Inspiráló nyugalomban az agárdi művésztelepen

A kiállítás előtti napon látogattunk ki a csöndes  őszelőn töretlen nyugalmat árasztó, Velencei-tó melletti Pákász-tanyára, ahol nagyon készségesen fogadtak minket a munkába belefeledkezett művészek.  A három, magyarországi és öt, külföldi alkotó még erőteljesen koncentrált az utolsó  ecsetvonásokra, hiszen kedden  le kell adniuk műveiket a délután öt órakor, a Köfém klubházának kamaratermében nyíló kiállításra. A villámtárlat  e napon látható.

A  szerdán hazautazó művészektől 3-5, általuk választott  művet várnak a kiállításra, ezek közül pedig  egyet-egyet fel kell ajánlaniuk a város önkormányzatának. Innen kerülnek  a képek különböző intézményekhez - tudtuk meg az egyik szervező, az Alcoa-Köfém Művelődési Ház igazgatójától, Simon Józseftől. 
-  A fehérvári önkormányzattal közösen szervezett művésztelepre most is meghívásos úton lehetett bekerülni. Delegálhattak alkotókat testvérvárosok, támogattunk egy, a Tóparti gimnázium művészeti tagozatán tanuló diákot, rajtuk kívül pedig még két másik, megyei kötődésű fiatal művésznek biztosítottunk lehetőséget - mondta el Simon József. A feltételek kiválóak voltak: a szállásról,  étkezésről a szervezők gondoskodtak, az anyagbeszerzéshez is adtak némi támogatást, szabadidős programként tárlatlátogatást és a lecsófesztiválon való részvételt szerveztek az alkotóknak, akiknek így  más dolguk nem volt, mint hogy  zavartalanul  dolgozzanak az ihlető vízparti  környezetben.

A volt tópartis, képzőművészeti egyetemen végzett Kocsis Judit is kiemelte mindezen előnyöket, miközben kalauzként szegődött mellénk. Judit a tanya egyik épületében éppen "betűtészta" képein dolgozott, illetve anyagkísérleteket végzett. Egy  arany színűre fújt képen bibliai idézet a szöveg, a fiatal művészt ezúttal is a transzcendens tartalom, a hit kérdése izgatta, akárcsak egy korábbi, fehérvári kiállításán. Itt azonban a táj is inspirálta, de nem annyira a konkrét természeti jelenség, például a fa a tóparton, hanem annak  az árnyéka. Inkább elvontabb ábrázolásra törekedett.  Most  a finom humort sem nélkülözik művei, amelyek kérdéseket vethetnek föl szemlélőjükben. Judit első alkalommal résztvevője a telepnek, ahol nagyon élvezte a munkát, maradna is még pár napot - jegyezte meg.  

Kicsivel mellette pepecselt kör alakú munkáin a szintén a Tópartiban, majd a képző festőszakán végzett, Dégről származó Verebics Katalin,  aki egy budapesti kollázskiállításra készülve dolgozott művein. Ezeket saját fotói köré építette föl, s látványos eredményt hozott létre például a kagylóban végződő sellő vagy az arc és mellette a vöröslő agárdi meggy ábrázolásával.  Szépek voltak kis méretű, akrillal készült festményei is a tóról.
Megismerkedtünk Molnár Attilával, aki a Tóparti művészeti tagozatán végzős ötödéves keramikustanuló. A fiatalember kollázsai s olajjal festett képei mellett egy különlegességgel is előrukkolt: kiszedett és megfestett néhány követ a tóból. A vidám, színes kövek jól mutatnak, ahogy a víz nyaldossa azokat, kérdés persze, meddig bírja a festék, de már ezért a pár napért megérte.

A külföldi művészek is nagyon készségesek és érdeklődők voltak: Nirmala Dholakia Nagy-Britanniából érkezett, Anna Alm a finnországi Kemiben él, Jan-Hendrick Pelz Németországot képviseli, Kusztos Noémi Amália az erdélyi Gyulafehérvárról utazott Fehérvárig, már másodszor, Lucilla Kossowska pedig a lengyel Opole művésze. Mint elmesélte: nagyon inspirálóan hatott rá a környezet. Most végre csak a festésnek szentelhette napjait, hiszen otthon tanári munkája, családja mellett kevesebb idő jut művészeti tevékenységére. Ám csinál például videókat, installációkat, most viszont csak az anya-gyermek kapcsolatot ábrázoló képek festése töltötte ki idejét.

Mindenki dolgozott tehát szorgalmasan, s úgy tűnt: senkinek sem lenne ellenére még pár bónusznap a művésztelepen.