Szüret előtt: az esőtől tartanak, a napfényt várják a borászok

FMH - Idén sem kímélte a lisztharmat és a jégeső a megye szőlőültetvényeit, ennek ellenére a helyi borászok remélik: jó minőségű borok készülhetnek a Vértes lábánál és a Budai-hegység tövében is.

feol.hu


Az idei terméssel nem lehet dicsekedni - vélekedik Makk Elemér, móri borász a 2010-es esztendő szőlőjéről. A Vértes lábánál óvatosan beszélnek az elmúlt nyárról:  a lisztharmat megfogta, a jég  is elverte a bor alapanyagát.  A borász nem irigyli hát azt, akinek a szőlő a megélhetést jelenti...  Fejér megye másik borvidékén, az Etyek-budain sem rózsás a helyzet, bár itt a rózsabokrok - Rókusfalvy Pál ültetvényén legalábbis  - előre jelezték a peronoszpóra közeledtét, így meg tudták előzni elterjedését. S ha minden jól megy, s nem lesz túl sok eső az elkövetkezendő hetekben, akkor idén is finom borok készülhetnek a megyében. Az igazi szüretre szeptember 20-ig várni kell ugyan, de már jövő héten kerül a puttonyba szőlő, amelyből verjus készül.

Minden azon múlik, milyennek ígérkezik az ősz - vélekednek az idei évjárattal kapcsolatosan a borászok. Az elmúlt két év extra minőségű borok készítésére adott lehetőséget, ám idén, ha még sok eső esik, a szőlőszemek szétrepednek. Jövő héten már szüretelnek szőlőt a megyében, de az igazi szüret csak 20-a táján kezdődhet meg. Addig pedig sűrűn tekintenek az égre.


Már érik a szőlő az etyeki és a móri szőlőtőkéken, s ha az időjárás is úgy akarja, akár gyönyörű borok is készülhetnek a most még napfényből, esőből táplálkozó szemekből. Etyeken vörös rózsák díszítik a sorok elejét, ám az esztétikához kevés köze van ennek az egyébként csinos ültetési rendnek.
- A rózsa érzékenyebb a szőlőnél, így ha támad a peronoszpóra, előbb jelenik meg a virágon - magyarázza Rókusfalvy Pál etyeki borász, a helyi pincefesztivál és kezes-lábos fesztivál házigazdája. Szerencsére idén sikerült kivédeni Etyeken a fertőző betegséget, bár egy-két levélen azért odaégette a nyomát. A permetezés segített, ugyan néhány hete már nem érte szer a szőlőt  mindenki a közelgő szüretre készül.
- Jövő héten szedjük a verjus-nak való szőlőt, amelyből a konyhában használatos, borecethez hasonló ízesítőt készítünk. A zöld veltelini egy részét 10-e táján kezdjük szedni, ez tökéletes pezsgőalapanyag lesz - sorolja az érő  pinot noir tőkéi között Rókusfalvy, aki ez utóbbi fajta egy részéből rosé bort készít. A fehérboros vidéken ugyanis idén is több borász kísérletezik e testes, animális bort adó szőlőfajtával, amelynek a meszes talaj és a Champagne-éhoz hasonlatos klíma különleges bukét ad. A pinot noir rosé alapanyagát a tervek szerint 15-e táján  szüretelik, s ez után, 20-án állnak neki az igazi szüretnek.
-  Reméljük, nem esik már sok eső - néz az ég felé a műsorvezetőből lett borász, aki az előző évek tapasztalataiból merítve tudja: ha mégis, a szemek telítődnek, szétrepednek, és nem lesz mit szüretelni. Most is van azért munka, a tavalyi borokat palackozzák, karácsonyra kerül ugyanis a nagyközönség elé.  


Alvó oroszlánhoz hasonlítja a móri borvidéket Miklós Csabi, aki a borait is ezen a néven jegyzi. De néhányan már húzgáljuk  a bajszát - teszi hozzá, s a Bozóky, a Maurus, a Frey, a Linz, a Varga, a Vécsei pincék nevét említi példaként.  A fiatal szakember Kecskeméten végzett, öt éve készít saját borokat.  A családi pincészet   három és  fél hektáros területén levő 13 dűlő mindegyikéről külön szüretel, s  évente 15 ezer üveg bort palackoz.  A mórit kivételes adottságú borvidéknek tartja, ahol a perspektívát nem az égig érő tartályok, hanem az emblematikus kis tételek jelentik. Az ezerjót csak mint zseniális fajtát aposztrofálja, és úgy véli, hatalmas potenciál rejtőzik - részben még kiaknázatlanul - a városban és a környékén. Jó az irány, de még az út legelején járunk - fogalmaz, amikor arról beszél, hogy az itteni gazdáknak az igényes fogyasztókat, a választékos ízlésű borturistákat kell megcélozniuk. A borúton még kevés vendég érkezik, a  hétvégeken azonban mind több pince van nyitva. A bornapok remekül kitalált rendezvény, de több hasonló alkalomra,  például egy Ezerjó-hétre is szükség lenne - véli.



Borosgazda a vár alatt

Öregapja és apja is a szőlőművelésből élt, ő már csak mellékfoglalkozásban borászkodott - meséli a csókakői Makk Elemér, aki műszaki területen dolgozott. Öccsét nem érdekelte a borászkodás, ő  néhány évet leszámítva  három műszak mellett is  művelte a szőlőt. A kapálásért ugyan ő sem rajong, a folyamat a vessző elültetésétől, eredésén, termővé fordulásán át a borkészítésig, annál inkább leköti.
Valamikor  lényegesen nagyobb területet művelt,   de gondolkozik, hogy esetleg a maradéktól is megválik. Nincs segítség, s így hatvan felé már ő sem a régi - mondja.  Az idei terméssel nem lehet dicsekedni: a lisztharmat megfogta, a jég  is elverte a Vértes lábánál a szőlőt. Nem irigyli hát azt, akinek a szőlő a megélhetést jelenti - teszi hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!