Utca? Inkább vízmosás! - Botrányos állapotok a településen!

 Ez egy vízmosás, jószándékú helybenlakók jóvoltábol itt-ott néhány lapát sóderrel kozmetikázva, de alapvetően akkor is csak komoly nyögdécselésekkel járható, akár autóval (azzal főleg!), akár gyalogosan. A Dózsa György utcára a település önkormányzatának képviselő-testülete a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól nyert negyvenmillió jó magyar forintot a hazai forrásból finanszírozható pályázaton. Itt és most több tényt kell nagyon gyorsan rögzíteni. Nem útfelújításra nyerték az összeget, hanem útépítésre. Ebből a pénzből valamivel több mint ötszáz méteren oldható meg a (szükséges kiegészítésekkel, például a vízelvezető árkokkal együtt) az úgynevezett utca kiépítése. Ez a Dózsa György utcának is csak a fele. Igaron soha nem mérnek vastagon, szerény a település, de még így is marad több mint két kilométer belterületi út, amit nem felújítani kellene, hanem egyszer (végre?) szilárd burkolattal ellátni.

A Dózsa György utca népével beszélgetünk, Ferenczi-Ortner Rita beköszön a szülőknek, megegyeznek, akkor holnap. Ballagunk tovább, aztán már Bognár Lajosék mesélnek, ha a nagy legyintéseket annak lehet tekinteni. Először csak a férfiember zsörtölődik, aztán már asszonya is. Nincsenek bonyolult érveik, de emlékeznek arra, amikor a mentőató ápolóinak segítettek, hogy a hordágyat levigyék az utca elejére. Nem lenne több a gondjuk, talán ennyiből érthető minden.

A megye déli térségének egyik központjában, Sárbogárdon, a városházán elmondták, nyolc belterületi útjuk igényel kisebb vagy nagyobb aszfaltos kátyúzást, de (tessék most nagyon figyelni!) harminckét út vár még szilárd burkolatra, illetve az aszfalt megerősítésére. Igaron pontosan mértek: 5223 méter a belterületi földes (szilárd burkolattal nem rendelkező) út. Ez tizenegy utca. Amerre a Dózsa György utca található, a Szőlőhegynél, öt, éppen öt.

Ezen kellene közlekedni...

A regionális fejlesztési tanács mostani döntésének egyik nagy nyertese a számok alapján Kulcs község. A település elöljárója, Kiss Csaba ettől némiképpen azért még vakaródzik, mert és na persze szépek a számok, csak egy kicsit próbáljunk visszatévedni a valóságba is. Mert az fantasztikusan jól hangzik, hogy nyertek 16 millió forintot egy körforgalmi csomópont kiépítésére. Aztán az is hír lehet, hogy húsz millát kaptak az M6-os autópályával kapcsolatos csatlakozás szép megoldására. Ám valószínű, nem véletlenül vakarja a polgármester a fejét: amihez húszmillió dukál, annak a költsége legjobb esetben is hatvankétmillió, s ha törvénytisztelőként befizeti a forgalmi adót, az már önmagában tizenötmillió forint. A tizenhatmilliós beruházásuk támogatottsága is csak hetvennyolc százalék, a többi röviden és egyszerűen az ő saruk. Eldönthető, mennyiben lenne igazsága Kulcs polgármesterének felvetésével. A működtetési költségvetésben, amikor krétát vesz az iskolának, akkor kötelezően fizeti a vissza nem igényelhető általános forgalmi adót, de az államtól, fejlesztési programtól kapott összeg után is ott az áfa-teher. Most még pisloghat, mert az autópálya csomópontra 62 millió a költségvetés. Ám ki tud majd okos mondatot mondani, ha kiderül (nyilván közbeszerzéssel, de egyébként meg mindegy, miként): csak hetvenötmillióból lehet megvalósítani.

Megkerestük a hazai közutakat kezelő nonprofit társaságot, tessék már akkor elmondani, hogy Fejér megyében mennyi azon utak és utcák hossza, amelyeken még nincs szilárd burkolat. Talán nem meglepő, de erre így nincs válasz. Az általuk kezelt utak több mint kilencvenkilenc százaléka rendben. A többit az önkormányzatok kezelik, erről pedig annyira nincs összesített adat, hogy a saját településeken is erősen vakaróznak, ha a konkrét adatok után érdeklődünk.

Igar község polgármesterét, Bognár Jánost nem a falvédőről akasztották le, régi motoros ebben a szakmában. Tapintatosan végighallgattuk, amikor egy helybélivel azon alkudozott, miként lehet a helybélinek kifizetni a kárát: felakadt az autója egy aszfaltozatlan utcában. Pályáznak mindenre, nincs is másra joguk. Azon viszont elgondolkodik, de kérdezi is, hogy nekik miért nincs igazán joguk, hogy a pályázatokon nyerjenek. Köszönik ezt a negyvenmilliót (miként mindenki köszöni a megnyert öt-tíz- tizenöt-harminc- vagy akármennyi milliót), de azért nagyon nehezen értik meg, miért nem igazán veszik a kezükbe a döntéshozók a térképet, mert úgy könnyebb lenne észerevenni, hogy a megye déi részén (ám nem csak ott: lásd a példának hozott Kulcs települést!) változatlanul élnek és élni akarnak emberek. Errefelé az országos rátának majdnem kétszerese a munkanélküliség. Természetesen ez nem mellékes, de érdekes lehet annak eldöntéséhez, hogy a magyarországi közutak létrehozásához, fejlesztéséhez kinek, miként, mikor és milyen szempontok alapján kell eldönteni, kinek, miként és milyen szempontok alapján mennyi jut. Napi gondjaikkal küzdő települések próbálnak figyelni arra, hogy útjaikat felújítsák