Bent Isten, kívül háború - Petőcz András beszélt könyveiről

"(( Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ezer arccal, ezer alakban, mindvégig ugyanaz..." - e részlet Petőcz András zárójelverseinek egyikéből, az op. 100-ból származik, és  utal a változásokra, s mindezek mögött az állandóságra, amely az író pályáját, személyiségét jellemzi. A teljes vers az irodalmi esten a Szabad Színház tagja, Nagy Judit előadásában hangzott el, akárcsak a többi költemény, valamint prózarészlet.

Bakonyi István irodalomtörténész először e költői pályája indulásáról, az átalakulásról kérdezte Petőcz Andrást, aki elmondta: a '80-as években az avantgárd jegyében alkotott, sok más kortársához hasonlóan, akik ma már messze vannak a stílusirányzattól. A lázadás gesztusának megnyilvánulása volt az avantgárd kifejezésmód, társaival ekkor Kassák Lajost nevezték ki mesternek. Mindeközben az irodalom klasszikusai (akár Berzsenyi Dániel vagy Ady Endre) is hatással voltak rá, és később ez irányba mozdult tovább  - emlékezett  az író, aki egyfajta szintézist akart teremteni a klasszikus és az avantgárd költészet között.
Úgynevezett zárójelversei is e szintézisteremtés jegyében íródtak, a 14 soros szonett forma változataiként, nagyon személyes vallomásokként, ezért a zárójel. A Behatárolt tér című kötetben megjelent 100 zárójelverse 1984 és 2009 közötti, s mint Petőcz fogalmazott, ugyan nem tartja magát vallásos embernek,  mégis azt vette észre, hogy e művek jó részében az Úr felé szól. A versekben  megjelenik Isten, emelkedett és  profánabb megfogalmazásban, ezzel is érzékeltetve:  Isten bennünk van, s ahogy nekünk, úgy akár neki is lehetnek rossz napjai. A szakrális és a profán megjelenítést a szerző  együtt alkalmazta,  mostanság pedig a Biblia alapján még tudatosabban akarja megidézni Istent - fejtette ki.

A Kodolányi főiskolán  tanító Petőcz András prózáira áttérve a 2007-ben először megjelent, azóta pedig már 3. kiadást is megélt Idegenek című regényről, és annak mintegy folytatásáról, a Másnapról esett a legtöbb szó. Az író előbbiben egy kislány, utóbbiban  egy felnőtt nő szemével láttatja, érezteti át olvasójával a  háborús szituációt. A könyvek fikciót jelenítenek ugyan meg, ám a szerző a mai világunkban tapasztalható, a híradásokban látható konkrétumokat vitt bele a történetbe, hiszen a háború nagyon is körülöttünk van.  Feladatának érezte egy ilyen helyzet,  az azzal járó  a terror, a kiszolgáltatottság bemutatását,  méghozzá női "szemmel", ami  a szakmai visszhangok alapján hitelesen sikerült. A regény ötlete  1992-ben fogalmazódott meg,  a jugoszláv háború idején.
A Másnap című könyvben még tovább gondolja, amit az Idegenekben elkezdett, s a trilógia lehetőségét firtató kérdésre Petőcz elárulta: valóban szeretné lezárni a történetet.  Az lenne az igazi, ha egy idős asszonyt és annak gondolatait tudná érzékeltetni. Ám ez még nagyobb kihívás, mint egy kislány és egy harmicas nő bőrébe bújni - tette hozzá.