Mit hoz a péntek 13? Melinda, a cigány jósnő megmondja!

Rejtélyes fények között boszi ül a kirakatban. Benn a szobában démoni vörös függöny mindenütt, hatalmas tükör veri vissza a színes kristálycsillár fényét, a tükör előtt fából van a nagy fekete macska, ami kéjesen nyújtózik. Ma jósda nyílik a Zichy-ligetnél. Melinda nem vetett kártyát, rejt-e veszélyt számukra péntek 13-a. Azt mondja, igazi jós önmagának nem jósol soha. Tudja, hogy minden, amit remél, és amitől tart, idő kérdése és megtörténik. Azt is bevallja, nem akarja látni jövőjét, elegendőek megérzései. 

- Az emberek csakúgy, mint évszázadokkal ezelőtt, most is félnek a babonáktól. Átszövik a hiedelmek életüket, sikereiket és sikertelenségeiket. Az emberek a neves eseményeket napokhoz kötik, és sokan nem látják be, hogy ha nem sikerül valami, arról nem a dátum, hanem a babona tehet  -mondja.
- Számomra a péntek 13-a szerencsés nap. Velem eddig az ilyen együttállások során nem történt semmi rendkívüli. Nagyon sok vendégemnek azonban ez a dátum szerencsétlenséget hozott, arról próbálom őket meggyőzni, hogy ezt ők maguk vonzzák be negatív gondolataikkal, tudatalattijuk hatalmával. 
 - Vagyis tőlünk függ, hogy ez a nap mit hoz számunkra? - kérdezem, majd érdekes, de nem ismeretlen megállapítás következik egy jósnőtől, aki életünket más dimenzióba igyekszik emelni.
 -  Bizonyos százalékban igen, mint ahogy egész életünk alakulása is tőlünk függ. Én azért gondolkodom így, mert a kártyavetést nem iskolában tanultam. Én ebbe beleszülettem. A nagymamámmal ételért, ruháért házakhoz jártunk jósolni. Nagyon bölcs volt nagymamám. Ő tanított meg arra, hogy az életben vannak dolgok, amiken nem tudunk változtatni, de vannak, amiket ki tudunk kerülni. Ebben segít a jóslás.
- Vagyis ez lenne az a szabad akarat, amivel jól-rosszul  sáfárkodhatunk életünk alakításában? -  kérdezem.
- A jóslás során én mindenkinek csak lehetőségeket sorolok fel - válaszol erre Melinda. - Utakat mutatok, amiből lehet választani. De minden esetben magunk döntünk arról, melyiken indulunk el. Ez azzal is jár, hogy miénk a döntés felelőssége. A jóslás egy bizonyos szintig mindenkinek hasznos lehet. Amíg az ember nem viszi túlzásba. Amíg a problémamegoldás nem kizárólag arra korlátozódik, hogy majd a jósnő megmondja. Üzleti dolgokban, magánéleti problémák esetén nem szégyen megkérdezni a jóst, merre, hogyan induljunk tovább. Ne feledjük: a történelem során nagy hadvezérek sem kezdtek csatát anélkül, hogy ki ne kérték volna a jósok véleményét!
- Kap olyan információt jóslás során, amit elhallgat? - faggatom tovább Melindát.  - Van, amit nem mondhatok el olyan formában, mint ahogy azt érzem. Van, hogy olyat látok, amit nem adhatok tovább. Egy igazi jósnak érzékelnie kell, hogy aki felkeresett, milyen idegi, lelkiállapotban van, mit bír el. Folyamatosan mérlegelni kell. Nem lehet valakire mindent rázúdítani. Ez nem jelent becsapást, vagy hogy a rosszat jóval ruházom fel. Csak a rosszat tapintatosan kell közölnöm. Csak annyit, amit elbír a másik lelke. Ezért szoktam én először elmondani a velem szemben ülőnek múltját, majd jelenét. És ha mindez helytálló, elmondom jövőjét is.