábornoka és Jean de Lattre de Tassigny tábornok, a francia hadsereg főparancsnoka tanúként írta alá.

1945. május 8-i kép, amelyen a királyi családnak a londoni királyi rezidencia, a Buckingham-palota erkélyén megjelenő tagjait köszönti az ünneplő tömeg, miután hivatalosan bejelentették a náci Németország II. világháborús kapitulációját. Az erkélyen (b-j): Erzsébet hercegnő (a későbbi II. Erzsébet királynő), Erzsébet királyné, VI. György király és Margit hercegnő
Fotó: Leslie Priest / MTI/AP

A vita miatt a ceremónia a tervezettnél később, május 9-én éjjel egy órakor zajlott le, de arra való tekintettel, hogy a kapituláció már május 8-án 23 óra 1 perckor hatályba lépett és a hírt be is jelentették, az okmányt május 8-ra dátumozták vissza. A hat pontból álló dokumentum angol, orosz és német nyelven készült, de mértékadónak csak az angol és az orosz nyelvű változat minősült.

A hadtörténészek többségének véleménye szerint az európai háború ténylegesen a német Közép Hadseregcsoport 1945. május 12-i csehországi fegyverletételével ért véget, Jugoszláviában pedig csak május 14-én tették le a fegyvert az ott harcoló német csapatok.

Az antifasiszta koalíció teljes győzelmével végződő második világháború volt az első a Föld teljes egészére kiterjedő fegyveres konfliktus, amelyben 61 állam (az akkori emberiség 80 százaléka) vett részt, 40 ország területén és az összes óceánon folytak harcok, 110 millió katona állt fegyverben. A katonai áldozatok számát 27, a civilekét 25 millióra teszik.

Borítókép: 1945. május 7-i kép a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásáról, ahol Alfred Jodl német vezérezredes, a hadsereg, a Wehrmacht vezérkari főnöke (lent, b2), Wilhelm Oxenius vezérőrnagy, a német légierő, a Luftwaffe (lent, b3) és Hans-Georg von Friedeburg tengernagy, a német hadiflotta főparancsnoka (lent, b) a szövetséges haderők képviselői előtt aláírta a német fegyveres erők feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentumot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!