Csákvári nyerte a fotós viadalt

- Mikor kezdett el fényképezni?

- Négy éve léptem be a tatabányai Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Műhely tagjai közé, azóta fotózok komolyabban. Nagyon sokat tanultam két barátomtól: Ujhelyi Dávidtól és Rabi Miklóstól. Egy éve a Székesfehérvári Fotóklubnak is tagja vagyok.

- Részt vett már fotósok közötti megmérettetésen?

- Nem, ez az első verseny, amelyen indultam. Az interneten láttam a kiírást, és azt gondoltam, nincs vesztenivalóm, sok tapasztalattal gazdagodva fogok hazatérni. Nem gondoltam, hogy bármilyen helyezést érek el, pláne azt, hogy a vándorkupát is hazahozom Csákvárra.

- Hogyan zajlott a viadal?

- Összesen tíz témában kellett fényképet készíteni, és ezt értékelte a zsűri. A témák Veszprémhez kapcsolódtak. Reggel 9-kor kezdődött a verseny, és rögtön a megnyitó után megkaptam az első címet, amelyet le kellett exponálni. Miután elkészültem a képpel, le kellett adni egy megadott helyen, és ezzel egyidejűleg megkaptam a következő témát. Mindenhol csak egy fotót lehetett leadni, kizárólag digitális géppel lehetett dolgozni. A zsűri egy győztes sorozatot és egy különdíjas képet értékelt, elsősorban az egyediség és a kreativitás szempontjából. A győztes sorozat a felnőtt kategóriában az enyém lett, és vele a vándorkupa, melyet jövőre át kell adnom a következő nyertesnek.

- Mi volt a legnehezebb a verseny során?

- Egyrészt az, hogy rögtön tökéletes képet kellett készíteni. A mai digitális világban megszoktuk, hogy elkészítjük a fotót, aztán jöhet az utómunka: a vágás, a különféle számítógépes alkalmazásokkal való korrekció. A versenyen viszont nem volt lehetőség utómunkára, tehát úgy dolgoztunk, ahogyan a régi, filmes géppel dolgozó fényképészek. Másrészt maga a terepmunka volt fárasztó: rengeteget gyalogoltam a városban, mire elértem az egyes helyszíneket. Harmadrészt pedig maga a téma kibontása volt nehéz, amelyhez sok esetben emberek kellettek. Nem vagyok az a típus, aki egy-egy fotó kedvéért megállít idegeneket, de most kénytelen voltam megtenni. Nagyon pozitív volt számomra, hogy az emberek kedvesek és segítőkészek voltak. Egy alkalommal felmentem egy emeletes ház tizenkilencedik szintjére, és bekopogtam egy lakásba, mert az ablakukból szerettem volna fényképet készíteni. Megengedték, és távozóban sok sikert kívántak.

- Hol lehet megnézni a díjnyertes fotókat?

- Június 4-én volt Veszprémben az eredményhirdetés, és egyúttal a „Veszprémi pillanatok” kiállítás megnyitója, amelyen a díjazott képeket állították ki. A tárlatot június 28-ig lehet megtekinteni a Komakút tér 3.szám alatt. Június 16-án 18 órától pedig élménybeszámolóval egybekötött vetítést tartok a Székesfehérvári Fotóklub keretén belül a Művészetek Házában.