Kurtafarkú mangalicát vágtak

A híresztelés ugyan disznóölésre vonatkozott, de reggel hétre mégis leszúrva hozta el Óbarokról Nagy Gábor őstermelő saját nevelésű szőke mangalicáját a martonvásári rendezvényudvarba. Így hívják a régi épületek karéjától védett udvart, ahol kulturális események, kiállítások szoktak lenni, ezúttal pedig vásárra és disznótorra hívták a hagyományokra fogékony helyieket.

- Százharminc kilós volt a derék jószág, de mire megpörzsöltük, rénfára húztuk, kibeleztük, felbontottuk, s daraboltuk, szinte egymás kezéből kapkodták a húst a vevők – mondja Nagy Gábor, nem titkolván elégedettségét és meglepettségét. - A sült bőrnek is sikere volt, azonmód rágták, ahogyan szétszakítottuk. Jövőre vízilovat vágunk - summázza rakodás közben, s mutatja a patikatiszta hurka-, azaz kolbásztöltőt. - Ebbe ugyan nem jutott hús, kimértük minden porcikáját a disznónak - állnak a kissé eszkábált üstház mellé Nagy Mihállyal, hogy bizonyítsák: ők akarták a kolbásztöltést, de nem volt, miből!

A hagymával, sóval, borssal, fokhagymával, fűszerekkel elkevert vért Tóth Andrásné Márta sütötte meg, aki hivatalosan civil referens az önkormányzatnál, de jól áll a kezében a fakanál. A kitűnő háziasszony hírében álló édesanya és szép nagymama finomat remekelt, egy-kettőre kitörülték még a lábost is a piacosok. Márta szervezi a havi piacokat, ez is önkormányzati szándékként indult, s hamar népszerűvé vált.

A tabajdi Hammangné Tombor Ágnes Tincses márkanevű sajtjai is jól fogytak, Vargáék több láda almát hoztak ki utánfutóval, tíz órára egy szemig elfogytak. A felnőtt lány, Varga Rita váltotta szüleit, de mire kiért, már csak a finom házi birsalmasajtja és lecsója maradt, azt kínálta. Néhány későn jövő dohogott Mártikának, hogy azt hitték, egész délig betart ez a mangalica disznóvágásosdi, a váratlanul megenyhült idő, a csillogó napsütés is csiklandozott mindenkit. Igaz, sütöttek pecsenyét, egy kis forralt bor, s jóféle pálinka fokozta a kedélyeket, a böllér otthonról is hozott mangalica termékeket.

Az eredetileg budapesti Nagy Gábor és felesége nyolc éve költözött Óbarokra, s belevágtak az őstermelői, vagy inkább mondjuk úgy, tradicionális falusi életmódba. Igaz, a karcsú Katalin a házban készíti finom ékszereit, ki nem menne az ólakhoz, a disznókat, kecskéket, tyúkokat a férje gondozza. Kukoricával, főtt krumplival, zölddel, darával eteti sertéseit, kedvez nekik, akár régen, a jó gazdák. Finom is a húsa az ősi fajtájú háziállatnak, mindig eladja készítményeit. Őstermelőként 600 ezer forint bevételig adómentes, ezt nem lépi túl, ennyit elgyőz maga is. A kajászói böllértárs kistermelő Nagy Mihály jó hírként közli, hogy most végre elég jó az ára a választási malacnak, a növendéknek is. Neki fehér nemesített disznai vannak. Mintha megérné újra tartani, hizlalni őket, mondja.

- Hoztunk otthonról nyers és abált szalonnát, rakott fejet, kínáltunk nyelvet, hájat - mutat a maradékra Nagy Gábor. A hagyományos mellett persze az új „divatoknak” is meg kell felelni. - Készítek csípős, csemege, zöldfűszeres és csilis kolbászt is. Mert kérik - teszi hozzá.

Pfiffer Zsuzsanna, a helyi fúvószenekar karnagya falatozik a friss pecsenyéből, kenyér nélkül, a fivére által sütött kézműves sajtos tallérral. Nem eszik liszteset, húst azonban szabad. Erősít, mert szombaton délután a fúvószenekari hangversenyre és bálra készül. Ezt tartogatják még a rövid farsang jeles eseményeként a martonvásáriaknak. Mártát kérdezik, hogy mikor ismétlik a disznóvágást, de határozott a válasz: jövő februárban!