Pedagóguspálya: a gyerekek mosolya, a köszönő szavak miatt megéri

Székesfehérvár - A pedagógusok munkája igazi társadalmi érték: kultúrát örökítenek át, tehetségeket gondoznak és nevelnek ki, szó szerint a jövőt alakítják, ám mindez a szakma megbecsültségén manapság nem hagy nyomot...

Kővári Gabriella

Az oktatási intézmények vezetőit köszöntötték csütörtökön a Hiemer-házban a pedagógusnap alkalmából. Török Szabolcs, a városi önkormányzat oktatási irodájának vezetője beszédében a Waldorf-pedagógia atyjától, Rudolf Steinertől idézett: "Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk."

Ezzel a mottóval cseng egybe a Montessori-elveket magáénak valló Nefelejcs óvoda működése is. Az intézmény igazgatóját, Gróf Istvánnét nem más, mint a gyerekszeretet motiválta a nevelői hivatásra.
- Egyre nehezebb az óvodapedagógusi pálya, mert az elhivatottságnak türelemmel, toleranciával kell hatványozódnia ahhoz, hogy azt a harmóniát és békét, amit másutt nem találunk meg a világban, az intézményes nevelésben meg tudjuk teremteni. Ennek első lépcsőfoka az óvoda. Mindemellett ott van a gyerekek iránti felelősség, a szülői együttműködés kialakítása, ami bizony nem könnyű. Ráadásul a gyerekeknek nem egyszerű a családi életből és szokásrendszerből átcsöppenniük az óvodába. Amikor a szülők választása ránk esik, azt gondoljuk, elnyertük a bizalmukat, de a valódi együttműködés csak hetek, hónapok múltán alakul ki, és ezt sem könnyű megvalósítani - sorolja a kihívásokat az igazgatónő.
Valóban, az óvónők is emberek, családanyák és nők, nekik is kijut a gondokból, de azokat bizony félre kell tenni ahhoz, hogy a huszonnyolc-harminc szempárba nap mint nap bele tudjanak nézni, ráhangolódjanak a gyerekekre, és hatni is tudjanak rájuk.
- Azért gyönyörű mégis ez a pálya, mert ha bemegyek az óvodába vagy a gyerekcsoportba, egycsapásra eltűnik minden problémám, bánatom, mert a gyerekek mosolya az életet széppé teszi - mondja csillogó szemekkel Gróf Istvánné.

Az óvodában szocializálódott gyerekek az iskolába kerülve újabb megmérettetésekkel szembesülnek. Lángvalfy Péterné, a Hétvezér Általános Iskola igazgatója arról számol be, hogy manapság megváltozott a tanárok szerepe. Nem a tanár már az elsődleges információforrás, hanem az elérhető sok-sok információ rendszerezésében nyújt segítséget.
- A mai gyerekek már nem ülnek meg nyugodtan a padban, mint húsz évvel ezelőtt, mert túl sok inger éri őket, és elvárják, hogy az órák is ingergazdagok legyenek. Ma már mintha a tanárnak is egy színes, cselekménydús tévéműsort kellene prezentálnia az órán. De a modern eszközök és a kompetencia alapú nevelés sokat segítenek az oktatás színesebbé tételében.
Sokat hallani arról, hogy a diákoknak szinte több joguk van a nevelőikkel szemben, mint maguknak a tanároknak, és már-már a tanulók fegyelmezik a pedagógust.
- Az iskolai agresszióról inkább csak hallunk, semmint tapasztaljuk. Természetesen ötszáz gyerek között előfordul egy-egy harcias, de a többségük jól kezelhető - nyugtat meg a Hétvezér iskola igazgatója, majd hozzáteszi: - Tény, hogy ha ez megbecsültebb pálya lenne, a gyerekek is másképp tekintenének ránk. Nagyon kevesen választják ma a pedagógus mesterséget. Az okosabbja közgazdász és jogász akar lenni, a kevésbé eszesek pedig a tévék tehetségkutatóiban szeretne sztárrá válni.

Nem mindig akkor érzünk hálát tanáraink iránt, amikor iskolába járunk. Életre nevelő tevékenységüket gyakran csak évekkel később értékeljük. Ezt tapasztalja Tóth Katalin, a Belvárosi I. István Középiskola igazgatója is.
- Már harmincharmadik éve vagyok pedagógus.Vannak bonyodalmak, nehéz helyzetek, de ha újrakezdhetném, akkor is ezt választanám. Amikor a már felnőtt tanítványaimmal összefutok az utcán, és arról mesélnek, milyen jó is volt régen az együtt töltött idő, olyankor magával ragad egy semmihez sem hasonlítható, csodálatos érzés. Hát ezért érdemes pedagógusnak lenni! Az elhivatottság nélkülözhetetlen, hiszen a tárgyi tudás megszerezhető az egyetemen, de a gyerekekkel együttérző, gyerekszerető embernek is kell lennünk, és nem csak a szavakon, hanem tetteken keresztül is.