Játék, Pelé ellen

- Persze, hogy itt vagyok a pályán, bár a játékot nem vállaltam, mert a beton nem tartozik a kedvenc játéktereim közé. Könnyen letapad a láb, a sérülés gyorsan jön, és ilyen idős korban ez már nemkívánatos. Füves pályán viszont most is szívesen beállok játszani - mondta a hajdani balösszekötő.

- Emlékszik még arra az időre, amikor piros-kékből piros-kékbe öltözött?

- Igen, bár nem tegnap volt, hanem 1963 szeptemberében. A VT Vasasban játszottam, katona voltam. Bár az edzésekre kiengedtek, sőt, otthon is aludhattam, de akkor sem szerettem, hogy katona voltam. A második évben jött a Vasas, hogy volna-e kedvem náluk játszani? Mondtam, ha leszereltetnek, igen. Megtették. A fehérvári vezetők meg méltatlankodtak, hogy a pesti csapat miért teheti meg azt, amit ők nem, 4 hónapig húzták az ügyemet, de aztán elengedtek. Szép évek voltak, két bajnoki címet nyertünk, veretlenül. Öt éven keresztül Dél-Amerikába jártunk, januárban a Hexagonal tornán vettünk részt, amelyet meg is nyertünk. Óriási élmény volt Pelé és társai ellen játszani.

- Csak a televízióban láttam játszani, és csodálkoztam, hogy pillesúlyúként miképp tud akkorákat lőni...

- Pedig a 39-es méretű láb nem volt ehhez ideális, de jó rúgótechnikám volt. A labdarúgásért éltünk, így nem jelentett gondot, hogy végighajtsuk a 90 percet.

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Csak a televízióban láttam játszani, és csodálkoztam, hogy pillesúlyúként miképp tud akkorákat lőni...

- Pedig a 39-es méretű láb nem volt ehhez ideális, de jó rúgótechnikám volt. A labdarúgásért éltünk, így nem jelentett gondot, hogy végighajtsuk a 90 percet.

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Pedig a 39-es méretű láb nem volt ehhez ideális, de jó rúgótechnikám volt. A labdarúgásért éltünk, így nem jelentett gondot, hogy végighajtsuk a 90 percet.

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Pedig a 39-es méretű láb nem volt ehhez ideális, de jó rúgótechnikám volt. A labdarúgásért éltünk, így nem jelentett gondot, hogy végighajtsuk a 90 percet.

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Aztán a fővárosból végül hazajött...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Igen, de előbb még 3 évet eltöltöttem a Ganz Mávagban az NB I B-ben, majd 1973-ban előre megfontolt szándékkal hazatértem. Édesapámnak volt egy kocsmája, beszálltam mellé, majd a sógorommal, Szabó Lacival csináltuk ketten a krimót, sokan miattunk jártak oda.

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Elégedetten néz vissza a pályafutására, vagy maradt hiányérzete?

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Maradt, hiszen 29 éves koromban a Vasasból kiraktak Bakossal és Mathesszel együtt, fiatalítás címszó alatt. Behívtak, mondták sokat kaptak tőlünk, mi is tőlük, de jöjjenek a fiatalok. Pedig kirobbanó erőben voltam.

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- A Vidi ellen milyen volt pályára lépni?

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Nehéz! Féltem, mit fognak szólni a szurkolók, hogy a másik piros-kék csapatban játszom, de szerencsére nem volt semmi gond. Az ember profi volt - nem dolgoztunk, csak papíron -, így a Fehérvár ellen is úgy hajtottam, mint mások ellen.

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- Emlékezetes meccsei?

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...

- A válogatottban az osztrákok elleni csata a Népstadionban, vb-selejtezőn 3-0-ra nyertünk. Olyan társaim voltak, mint Albert, Tichy, Rákosi, Fenyvesi, Farkas, Mészöly és a többiek. Tagja voltam a 66-os vb-re utazó keretnek, de az utolsó bajnoki meccsen megsérültem, így Chile helyett a kórházba mentem. A Vasasban az MTK elleni meccsre emlékszem.  Illovszky Rudi bácsi volt a mesterünk, én abszolút ballábas voltam. Rudi bácsinak az volt a mániája, hogy az edzésen gumihoz rögzített labdával javította a gyenge lábamat, a játékszer meg állandóan visszapattant, visszarúgott. Na, az MTK-meccsen kapura vezettem a labdát, de senki nem akart megtámadni. Rálőttem, és a felső sarokban kötött ki. Mondta is Rudi bácsi, hogy lám-lám, ugye igaza volt, és megérte gyakorolni. Vidi-meccs? A BVSC ellen játszottunk, sok drukker jött fel, összekalapozták a pénzt, hogy nyerjünk. Dörzsöltük a markunkat, de döntetlen lett a vége, mert Bognár Feri kihagyta a 11-est. Pedig végre pénzért játszottunk volna...