Egyéb

2007.10.04. 14:15

Nagyobb nyugit a munkahelyen!

Székesfehérvár - Kiből lesz munkahelyi áldozat? Ezt elsősorban nem a személyiségvonások határozzák meg. A környezet játsza benne alegnagyobb szerepet, ami viszont a dolgozó által is, tudatos viselkedéssel alakítható. Hogyan? A pszichológus erre is válaszol!

Ármás János

A törvénnyel lehet büntetni, de nem oldja meg a problémát  jelentette ki Poleszák Györgyné pszichológus, akivel a munkahelyi stresszről beszélgettünk.

Induljunk el a kályhától! Selye János szerint a stresszről mindannyian tudunk, de nem nézünk utána, hogy valójában mi is ez.
Sőt, még azt is hozzáteszi, hogy a stressz az életnek a sava-borsa. Ezzel együtt úgy gondolom, a környezetünkben nagyon sok ember lemondana erről a fűszerről. Nem nagyon tudjuk, hogy s stressznek két fajtája létezik. A jó stressz és a másik, a rossz, az úgynevezett distressz. A mindennapi szóhasználatban az utóbbit értjük a stressz alatt. Pedig azért kell egy optimális szintű stressz, hogy a képességeinket jól tudjuk működtetni.
 
Tehát ahhoz, hogy én jól dolgozzak, odafigyeljek, ne lépjek le az utcán a piros lámpánál kell egy egészségesen felspanolt állapot?
Szükségesek a kihívások. Amikor valamit, bármit csinálni kell, ahhoz kell egy szint. Különbözőek vagyunk ebben, kinek mekkora szint szükséges ahhoz, hogy jól dolgozzon.

Meddig kihívás, honnan kezdődik a rossz stressz?
Amikor már a szervezet nem képes a kihívásra elégséges erőt mobilizálni. Nem tud megbirkózni a követelményekkel. Túlterheli szervezetileg, lelkileg a túl sok, vagy a nagyon rossz inger, s ilyenkor felteszi a kezét: ezt már nem tudom megoldani, megválaszolni.
 
Ilyenkor felbomlik a mindennapi élet harmonikus rendje?
Sajnos ennél rosszabb: az ember személyes harmóniája bomlik meg. Amikor tudjuk végezni a dolgunkat, olyan feladatokat kell megoldani, amihez elégséges az önbizalmunk, örülünk az eredményeknek, s kérünk is feladatokat, hogy még többet tehessünk, az a harmónia. Amikor viszont olyan mennyiségben zúdulnak ránk a kihívások, vagy olyanok, amelyeknek nem tudunk eleget tenni, akkor átfordul a helyzet: rosszul érezzük magunkat.
 
Ezek szerint itt a kulcsszó a tudjuk. Tudjuk, hogy mire készüljünk. Nem itt keresendő a probléma? Bizonytalan helyzetbe kerülünk...
A kiszámíthatatlanság valóban egy nagyon erős stresszor az ember számára. De ez a tudjuk is nagyon fontos: egy pszichológiai irányzat szerint mindenki maga dönti el, hogy mi a stresszor a számára. Azt is mondhatnánk, ha van olyan ember, akinek semmi sem stressz, akkor őt érheti bármilyen kihívás, akármilyen körülmények közé kerülhet, ha kinyilvánítja, ez számára nem fontos, nem érdekli, akkor ő nem kerül stresszhelyzetbe. De ilyen, a társadalmon kívül élő ember nagyon kevés, s ők éppen azért menekültek el, mert nem bírták a stresszt.
 
