Végre egy bátor önkormányzat! A problémás romák ügyét így is meg lehet oldani!

Különösebben nem rengette meg a világot az a négy hónapos, az igazságügyi és rendészeti minisztérium támogatásával megvalósított program, ami  a hetes út mellett, Polgárdi és Székesfehérvár közt nagyjából félúton lévő kis faluban február és május között zajlott. Pedig nyugodtan megrázhatta volna legalább egy kis szegletét. A projekt szokásos, az átlagos halandók által talán nem is értett pályázati szlengben megfogalmazott célja a közbiztonság növelése volt az ifjúsági bűnözés okozta települési konfliktusok erőszakmentes megoldásával és az ebből fakadó feszültségek napvilágra hozásával a felszabadultabb, nyíltabb lakóközösség kialakulása közösségi mediációs technikák alkalmazásával.
Mondani se kell, a csöndes ki faluban kevesen ismerik ezeket a kifejezéseket. Ahogy a programot a helyi önkormányzattal és több önkéntessel együtt megvalósító fehérvári Echo Innovációs Műhely módszertani vezetője, Domokos Tamás mondta: nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez a kis közösség, amelyben szinte minden tizedik ember valamiféle civil szerveződés tagja vagy rendezvény résztvevője, rájött arra, nem falakat kell építeni, hanem be kell hívni azokat, akikkel a gondok vannak.
Kőszárhegyen az elmúlt időszakban több szabálysértés és bűncselekmény is történt, mely a  hatóságokhoz nem vagy csak részben jutott el. Az elkövetők tetteikért nem feleltek, ami  a lakosság felháborodását, dühét vonta maga után az elkövetővel és a hatóságokkal szemben, egyes esetekben még önbíráskodáshoz is vezetett. A lakosság nagy százaléka két roma származású családot, illetve az ő  gyermekeiket okolja. A konfliktus már veszélyezteti a település nyugalmát, hatósági eszközökkel nem oldható meg, csak a közösségi mediációs technikákkal. A konfliktus jellemzően közlekedési szabálysértéseken keresztül került felszínre, de volt erőszakos vonulata is. Az előzetes tapasztalatok alapján a megoldást jelentősen gátolta a helyi szereplők kommunikációs képtelensége. 

Balról jobbra: Baumann-né Takács Kinga kulturális szervező, Gáspár Csabáné óvodavezető, Horváth Tekla, Csapó Éva védőnő, Horváth Gusztáv és unokája Reiber Léna, Borján Péter polgármester, Rózsás Ildikó projektvezető és Kovács Zoltán polgárőr

Ez volt a kiinduló helyzet. Ismerős. Hasonlót hallani, olvasni minden nap   a falu véleményvezér csoportjai, civilek és közszereplők azonban nem azt az utat választották, mint más,  a sajtóban naponta szereplő megyei településeken. Első lépésként, hogy ne csak a kocsmai pletykák és települési legendák adják a kiindulópontot,  megnézték, mi is a helyzet valójában! Ehhez elvégeztettek egy kutatást a település 18 év feletti lakosai körében, majd  leültették egymással az érintetteket.
Kiderült: a településen élők a legsúlyosabb problémának a települést keresztbe szegő főútvonal gépjárműforgalmát nevezték meg, de  komoly problémának tartják a besurranó tolvajokat és a jogosítvány nélkül vezető személyeket, illetve a nagy értékű lopásokat is. A település csendjét megzavaró fiatal motorosok megítélése nem egyértelmű. A válaszadók 27 százaléka szerint vannak nézetkülönbségek romák és nem romák között  egynegyedük szerint a bűnözés miatt is , de 22 százalékuk szerint feszültség érezhető a fiatalok és az idősek között. A legkisebb, de tapintható a feszültség a településre újonnan beköltözők és a régi lakosok között is.
Kőszárhegyen két évvel ezelőtt született az az ötlet, hogy kezdeni kell valamit a kamaszokkal kialakult konfliktusokkal - mondja Borján Péter polgármester. A település eredetileg pedagógus végzettségű vezetője, aki korábban is több közösségi programot  nyári tábort, szülőklubot és egyebeket  talált ki és indított útjára, úgy véli:  a konfliktusokat nem megoldani, hanem elkerülni és feloldani kell, s mivel a konkrét együttműködések révén jó kapcsolatok alakulnak ki, minél több helyit be kell vonni  a programokba, be kell hívni őket a közösségbe. 
Nagy kérdés: van-e ehhez elég bátorság?
Itt volt!


Fiatalok, Árpási Róbert és Verebes Tamás (szemből) az internet előtt

A helyi politikába nemrég csöppent szakember ötleteihez sok lelkes hívet talált. Nem véletlenül. A közel 1600 lakosú kis településen a legszerényebb számítások szerint is majd' minden tizedik ember részt vesz valamilyen civil szervezet munkájában vagy rendezvényének szervezésében. Ez már kicsit később,  a közösségi mediációs program pár résztvevőjével beszélgetve derül ki. Baumann-né Takács Kinga kulturális szervező, Gáspár Csabáné óvodavezető, Horváth Tekla, Csapó Éva védőnő,  Rózsás Ildikó projektvezető és Kovács Zoltán polgárőr nem rejti véka alá: alig várják a folytatást. Hallani hallottak már  a mediációs konfliktuskezelésről, de nem ismerték és meghatározó élmény volt, amikor látták, hogy milyen sikeresen lehet azt végezni.
Kovács Zoltán szerint fontos lenne,  ha e folyamatokban az érintett kör is részt venne, s ki sem kell mondania azt, hogy cigány, máris mindenki tudja, tudni véli, kikről van szó, s fűzik is tovább a szót. A párbeszéd - és csak az! -  eredményes - mondják rögtön a hölgyek, akik közül Csapó Éva védőnő örömmel újságolja: szeptember 8-ai  Baba-Mama klubjuk babamasszázs rendezvényére roma kismama is jelentkezett. Gáspár Csabáné, Horváth Tekla és Baumann-né Takács Kinga szinte egyszerre mondják:  a bizalom nem jön magától, de  a romákat is személyesen meg kell szólítani, s ha jó szándékkal közelítenek hozzájuk,  leomlanak  a falak. Ugyanez vonatkozik - teszik hozzá  többen, szinte mentegetőzve azért, mert ki mernek mondani szavakat, amelyeket mások csak kerülgetnek -  a beköltözőkre is, akik közül sokan csak aludni járnak haza.
Mindenki felé ki kell nyújtani a kezünket, és be kell őket hívni - említi valaki a már hallott szavakat, talán  Gáspár Csabáné, s nincs, aki kérdőn nézne rá.  Ez ügyben nem az kérdés, hogy érdemes-e, mert egyszerűen nem lehet mást csinálni! - teszi hozzá a polgármester. Igaza van!