Miniatűr varázslatok

Nos, aki esetleg, az úgynevezett Micro Magic hajómodellek Székesfehérváron rendezett országos versenyén kipróbálta, mi fán is terem e törékeny vitorlások navigálása, az már tudhatja, nem is olyan egyszerű feladat ez!
  
- Azoknak, akik vezettek már rendes nagyvitorlást, sokkal könnyebb megtanulni, miként kell irányítani ezeket a modelleket. Ezen hajóosztály esetében ugyanis semmilyen motoros rásegítés nincs, a partról csak a vitorlák és a kormánylapát szögét állíthatjuk. Ha jól elkapjuk a szelet, akkor a hajónk száguld, ha rosszul mozgatjuk a vitorlákat, akkor bizony nagyon lemaradunk. Ráadásul a nagy vitorlások szabályai szerint kell haladnunk, beartva az elsőbbségi és egyéb szabályokat - mondja Fejér Károly, a Székesfehérvári Modellező egyesület oszlopos tagja, aki már kilenc éves korában - a sajnos már elhunyt Vreba László irányításával - elkészítette élete első saját hajóját. A hetvenes-nyolcvanas években  igen komoly modellezőélet folyt a megyei MHSZ szárnyai alatt, jelenleg sajnos ez nem mondható el, bár Károlyék jelenleg is azon fáradoznak, hogy a számítógépek uralta, felgyorsult világunkban fiatalokat nyerjenek meg e sok szépséget adó hobbihoz.
 
- Annak idején Magyarországon még nem volt rádiótávirányítás, így a cél az volt, hogy egyenes vonalon vezessük a hajókat. 1976-ban, az úgynevezett Dunántúl-bajnokságon én már saját kis hajóval indultam. Amikor a nyolcvanas években az első rádiótávirányítót külföldről behoztuk, külön procedúrán estünk át, azt sem tudtuk, kell-e hozzá behozatali engedély vagy sem. Aztán a csodájára is jártak a mi kis készülékünknek - idézi fel a kezdeteket Károly, aki 18 éves koráig intenzíven foglalkozott a modellépítéssel, aztán jött az egyetem, majd a családalapítás, no meg a karrierépítés és így egy időre háttérbe szorult a hobbi.

- A nyolcvanas években a furnérlemeztől, fenyőléctől kezdve a vitorláig mindent maguknak kellett beszerezni. Ma viszont már bárki megveheti a boltban az úgynevezett kit-hajókat. Ez egy nagy építődoboz, amiben a hajó elemei lapulnak, s a vásárlónak csak össze kell raknia az elemeket. Persze, nem egyszerű mutatvány ez sem, mert, mint Károly az egyik, holland típusú vontatóhajóját mutatja, ügyelni kell a helyes illesztésre, a fa részeket impregnálni kell, no meg az élethű festés sem egyszerű az ilyen miniatűr közegben. Szóval akinek nincs türelme, az ne álljon neki!

A hajómodellek egyik legkülönlegesebb kategóriáját képezik a gőzhajók: ezek pontosan úgy működnek, mint az 1800-as években a Missisippin vagy éppen a Dunán dohogó nagyméretű elődjeik. A hajók lelkét, a gőzgépet is van, aki maga készíti. Károly hozzá is teszi: Magyarországon Pintér Janó az, aki a nagy tudora ezeknek a gépeknek, ő készíti Károly leendő hajójának gőzgépét is.
  
Néhány éve eljutottam oda, hogy az embernek már néha elege van  az állandó hajtásból, a sok munkából, így újra előkerültek a hajók. A fiaim is érdeklődnek már e hobbi iránt, de ezeknek a hajóknak nem kevesebbel, mint a számítógépes szimulátorokkal, közösségi oldalakkal kell megküzdeniük. És a világ is nagyot fejlődött, akár készen is megvehetjük álmaink hajóját. Sajnos, ahogy a világ egyre inkáúbb az anyagiak körül forog, úgy tűnik el az egymásnak segítés, a közös hajóépítés - mondja Fejér Károly, aki azt is elárulta, a Királykúti régi klubhelyiségből sajnos nemrég el kellett költözniük, most egy Sarló utcai helyiséget kaptak az önkormányzattól, ahol az érdeklődő fiataloknak segítenek a kezdetektől összerakni egy-egy hajót: maguk fűrészelnek, faragnak, mint ahogy harminc évvel ezelőtt, Vreba Laci szárnyai alatt. Jó látni, ahogy a gyermekkezek szorgos munkája alatt hosszú hónapok alatt megszületnek ezek a miniatűr csodák. Aztán irány a víz!