Eltemették Takács Lajost

Szabadbattyán - Több mint ezer gyászoló kísérte utolsó útjára szombaton Takács Lajost, a Videoton és a Martonvásár múlt vasárnap 38 éves korában elhunyt futballistáját.

Matók János

Szemben szintén az emlékek sokasága tört elő Lajos szüleiből. Édesapja némán, de a szemei sarkából szivárgó könnycseppekkel siratta fiát, amíg Ibolya néni felelevenítette egy fényes pályafutás kezdeteit. Azt, amikor Németh Lajos és Karsai László betoppantak a Veszprém megyei faluba, Döbrentébe, hogy közöljék: a Videoton vinné, szeretné a soraiban tudni az akkor még csak 13 éves fiút, akire felfigyeltek. Lajos bácsiéknak akkor elszorult a szívük, de tudták, hogy nem mondhatnak nemet, mert a gyerkőc közölte: megyek, a Vidi játékosa akarok lenni!

Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, és a serdülőben még egymás ellen játszottunk edzőmeccseket, mindig te voltál, aki eldöntötted ezeket. A Tibi bácsi csak bekiabált: megy a Lajos! - és te mentél. A labda pedig csak szállt feléd, és mindenki tudta, hogy gólt szerzel. Az edzők már akkor mondogatták, hogy ebből a fiúból bizony NB I-es játékos lesz. Végigjártad a szamárlétrát, minden korosztályos válogatottnak oszlopos tagja voltál, s amikor elérkezett az idő, teljesült a nagy álmod, NB I-es futballista lettél szeretett klubod, a Videoton piros-kék mezében. A szurkolók szívébe azonnal beloptad magad az ördöngös cseleiddel, pimasz megoldásaiddal, gólpasszaiddal és góljaiddal. És az a gól-öröm, az a kicsit félresikerült szaltó! Erőt adtál nekünk, hiszen mindig volt egy-egy nagyszerű megoldásod, ami átsegített minket a nehéz pillanatokon. Hiányzik a mosolyod... Emígy búcsúzott el már a temetőbeli szertartáson Lajostól az egykori videotonos csapattársa, Bekő Balázs. Mondatait némán hallgatták a gyászolók, miként Kis Taki utolsó klubjának, a Martonvásár elnökének, Kápolnai Csabának a nekrológját, s végezetül Kosztolányi Dezső Halotti beszédéből egy részletet. Közben a hozzátartozókat figyeltem, Hajnit, aki később elmondta, a fiúkkal együtt óriási veszteség érte őket, de biztosak abban, hogy Lajos büszke rájuk, és örül, hogy együtt vannak. A fiúk is megígérték, hogy az édesapjukhoz méltóan élnek. Mert ők is fociznak, fociztak korábban. A 17 és fél éves Dávid két évig a Vidiben, jelenleg Kőszárhegyen. A 15 éves ikrek, Krisztián és Bertold hat évet húztak le a Vidiben, aztán Szabadbattyánban, majd Martonvásáron. És most saját csapatot szerveznek, amellyel a martonvásári emléktornán édesapjuk emlékére játszanak...

Szemben szintén az emlékek sokasága tört elő Lajos szüleiből. Édesapja némán, de a szemei sarkából szivárgó könnycseppekkel siratta fiát, amíg Ibolya néni felelevenítette egy fényes pályafutás kezdeteit. Azt, amikor Németh Lajos és Karsai László betoppantak a Veszprém megyei faluba, Döbrentébe, hogy közöljék: a Videoton vinné, szeretné a soraiban tudni az akkor még csak 13 éves fiút, akire felfigyeltek. Lajos bácsiéknak akkor elszorult a szívük, de tudták, hogy nem mondhatnak nemet, mert a gyerkőc közölte: megyek, a Vidi játékosa akarok lenni!

Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, és a serdülőben még egymás ellen játszottunk edzőmeccseket, mindig te voltál, aki eldöntötted ezeket. A Tibi bácsi csak bekiabált: megy a Lajos! - és te mentél. A labda pedig csak szállt feléd, és mindenki tudta, hogy gólt szerzel. Az edzők már akkor mondogatták, hogy ebből a fiúból bizony NB I-es játékos lesz. Végigjártad a szamárlétrát, minden korosztályos válogatottnak oszlopos tagja voltál, s amikor elérkezett az idő, teljesült a nagy álmod, NB I-es futballista lettél szeretett klubod, a Videoton piros-kék mezében. A szurkolók szívébe azonnal beloptad magad az ördöngös cseleiddel, pimasz megoldásaiddal, gólpasszaiddal és góljaiddal. És az a gól-öröm, az a kicsit félresikerült szaltó! Erőt adtál nekünk, hiszen mindig volt egy-egy nagyszerű megoldásod, ami átsegített minket a nehéz pillanatokon. Hiányzik a mosolyod... Emígy búcsúzott el már a temetőbeli szertartáson Lajostól az egykori videotonos csapattársa, Bekő Balázs. Mondatait némán hallgatták a gyászolók, miként Kis Taki utolsó klubjának, a Martonvásár elnökének, Kápolnai Csabának a nekrológját, s végezetül Kosztolányi Dezső Halotti beszédéből egy részletet. Közben a hozzátartozókat figyeltem, Hajnit, aki később elmondta, a fiúkkal együtt óriási veszteség érte őket, de biztosak abban, hogy Lajos büszke rájuk, és örül, hogy együtt vannak. A fiúk is megígérték, hogy az édesapjukhoz méltóan élnek. Mert ők is fociznak, fociztak korábban. A 17 és fél éves Dávid két évig a Vidiben, jelenleg Kőszárhegyen. A 15 éves ikrek, Krisztián és Bertold hat évet húztak le a Vidiben, aztán Szabadbattyánban, majd Martonvásáron. És most saját csapatot szerveznek, amellyel a martonvásári emléktornán édesapjuk emlékére játszanak...

Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, és a serdülőben még egymás ellen játszottunk edzőmeccseket, mindig te voltál, aki eldöntötted ezeket. A Tibi bácsi csak bekiabált: megy a Lajos! - és te mentél. A labda pedig csak szállt feléd, és mindenki tudta, hogy gólt szerzel. Az edzők már akkor mondogatták, hogy ebből a fiúból bizony NB I-es játékos lesz. Végigjártad a szamárlétrát, minden korosztályos válogatottnak oszlopos tagja voltál, s amikor elérkezett az idő, teljesült a nagy álmod, NB I-es futballista lettél szeretett klubod, a Videoton piros-kék mezében. A szurkolók szívébe azonnal beloptad magad az ördöngös cseleiddel, pimasz megoldásaiddal, gólpasszaiddal és góljaiddal. És az a gól-öröm, az a kicsit félresikerült szaltó! Erőt adtál nekünk, hiszen mindig volt egy-egy nagyszerű megoldásod, ami átsegített minket a nehéz pillanatokon. Hiányzik a mosolyod... Emígy búcsúzott el már a temetőbeli szertartáson Lajostól az egykori videotonos csapattársa, Bekő Balázs. Mondatait némán hallgatták a gyászolók, miként Kis Taki utolsó klubjának, a Martonvásár elnökének, Kápolnai Csabának a nekrológját, s végezetül Kosztolányi Dezső Halotti beszédéből egy részletet. Közben a hozzátartozókat figyeltem, Hajnit, aki később elmondta, a fiúkkal együtt óriási veszteség érte őket, de biztosak abban, hogy Lajos büszke rájuk, és örül, hogy együtt vannak. A fiúk is megígérték, hogy az édesapjukhoz méltóan élnek. Mert ők is fociznak, fociztak korábban. A 17 és fél éves Dávid két évig a Vidiben, jelenleg Kőszárhegyen. A 15 éves ikrek, Krisztián és Bertold hat évet húztak le a Vidiben, aztán Szabadbattyánban, majd Martonvásáron. És most saját csapatot szerveznek, amellyel a martonvásári emléktornán édesapjuk emlékére játszanak...

Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, és a serdülőben még egymás ellen játszottunk edzőmeccseket, mindig te voltál, aki eldöntötted ezeket. A Tibi bácsi csak bekiabált: megy a Lajos! - és te mentél. A labda pedig csak szállt feléd, és mindenki tudta, hogy gólt szerzel. Az edzők már akkor mondogatták, hogy ebből a fiúból bizony NB I-es játékos lesz. Végigjártad a szamárlétrát, minden korosztályos válogatottnak oszlopos tagja voltál, s amikor elérkezett az idő, teljesült a nagy álmod, NB I-es futballista lettél szeretett klubod, a Videoton piros-kék mezében. A szurkolók szívébe azonnal beloptad magad az ördöngös cseleiddel, pimasz megoldásaiddal, gólpasszaiddal és góljaiddal. És az a gól-öröm, az a kicsit félresikerült szaltó! Erőt adtál nekünk, hiszen mindig volt egy-egy nagyszerű megoldásod, ami átsegített minket a nehéz pillanatokon. Hiányzik a mosolyod... Emígy búcsúzott el már a temetőbeli szertartáson Lajostól az egykori videotonos csapattársa, Bekő Balázs. Mondatait némán hallgatták a gyászolók, miként Kis Taki utolsó klubjának, a Martonvásár elnökének, Kápolnai Csabának a nekrológját, s végezetül Kosztolányi Dezső Halotti beszédéből egy részletet. Közben a hozzátartozókat figyeltem, Hajnit, aki később elmondta, a fiúkkal együtt óriási veszteség érte őket, de biztosak abban, hogy Lajos büszke rájuk, és örül, hogy együtt vannak. A fiúk is megígérték, hogy az édesapjukhoz méltóan élnek. Mert ők is fociznak, fociztak korábban. A 17 és fél éves Dávid két évig a Vidiben, jelenleg Kőszárhegyen. A 15 éves ikrek, Krisztián és Bertold hat évet húztak le a Vidiben, aztán Szabadbattyánban, majd Martonvásáron. És most saját csapatot szerveznek, amellyel a martonvásári emléktornán édesapjuk emlékére játszanak...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!