Kilátástalan helyzetben: anya küzd lakásért beteg gyermeke érdekében

Székesfehérvár - Utcára kerülhet egy súlyosan sérült és egy egészséges gyermeket nevelő, egyedülálló édesanya, miközben törvény garantálja részére a szociális bér lakást?

Kővári Gabriella

Viszonylag szépen és otthonosan berendezett kis albérlet a Palotavárosban. Két gyerek mesét néz. A kislány arca grimaszba torzul, ahogy belépünk a szobába. A tizenöt éves lány egy kétéves értelmi szintjén rekedt, mondja az édesanya,  Fischl Bea.



A fiatalasszony feje fölött éppen összecsapni készülnek a  hullámok.
Két gyermeket nevel egy házasságból, amely sajnos felbomlott. Bea mindennapjait lánya ellátása, gondozása teszi ki, műtétekre és fejlesztő foglalkozásokra viszi. Dolgozni nem tud.
A szűk kis konyhában telepedünk le, Bea rágyújt, sóhajtva fújja ki a füstöt, majd mesélni kezd.
- Niki egészségesen született, de csecsemőkorában epilepsziás lett, amit  későn kezdtek kezelni. Másfél hónapon át az életéért küzdöttek az orvosok. Az agya nagymértékben károsodott, ezért a csontozata, az idegrendszere sem fejlődött rendesen. Csípőficamok alakultak ki, kétszer műtötték, másodszorra nem is tudták helyreállítani, hanem levágták a combfejet, hogy az őrült fájdalmai megszűnjenek. Az évek alatt nyolc ortopédiai műtéten esett  át. Teljesen járásképtelen, kizárólag kerekesszékkel tud közlekedni. Két éve nem találok egy gyógytornászt, szomatopedagógust, aki vállalná, ugyanis nehéz  rávenni az együttműködésre, ezért visszautasítják, nem szívesen kínlódnak vele.

Nikolett a tavaly márciusban megnyílt Szent Kristóf Házban, a fogyatékkal élők nappali intézményében, hetente háromszor egyéni fejlesztésen vesz részt, hiszen a törvény szerint tanköteles. Édesanyja négy hónapon keresztül gyalog, illetve a kerekesszéket tolva tette meg az utat a Palotavárosból Maroshegyre. Jelenleg autó viszi őket, egy alapítvány  finanszírozza a szállítószolgálatot.
Beának nincs lakása, soha nem is volt. Két éve nyújtotta be a szociális lakás iránti kérelmét. Jár neki, mondták a hivatalban. Decemberben hozta meg a postás az értesítést a lakáskiutalásról, de az öröme gyorsan elpárolgott.
- Első emeleti lakást kaptunk egy lift nélküli házban, a Feketehegyen. Mégis, hogy képzelik, hogyan cipeljek fel az első emeletre egy hatvanöt kilós embert, aki lábra sem tud állni? - háborodik fel az események felidézésével. - A Széphőnél az ügyintéző sem értette, hogy ez miképpen fordulhatott elő, holott csatoltam a kérelmekhez a gyermekem papírjait, diagnózisát is, sőt jártam vele személyesen  az önkormányzatnál, látták. Sztornózták a kiutalást, ezt pedig jeleztem a kapcsolattartómnak, de még csak nem is válaszolt. Időpontot akartam kérni, azonban szeptemberig nincs fogadónap. Muszáj a városban élnünk - ahol egyébként nincs megoldva az akadálymentes közlekedés -, mert Nikinek a Szent Kristóf az egyetlen esélye. Ápolási díj, gyerektartás és családi pótlék - ez minden jövedelmünk, ebből pedig nem tudok lakást venni. Az albérlet drága,  a főbérlők nem engednek bejelentkezni se, így az önkormányzat nem tud támogatni. Most várakozunk, hogy csak meglesz az a kiutalás. Minden pénzünk elfogyott, és nyakunkon a fűtési szezon. Mi lesz velünk akkor? - kérdi gondterhelten.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!