Éppen ez a gond: nincsenek technikáink. Nem olvasunk pszichológiai könyveket, stresszel foglalkozó tanulmányokat, hanem élünk bele a világba. Reggelente bemegyünk a hivatalba, visszük a vállalkozást, vagy három műszakban egy szalag mellett dolgozunk. Örülünk, hogy van munkánk, lesz fizetésünk, s nem azon morfondírozunk, hogy a szakember mint mond erről a kérdésről.
Nagyon sokan el sem jutnak addig, hogy a stressz ellen tudatosan lehet készülni. Passzív elszenvedői a körülményeknek. S ha az ember mégis foglalkozik a kérdéssel, akkor is annyi oldalról érheti nyomás  mert a stressz az egy nyomásból fakadó valami , hogy egyszerűen nem győzi ezt feldolgozni. Nézzük csak a munkahelyi körülményeket! Adott a munka, tele kihívásokkal. S ott a környezet, a feltételek. Már ebből származhatnak stresszek. A munkatársi közeg is nagyon erős stresszforrás. Nem válogathatjuk meg őket, de a vezetőket sem, ami szintén meghatározó stresszforrás. Aztán ha létbizonytalanságba kerülünk, ha alacsonyak a fizetések, ha elemi szintű gondokkal küzdünk, az eleve meghatározza, hogy feszültségbe élünk, s erre rakódik rá minden.
 
Amikor közli velünk a művezető: nem kell neked itt dolgozni, ha nem tetszik, mert tízen várnak az állásodra...
Sajnos ezzel gyakran visszaélnek. A munkaügyi központban gyakran tapasztaltam, micsoda hátrány származik abból, ha valaki rövidebb-hosszabb ideig munkanélküli lesz. Átérzi: kipottyanhatok valahonnan, s abszolút bizonytalanságba kerülhetek. S aztán ha bekerül egy új helyre, már tele van félelemmel, görcsökkel. Pedig nem elsősorban a személyiségi vonások határozzák meg, hogy kiből lesz munkahelyi áldozat. Ezt egy rossz munkahelyi légkör, a rossz szervezeti kultúra, a vezetők alkalmatlansága határozza meg. Aztán ha ehhez akad egy-két személy a munkatársak között, aki antipátiából, féltékenységből aláássa a kollégát, akkor kezdődik a gond. Ismerjük a módszeres munkahelyi kicsinálás jelenségét  sajnos ebben mi magyarok profik vagyunk.
 
Léteznek-e olyan technikák, amelyekkel egyszerű halandóként képesek vagyunk a munkahelyi stressz ellen védekezni?
Mindannyian különbözünk abban, milyen szinten rendelkezünk az úgynevezett megküzdési stratégiákkal. Miként tudjuk elemezni a helyzetet? Képesek vagyunk-e átlátni, miből jött össze ez a helyzet? S ha számba vettük az összetevőket, akkor kell felmérni, van-e olyan belső erőforrásunk, amivel kezelhetjük. Bele tudok-e szólni? Tudom-e befolyásolni? Ha erre tudok válaszolni, akkor már érzem: lesz hatásom arra, hogy tudok válaszolni. Ez már csökkenti a stressz érzését. Próbáljuk meg, akár iskolás módon, papírt és ceruzát elővéve összeírni, mi hozta össze ezt a jelenséget, s mire van ebből ráhatásunk. Legyen önbizalmunk!
 
Lesz egy törvény. Minden jogszabály annyit ér persze, amennyi abból betartható. Egy ilyen passzus a munkahelyi stressz problémáját  de talán az sem túlzás, ha tényleg társadalmi jelenségről beszélünk  megoldhatja?
A büntetés, mert a törvény ezt helyezi kilátásba, csak nagyon korlátozott módon befolyásol bármiféle rossz viselkedést. Viszont szükséges, hogy a szélsőséges jelenségeket mégis megtorolhassa a társadalom. De visszatartó erő is a törvény. A munkahelyi stressz olyan probléma, ami nagyon nehezen bizonyítható. Elhúzódó munkaügyi perek formálisan megnyerhetők, de a személy lelkileg károsul. Ám mindent meg kell tenni, a törvény is egy lépés. Fontos ehhez már a gyermekkorban a nevelés: mindenkinek jó legyen az önértékelése. S kellenek a konfliktuskezelési technikák. No és sokat kellene tenni az emberek közötti érintkezési kultúra területén is. Ebben legyen meg a tisztelet, ne üldözzünk valakit azért, mert valamiben más, mint a többi.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!