2010.10.15. 17:49
Benke Laci bácsi királyi családot, nagykövetnét tanított főzni
FMH - Benke László 1945-ben Lajosmizsén született, ahol nagyapjának három hentesüzlete, vágóhídja volt, de fiú nem akadt a családban. Így történhetett, hogy Laci bácsi édesanyja hentes és mészárosként taglózta a lovat, marhát, sertést vágott.
- Isten óvjon mindenkit attól, amilyen pofont tudott adni - mesélte az olimpia mesterszakács nemrégiben a Köfém könyvtárban szép számú érdeklődő előtt a családi könyvtári napok egyikén. - Nagyapám virtigli hentes volt, fekete csizmában, fehér ingben, fekete mellényben vágta a disznót, naponta háromszor cserélt ruhát. Dolgozni megtanítottak, soha semmit nem kaptam ingyen.
Mennie kellett szódáért, a pékhez, vagy söpörte az udvart, kapott egy forintot vagy egy piroshasút. Meg kellett tanulnia disznót vágni, bontani, a mai napig vág egyet évente a családnak.
- Édesapám vendéglős volt, áldja meg az Isten, imádtam nála dolgozni, de meg is büntetett, mert egyszer vasárnap délelőtt zenés felárat számoltam egy gramofon hangjaira, egy hónapra kitiltott a vendéglőből. Gyerekként viszont nekem volt a legszebb babakocsim - emlékezett Laci bácsi. - Amikor lábra álltam, a szüleim eladták, nem került messzire, a feleségem szülei vették meg, az én kocsimban nőtt fel a párom. A családunk másik különlegessége, hogy öcsém a sógorom. Nagyon szerencsések vagyunk, kettőnknek van egy anyósa! Negyven éve élünk együtt a feleségemmel, de az első időkben - az öcsém és a felesége is szakmabeli - négyen négyfelé dolgoztunk. Amit felvállaltunk, azt csak biztos családi háttérrel lehetett véghez vinni.
Mesterszakácsság ide vagy oda, Laci bácsi ma is szentül vallja, hogy annál finomabb étel nincs, mint amit nagyanyja és édesanyja főzött, és annál sokkal jobban nem esett neki sehol az étel, mint otthon, a családjánál. Mindig szakács szeretett volna lenni, mesélte, már a nagyapja is fantasztikusan főzött.
- A mákos tésztáját nagyon szerettem, de egyszer főzés közben el kellett mennie, rám bízta a tészta kifőzését. Kis fazék, kis víz, sok tészta benne. Nagyon sűrű volt, tankcsapdának való. Rátettem a cukrot, meg a mákot, bevittem apámnak. Egy villa tészta, egy pohár víz, így evett belőle egy kicsit, hát kivittem a Pajtinak, a kutyánknak, megszagolta, elszaladt.
A mákos tésztás kaland óta Benke Laci bácsi ételei többször arattak világsikert.
- Engem még a nagy Gundelek tanítottak, annyi szeretetet kaptam tőlük, mint a családomtól. Feri bácsi mindig azt mondta: "Fiam, ha a munkád lesz a hobbid, vidám, boldog ember leszel." Másik nagy mondása az volt, ha majd te mondod meg, mennyiért dolgozol, és nem neked mondják meg, valamit tudsz a szakmáról. Azt hiszem, ez bekövetkezett. Szerencsés ember vagyok, mert főztem királyoknak, Hailé Szelasszié etióp császárnak, állam- és kormányfőknek és az egész KGST-nek.
Egyszer Tihanyban dolgozott, amikor megérkezett a belga királyi család a Bakonyba lovas piknikre.
- Kitaláltam, hogy lóhátról szeretném megkínálni őket. Olyan lovat kértem, amin volt fék, sebességváltó meg kuplung, szakácsruhában akartam lóra ülni. Találtak egy lovat, kissé noszogatni kellett, akkor hajlandó volt lépni egyet. Gondoltam, ez az én lovam! Föltettek rá, életemben akkor ültem először lovon. Kezemben a tálcán a pálinkás poharak, a ló megindult, a lovász húzta vissza a farkánál fogva, a poharak összekoccantak, törtek, de közben érkezett a királyi család. Igyekeztem kivágni magam, mondtam, hogy ez török szerviz, hisz összetört minden. Fél délelőttbe telt, amíg megértették, mit is jelent ez, de jól sikerülhetett a buli, mert a királyi család meghívott egy nyaralásra, amit először nem vettem komolyan. Visszamentem dolgozni a Gundelba. Egy nap érkezett egy boríték a légitársaságtól Cher Cuki névre. Benne volt a repülőjegy, így kijutottam Brüsszelbe, ahol a belga királyi családnál két hónapot nyaraltam, közben főzni tanítottam őket, többi közt sütni az amerikai nagykövet feleségét. Konyharuhával csavartuk föl a rétest, ahogy idehaza szoktuk. A királyi családdal lent voltunk a nyári rezidenciájukon, amikor telefonon hívott a nagykövet felesége: "Cuki, állati nagy balhé van, hogy vegyem ki a konyharuhát?" Azzal együtt tette be a rétest. Estére sütöttem nekik másikat.