Terápiának is jó volt a mese

A kincsesláda és a gombocska címet viseli a szabadbattyáni Tébesz Anikó meséje, amely a Pannon Lapok Társasága most kiadott Mesék könyve című kiadványában olvasható.  A látszólag egyszerű történet a leszakadt nadrággombról meg a megrozsdásodott kincsesládáról, amelyben már régen nem tartanak semmit, nem csupán vidám befejezést tartogat az olvasó számára, de nagyon fontos üzenetet is.  E szerint mindennek  és mindenkinek   rendeltetése van a világban. Senki ne érezze hát úgy, hogy hiábavaló az élete! A szerző - mint elmondta - eddig inkább verseket írt, így aztán annál nagyobb volt az öröme, amikor tudomására jutott: az övé is benne van abban az ötvenhétben, amely a   Pannon Lapok Társasága lapjainak olvasói által beküldött több mint hétszáz írás közül bekerült a Mikulásra megjelent Mesék  könyvébe.

 A 31 esztendős, székesfehérári  Szalai Zsuzsanna a keresztgyerekeinek szokott mesélni. A Kút és anyó című meséjének tanulsága szerint sosem késő a jót választani, sosincs késő jó útra térni.
Először csupán a vasalás unalmát űzte el a mesemondás révén - tudtuk meg - Viehmanné Frey Ibolyától.  A rögtönzött történetek olyan jól sikerültek, hogy egy idő után a szomszéd gyerekek is átjöttek hozzájuk mesét hallgatni. A szó persze elszáll; a meséket akkor kezdte leírni, amikor nyugdíjba ment.  Amolyan terápiának is jó lesz alapon. A visszajelzések, amelyeket a környezetétől kapott, egytől-egyig biztatóak voltak - mondja magáról a kötet móri szerzője, aki vallja: a mesén keresztül az a kisgyerek is nevelhető, aki egyébként nem fogad szót a szüleinek.
Vincze Andrásné és férje néhány éve a fővárosból költözött Gárdonyba. A kémia-fizika szakos tanárnőnek nem kenyere az írás, de mindig szívesen művelte. Ő Kati néni, a néhai felsővárosi kofa fehérvári szobráról írt  történetével került be  a Mesék könyvébe. A banya szobra először benne is félelmet keltett - árulta el beszélgetésünk során.

 
Az ugyancsak szabadbattyáni   Czékus Anita egyetemista, a fehérvári Mezeiné Boruzs Orsolya pedig egy négyéves kisfiú és egy húsz hónapos kislány édesanyja.  Hálás közönséget tudhat hát a magáénak, az este, elalvás előtt elmondott   mesék többségét azonban  ő sem jegyzi le. A Mesék könyve  -  mint mondja -,  amelybe az ő írása bekerült, a legszebb születésnapi ajándék a fiacskájának.
 Az úrhidai Székely Ferencné természetesen annak is örült, amikor ételreceptje jelent meg  kötetben a Pannon Lapok Társasága jóvoltából. Az azonban, hogy Az első fizetésem című írása is napvilágot látott, ennél is  nagyobb boldogsággal töltötte el, hiszen a mese tényleg teljes egészében a sajátja. Az első fizetésem önéletrajzi ihletésű írás, amely   annak apropóján,  hogy egy kislány miként ismeri meg a jól végzett munka örömét, megkapó nosztalgiával idézi fel a gyerekkor letűnt világát.
 A bakonycsernyei Simek Valéria költőként már korábban  nevet szerzett magának a megyében, a mesékhez pedig óvónőként és nagymamaként kétszeresen  is köze van.  A Mesék könyvében szereplő,   a Két lány című írása a népmesék  nyelvezetét,  világát, valamint az azokban  megnyilvánuló paraszti furfangot idézi.     
Rechner Rebeka és Rechner Veronika a legfiatalabb szerzői a kötetnek, ők az iszkaszentgyörgyi általános iskola hatodik osztályos tanulói. Írásuk pedig az  egyik legvidámabb mind közül. Arról szól,   hogy  miként próbálták megtréfálni a krampuszok  a Mikulást...

Domonyik Józsefné a dunaújvárosi  Makk Marci bölcsődében dolgozik, akárcsak a Mesék könyve egy másik szerzője, Kuminka Szilvia. A mesemondás így aztán ugyan az élete része, a gyurgyalag családról szóló történetet azonban - mint elmondta - a PLT felhívására írta meg. Az alapötlet hamar megszületett, ám még sokat dolgozott, mire teljesen elkészült. Nagy öröm volt számára a mesével bíbelődni - árulta el a szerző, aki Csukás István azon szavait tartotta szem előtt, miszerint pozitív szemléletű mesékre is szükség van... A gyerekek számára egyébként azért fontos a mese - teszi hozzá mindehhez -, mert abból ismerik meg az életet...
Az ugyancsak dunaújvárosi Juhászné Ihász Magdolna nyugalmazott rendőrtiszt, akinek négy kisgyerek unokája van. Ő is rendületlenül hisz az igazi mesék hatalmában, nevelő erejében. A  kötetben szereplő Titusz és a megelevenedett játékok című műve is arról szól, hogy miután az elrontott játékok életre kelnek és elpanaszolják mostoha sorsukat, kis gazdájuk egy csapásra  megváltozik...
A Mesék könyvét végigolvasva egyébként  nem  csak a gyerekek, de -  úgy vélem  - talán jó néhány felnőtt is úgy érzi majd,  hogy kicsit belőle is más ember lett..