Vidi, avagy a fehérvári fieszta

Közel 8 ezer ember  úszott a boldogságban  szerdán este a Sóstói Stadionban, amikor a Videoton FC 3-1-es győzelmével befejeződött a Kaposvár elleni bajnoki találkozó. Naná, hogy szinte őrjöngve ünnepeltek a piros-kék csapat szurkolói, hiszen a Vidi a hetedik vidéki klubbként, 70 éves történetének az első bajnoki címét, s  azzal együtt az aranyérmet ünnepelte. A nézők sokáig nem hagyták el a lelátókat, majd a létesítmény elé vonultak, hogy köszöntsék a játékosokat, a szakmai stáb tagjait. De ezzel még nem volt vége, hiszen közben a városháza előtt már több ezren várták egyre türelmetlenebbül  a csapatot, amely a stadiontól a belvárosig tartó utat a városnéző kisvonattal tette meg. Amerre csak elhaladt a szerelvény, az utcák két oldaláról felharsantak  a szurkolók részéről a Vidit, a  bajnoki címet üdvözlő különböző rigmusok, csatakiáltások, a dicsőítő énekek.  Amelyek aztán majd' több ezer decibel erősségűvé fokozódtak  az Országalma térségében. A királyok városának csapatát ezzel is a trónra emelték a büszke rajongók.  Mint például Fehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András, aki több évtizede szurkol a csapatnak, amely többször is közel állt a végső sikerhez, az álom beteljesüléséhez, ami most végre sikerült. Ennek azért korábban  voltak negatív  előzményei, így  például az, amikor a  megszűnés veszélye fenyegette a klubot, de a város megmentette. Aztán  jött az új tulajdonos, Garancsi István, aki rendet tett, megkövetelte a munkát, aminek meg is lett a gyümölcse, hiszen itt a Vidi-fieszta - örvendezett a polgármester. Aki arra is büszke, hogy Fehérvár csapatai az idei teljesítményükkel elérték: a megyeszékhely az ország sportfővárosa lett. Mert a hokisok és a futballisták után, a kosarasok is ott állnak a bajnoki cím küszöbén, s erre készül a női futsalcsapat is, amíg a női kézisek a Kupagyőztesek Európa Kupájában képviselik majd Fehérvárt. 
"Említsen az országban még egy olyan várost, települést amely ilyen élvonalbeli sikerekkel dicsekedhet!"  - mondta boldogan Cser-Palkovics András, hozzátéve: mindezek  óriási marketingértéket jelentenek Fehérvárnak.

Erre szinte rímeltek  Ocskay Gábornak, a fehérvári hokisok "pápájának"  a szavai, mert  nagyon szorított a labdarúgók végső győzelméért, tiszta szívből gratulált az aranyéremhez, és most a kosarasokra fókuszál, arra, hogy ők is csatlakozzanak a hokisokhoz és a  futballistákhoz, hiszen  így lenne teljes a város dicsőséglistája. 
Mit mondott Garancsi István?     Nem volt túlságosan bőbeszédű a Vidi tulajdonosa. Látszott, hogy kissé feszült, ezt nem is tagadta, ám a mögötte álló időszakról addig nem óhajt megnyilvánulni, amíg véget nem ér a bajnokság, s nem fújják le a Magyar Kupa döntőjét. Mert a csapat, jövő kedden abban is érdekelt, s ott is szeretne az élen zárni.  

 A Videoton név véglegesen beíródott a magyar labdarúgás történetébe, amiért  a névadó Videoton Holding vezérigazgatója, Sinkó Ottó is az őszinte elismerését fejezte ki. A klub eleget tett az alapvető elvárásaiknak, hiszen nyugodt és biztos anyagi   feltételek között munkálkodik immár  negyedik éve.  Kérdésemre azt is kijelentette: a név természetesen továbbra is megilleti a bajnokcsapatot, s ez nem is kérdéses. Ami még 1976-ban nem sikerült a Kovács Ferenc által dirigált csapatnak, az a jelenleginek Mezey György irányítása alatt igen. A legendás UEFA Kupa-döntős mester, aztán tanítványai közül Szabó József, Csongrádi Ferenc, Horváth Gábor, Vadász Imre, Disztl László, Disztl Péter  és  Borsányi István is nagy örömmel konstatálta a fényes sikert. Amikor véget ért a szerdai mérkőzés, Feri bácsi azonnal a hazai öltözőhöz sietett, hogy gratuláljon, elismerését fejezze ki Mezey Györgynek. Akinek az arca, a szeme árulkodott a feszültségről, amely csak nagy sokára engedett ki. Persze, azt azért tudta, hogy történelmet írt a csapatával.

Szerintem...

Harminchét éve immár, hogy közelebbi kapcsolatba kerültem a Videotonnal, a többi között Kovács Ferenc mesteredzővel, a doki Horváth Lajossal, Karsai Lacival, Nagy II Macskával és az akkori játékosokkal.  Még 1974-ben történt, amikor a Nápoly látogatott Fehérvárra, a nemzetközi kupameccsre. Már az akkori piros-kék csapat is jelentős játékerőt képviselt, majd két év múlva a bajnoki cím esélyese volt. A történet már szinte az unalomig ismert: a Fradi elleni mérkőzést Müncz játékvezető elfújta, a zöld-fehérek érdekében. Viszont tavaly már csak a Vidin múlott az aranyérem, ám a csapat elbaltázta a lehetőséget. Nem úgy az idén, mert ezt egyszerűen  nem lehetett elszúrni. Lelki szemeim előtt felvillan a kép, ahogy Májer Lajos a felhő szélén ülve, a lábait lógatva megböki Münczöt: "Na látja, hiába igyekezett, azért a Vidi csak bajnok lett!"