Felfedjük az ősi megyecímer titkát!

- A vármegyék túlnyomó többsége legkésőbb a XVIII. század első harmadáig rendezte címerkérdését: vagy korábbi címeradományuk újbóli megerősítéséért, vagy teljesen új címerért folyamodtak. Többségük  nem címereslevelet, hanem címer megjelenítésére is lehetőséget nyújtó pecséthasználati jogot kapott. Ezek közé tartozott az egykori hódoltsági terület, Fejér vármegye is  mondta Vitek Gábor történész-levéltáros. 

- Milyen körülmények között született meg a döntés?

- Első ízben1694 januárjában fogalmazódott meg az igény egy hiteles vármegyei signum iránt. Olyan iratok után kutattak, amelyeken az ősi pecsétforma látszik. Az 1694 augusztusi közgyűlés jegyzőkönyve az alábbiakat rögzítette: A vármegye pecsétjére és donatiós levelére (...) gyűjtsenek össze 300 forintot. Feltehetően gróf Esterházy Ferenc főispán szorgalmazta az uralkodónál a donatiót, amelynek eredményeként I. Lipót 1694. október 10-én adományozott címeres pecsétről privilegiumot a vármegyének. Arról, hogy ősi címerről van-e szó, amely egy korábban adományozott és használt címer megújítása lett volna, a diploma nem tett említést. A kihirdetéséről szóló közgyűlési jegyzőkönyvi bejegyzés 1695. január 12-ei keltezésű, a pecsét legkorábbi ismert lenyomata pedig egy 1696. július 3-ai közgyűlési iraton bukkant elő.
 
-  Miként alakult az adománylevél és a pecsét sorsa?

- A címeres pecsétadomány eredetije nem maradt fenn; a Lipót-féle diplomának 1857-ben, az abszolutista adminisztráció idején veszett nyoma Fejér vármegye törvényhatósági levéltárában. A vármegyei bizottmány 1861 januári közgyűlésén vetődött fel, hogy az eredeti diploma és pecsét galádul megégettetett. Rexa Dezső főlevéltárnok úgy értesült, hogy a levéltár egyik szobájának kályhájában megtalálták az elégetett pergamen okmány kormos, lángtól körülcsipkézett foszlányait. Az adománylevélről a levéltár ugyan 1863-ban másolatot kapott, azonban  feltehetően a második világháború utolsó esztendeiben  ennek is nyoma veszett. A magyar nyelv hivatalossá tételének folyamatával eredményes mozgalom indult a címeres pecsétek addigi latin köriratának magyar nyelvűre változtatásáért. Fejér vármegye törvényhatósága 1837-ben kérelmezte a magyar nyelvű körirat használatának jogát, amelyet V. Ferdinánd az 1694. évi pecsétadományozást megerősítve 1837. május 18-án engedélyezett. A pecsét új felirata: Fejér Vármegye Petsétje.
 
- Van-e nyoma valahol annak, miért az lett a témája a vármegye címerének, ami?

- Egyetlen erre utaló forrásra bukkantunk; Hattyuffy Dezső 1881-ben publikálta, hogy az országfelajánlás Fehérváron történt. Nos, ez a hagyomány képezi a címer belső szerkezetét. De ne feledjük: az országot felajánló Szent István alakja az államalapító uralkodó örök nyugalomra helyezésének, és utódainak koronázási helyén, Székesfehérváron s környékén élt leginkább a köztudatban.
 
- A keresztényi jelenet mikor vált elfogadhatatlanná?

- Az 1919. évi vörös diktatúra idején a nemzetközi munkásmozgalom szimbólumait szerepeltették a bélyegzőkön, a két világháború közötti időszakban azonban visszatértek a hagyományos jelképrendszerhez. A Magyar Dolgozók Pártja 1948-ban javaslatot tett a vármegye színeinek és címerének megváltoztatására. Az irányításuk alatt álló vármegyei törvényhatósági bizottság ülésén indítványozták a színek megváltoztatását, s az ősi címer helyett a búzakalász, sarló és kalapács motívumait tartalmazó vármegyei jelvény megtervezését. A vármegye színeit vörös-zöld-ben állapították meg, s utasították az alispánt, hogy a kor szellemének megfelelő új vármegyei pecsétet terveztessen. A közgyűlés azt az elképzelést fogadta el, melyben az ősi címerképet felváltotta egy gabonakéve, kalapács és (az indítványozott sarló helyett) madártoll keresztbevetett illusztrációja. Az 1949. évi hatalomváltás során minisztertanácsi rendelet törölte el a pecséteken korábban alkalmazott címereket. Ezután az ideiglenes megyei tanácsok megala kulásától, 1950 júniusától 1990 októberéig pecsétjein a megye is a népköztársasági címert használta.

- Mi volt a gyakorlat az 1956-os forradalom idején?

- A szabadságharc vérbefojtását követő, 1956. november 21-én lezajlott végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyvét egy olyan pecséttel hitelesítették, amelybe a Kossuth-címert helyezték, s ezt a gyakorlatot követték 1957 tavaszáig. Rövid időre visszakerült a Rákosi-címer, végül 1957 júliusától kezdve a demokratikus állam önkormányzatainak megalakulásáig a Kádár-címer volt a pecsétnyomókon.

- A rendszerváltoztatás szellemében Fejér Megye Önkormányzata a közel 300 esztendős címer és zászló használatának visszaállítása mellett döntött. Ön szerint miért fontos ez? Mi ennek a jelentősége?

- Figyelemre méltó momentum, hogy a rendelettervezet tárgyalása során leginkább az ősi címeres pecsét római katolikus vallású arculata körüli vita domborodott ki, de végül a megyei közgyűlés a rendeletet ellenszavazat nélkül alkotta meg. A címer- és zászlóavató ünnepség aztán végül 1992. március 13-án zajlott le. A pecsét, a címer és a zászló olyan jelképerejű szimbólum, amelyek képi ábrázolás formájában hordozzák Fejér megye szellemiségét, valamint történeti útjának tömör összefoglalását. Véleményem szerint a közel 300 esztendős jelképek használatának visszaállítását követően Szent István alakjának ábrázolása Fejér vármegye címeres pecsétjén  erkölcsi tartalmán és esztétikai hatásán túlmenően  a nemzeti tudat részeként az egy évezredes múltra visszatekintő Fejér megye polgárainak együvé tartozását fejezi ki.