Új parancsnok a székesfehérvári hivatásos tűzoltók élén

- Börgöndpusztán lakom, 1994 óta vagyok hivatásos tűzoltó, még őrvezetőként kezdtem annak idején a munkát -  idézte fel a kezdeteket Benke Dávid Dénes parancsnok.

- Mi hozta a pályára?

- Mindig vonzott ez a szakma, úgy döntöttem, megpróbálom, így 19 éves korom óta ezt csinálom. Más munkahelyen soha nem is dolgoztam.

- Harminchét évesen a fiatal parancsnokok között van.

- Új tendencia, hogy fiatalabbak kerülnek magasabb beosztásba. Bár 37 éves vagyok, 18 éve hordom a tűzoltó egyenruhát. A döntésnél számított a szakmai tapasztalat is.

- Mindent csinált, amit egy tűzoltónak tennie kell?

- Először beosztott tűzoltó, majd gépkocsivezető voltam, 2007-ben megbízott szolgálatparancsnok-helyettesi beosztásba helyeztek, ezt követte a szolgálatparancsnoki kinevezés. Mostani helyemre április 1-jétől kerültem.

- Tudom, nem mindenki alkalmas erre a munkára, ön nyilván nem ezek közül való. De volt olyan pillanat, amikor megrendült a kitartása?

- Bizony bőven akadnak események, tűz- és balesetek, műszaki mentések, amikor igen nehéz. A tűzoltó ugyanolyan ember mint más, a tragédiák megviselik. Ezért szoktuk kibeszélni.

- Megszokható ez?

- Nem, inkább elviselhető. A munkával együtt jár. Aki fiatalon ide kerül és nem tudja feldolgozni az ilyen helyzeteket, lemorzsolódik. A többiek pedig megmaradnak.

- Beszéljünk inkább örömtelibb eseményekről. Mi az, amire leginkább büszke?

- Arra, hogy Székesfehérváron a szakmai színvonal mindig is magas volt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha időben ki tudunk érni egy tűzesethez, akkor ott hatékonyan be tudunk avatkozni, és a károkat nagymértékben képesek vagyunk enyhíteni. És persze ha kell, életeket mentünk. Ez jó érzés. Ezért csináljuk.

- Mi az, amit parancsnokként meg akar valósítani?

- Felállt az egységes katasztrófavédelmi rendszer, és ebben mindenkinek meg kell találnia a helyét az új feladatok között. Sok minden egyelőre még nekem is új, ezekkel rövid időn belül meg kell ismerkednem, tenni a dolgom, majd ellenőrizni a tökéletes végrehajtást.

- Nem hiányzik az íróasztal mögött a helyszín izgalma?

- Furcsa egy kicsit ez a más beosztás, az állandó ügyelet, a családomnak is kihívást jelent. De kettes fokozatú tűznél én is vonulásra kötelezett vagyok akár az éjszaka közepén. Alapvetően változott meg a dolgom, most már nem csak arra kell figyelnem, hogy ha kigyullad a lámpa, a csőhöz fussak és menjek, most fontosabb a többiek felügyelete.

- A többiek nélkül nem tud eredményt elérni. Hogy érzi, kitartanak ön mögött, akikkel korábban együtt vonult?
 
- Látom, támogatnak, mindenben próbálnak segíteni.