Újjászületés - Száz éves műtárgy újabb száz évig biztonságban

Nagyböjtkor, hamvazószerda és nagyszombat között a katolikus templomokban egyszerű kialakítású, általában violaszínű lepellel takarják le a főoltárokat. Ennek előzménye, hogy  a középkorban a nagyböjt ötödik  vasárnapja, (vagy feketevasárnap) alkalmából a teljes szentélyt olyan lepellel takarták le, amelyre Krisztus szenvedésének ábrázolásait festették.
Szilárdfy Zoltán pap, művészettörténész gyűjtése nyomán tudjuk, hogy a történeti böjti leplek az egész Kárpát-medencében csak igen csekély számban maradtak fenn - tájékoztatta lapunkat Bertáné  Pintér Katalin, a Székesfehérvári Egyházmegye sajtóreferense.   Ezek egyike a székesfehérvári püspöki székesegyház nagyböjti leple, amelyet szignója alapján egy Hudeczek nevű festő készített el 1891-ben. A több, mint száz  éves lepel az évenkénti használat során 2011-re kritikus állapotba került, megmentése pedig már nem tűrt halasztást.

A Belvárosi Egyházközség és az Egyházmegyei Hivatal finanszírozásában Juhász István festő-restaurátor, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezető főrestaurátora kilenc hónap megfeszített munkával állította vissza eredeti szépségébe a ritka műtárgyat. A 3,8 méter széles,  8 méter hosszúságú lepel restaurálásáért különleges  eljárás kidolgozására volt szükség, ami komoly kihívás elé állította a szakembert. A munka során állagmegőrzési kezelésben, konzerválásban is részesült a műtárgy, ami a következő legalább száz évre biztosítja Fehérvár ritka történeti értékének megmaradását.