Szárnyasok a könyvtárban

Székesfehérvár - Szokatlan vendégek érkeztek csütörtökön a Városi Könyvtárba: egy barna rétihéja, egy kuvik, egy vörös vércse és egy erdei fülesbagoly várta a kíváncsi kisdiákokat.

Lovász Lilla

- A környezeti nevelés és egyúttal a lélekmentés is célunk - mondta lapunknak Berkényi Tamás állatorvos, aki a fehérvári Vadmadárkórház képviseletében érkezett a Budai úti könyvtárba négy megmentett madár kíséretében. - Az utánunk következő generáció olyan lesz, amilyenné mi neveljük. Ha a gyerekeknek adunk egy értelmes célt, amiért érdemes küzdeni, akkor nem veszik rossz felé az irányt. Ha pedig a vadmadarak mentése százból akár egy gyermeket megérint, máris tettünk egy kis lépést a lélekmentés útján.

Az Országos Könyvtári Napok keretében megszervezett rendezvényen egy csoport érdeklődő harmadikos vett részt - láthatóan nagy örömmel. A magukat Berkényi Tamás kezében otthonosan érző madarak pedig mintha nagyon jól megértették volna: itt ők valójában dolgoznak, munkájuk, hogy a kicsiket a természet szeretetére oktassák.

- Az általános iskolások körében öt éve szervez hasonló bemutatókat a Vadmadárkórház, tavaly például ezerötszáz diák volt az előadásaimon. Két esztendeje az óvodákat is bevontuk, idén pedig a középiskolások felé nyitunk. Utóbbiaknál komolyabb előadásokra készülök, a pályaorientáció a kitűzött célok egyike.

Az előadások számának csupán Berkényi „kapacitása” szab határt, ám arra biztat, bátran jelentkezzenek az iskolák, megy, amikor csak tud. A mostani, könyvtári bemutatóra négy madarat hozott, mindegyikük története tanulságos lehet a gyerekeknek.

- Igyekszem párhuzamot vonni a kórházba került madarak tulajdonságai és az emberi jellemzők között. Az egyik ragadozóra, a barna rétihéjára például nyolchetes élet-halál harc után találtunk rá. Túlélőnek neveztük el. Törött karcsonttal, repülésre képtelenül küzdött az életéért, és íme, sikerült neki: hamarosan akár vissza is térhet a természetbe. A madár elszántsága példaértékű a gyerekeknek.

Egy másik szárnyas, a Feleselő névre hallgató vörös vércse története egészen másra tanít.

- Feleselő azért kapta ezt a nevet, mert nyomban „beszédbe elegyedik” az emberrel. Volt gazdája ugyanis a fészkéből emelte ki fióka korában, gondosan felnevelte, ám ezzel a madárnak a lehető legrosszabbat okozta. Feleselő sosem lesz képes ragadozó módjára, vadon élni, hiszen az embert tekinti társának. Egy életre megfosztották őt a szabadságától. A mohó, önző, kapzsi ember rossz példájára világítok rá a történetével, aki mindent magának akar, tekintet nélkül másokra.

Vagányt, a kuvikot hobbimadárnak fogták be, majd, amikor kiderült, nem mutat jól a ketrecben, a tyúkok között kötött ki. Csakhogy itt sem felelt meg a „gazda” elvárásainak, aki végül elvitte a menhelyre. - Vagány a bátorság mintaképe, az ő példáján megtanulhatják a gyerekek, hogy „kicsi a bors, de erős”- teszi hozzá Tamás. Az erdei fülesbagoly történetét is megtudjuk: Szerencsést áramütés érte, s bár túlélte, sokkot kapott. Ám jószándékú emberek találtak rá, s nyomban szakértő kezek közé került. Szerencséje volt - innen a neve - de ehhez szükség volt a jóakaratra is.

A játékos, izgalmas előadáson, amibe a gyerekek is bekapcsolódnak, megtanulják a kicsik: segíteni jó dolog. S talán nem csak az állatok, ha sor kerül rá, embertársaik felé szintén segítőkészen fordulnak majd.

- Ezek a gyerekek még nyitottak, nincsenek elrontva. Jó esélyünk van rá, ha sikerül őket bevonni, a jövőben, amikor felnőnek, már senki sem tesz majd fel olyan kérdéseket, hogy egyáltalán miért van szükség a vadmadarak megmentésére?

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!