Hitet és reménységet adni

A közvéleményt felkavaró napi hírek hallatán az ember hajlamos eltöprengeni azon, vajon mi értelme ennek az egésznek, amit életnek nevezünk? Azaz, lehet-e a reménység jegyében értelmezni az emberiség útját, amikor sokszor úgy érzékeljük, hogy inkább visszafelé halad minden? Mi adhat reményt az emberiségnek? Segíthet-e a kőbe vésett tízparancsolat?

Bartuc Gabriella

Juhász-Laczik Tamással, Albin atyával kezdtünk levelezésbe a témáról még tavaly karácsony előtt, miután egy pannonhalmi kirándulás során felfedeztem a veszprémi származású, sodró lendületű fiatal szerzetest, aki fáradhatatlanul magyarázva igyekezett eligazítani turistacsoportunkat a bencés rend és történelmünk alapvető kérdéseiben. Született nevelő, aki hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt szót tud érteni, állapítottam meg magamban, ami be is igazolódott, amikor a közelmúltban fotós kollégámmal, Gáspár Gáborral felkerestük. Velünk tartott Gábor két nagy gyermeke is, akiknek Albin atya azonnal kitüntetett figyelmet szentelt, ahogy kijött elénk a rendház kapujába és kezet fogtunk. Nincs mese, a bencések egyik fő küldetése a nevelés.

Most 332 gimnazista tanul itt. Ennek ellenére kihaltnak tűnt az apátság hatalmas épülete vesperás előtt, délután öt óra tájban, amikor fogadott bennünket. Sehol egy lélek a folyosókon. Tanulnak a diákok - magyarázza az atya, aki amellett, hogy történelmet és angolt tanít a gimnáziumban, osztályfőnök és prefektus is. Menet közben találomra mindjárt be is kopogunk néhány tanulószobába, ahol könyveket, térképeket tanulmányozó fiúkat látunk. Lányok még nincsenek Pannonhalmán, ám a győri bencések már lánytanulókat is fogadnak. Itt az épület adottságai miatt nincs erre lehetőség. Érdeklődésemre, hogy a világi élet a turistákkal együtt felér-e lassan a pannonhalmi Szent Márton-hegyre, lazulnak-e az évszázados egyházi regulák, vagy ma is olyan szigorú kötöttségek között élnek a bencések, mint régen, egyértelműen az a válasz, hogy alapjában véve ma is az a mérvadó, amit Szent Benedek a hatodik században megírt.

- Valami azonban tényleg változott. Ma talán nagyobb szükség van benső, szívünkbe írt szabályokra, mert a külső kereteken könnyebben áthatol a világ zaja. A belsővé váló szabályoknál pedig már nem az a kérdés, hogy szigorúak-e, hanem hogy szilárdnak bizonyulnak-e. A szigorú kötöttségeknek erős megtartó erejük van, ezért azt, ami épít, még ha kemény is, szeretnénk megtartani. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, de ez a szigorú kötöttség éppen felszabadít - avat be gondolataiba az atya.

Többek között talán éppen ebben keresendő az a plusz, amit a bencések adnak a diákjaiknak: a belső tartásban.

A teljes cikket elolvashatja a naplo-online.hu-n

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!