Benke Laci bácsi királyi családot, nagykövetnét tanított főzni

FMH - Benke László 1945-ben Lajosmizsén született, ahol nagyapjának három hentesüzlete, vágóhídja volt, de fiú nem akadt a családban. Így történhetett, hogy Laci bácsi édesanyja hentes és mészárosként taglózta a lovat, marhát, sertést vágott.

Kovalcsik Katalin


- Isten óvjon mindenkit attól, amilyen pofont tudott adni - mesélte az olimpia  mesterszakács nemrégiben a Köfém könyvtárban szép számú érdeklődő előtt a családi könyvtári napok egyikén. - Nagyapám  virtigli  hentes volt, fekete csizmában, fehér ingben, fekete mellényben vágta a  disznót, naponta háromszor cserélt ruhát.  Dolgozni megtanítottak, soha semmit nem kaptam ingyen.
Mennie kellett szódáért, a pékhez, vagy söpörte  az udvart, kapott egy forintot vagy egy piroshasút. Meg kellett tanulnia disznót vágni, bontani, a mai napig vág  egyet   évente a családnak.
- Édesapám vendéglős volt, áldja meg az Isten, imádtam nála dolgozni, de meg is büntetett, mert egyszer  vasárnap délelőtt zenés felárat számoltam egy gramofon hangjaira, egy hónapra kitiltott a vendéglőből.  Gyerekként viszont  nekem volt a legszebb babakocsim - emlékezett Laci bácsi. - Amikor lábra álltam, a szüleim  eladták, nem került messzire, a feleségem  szülei vették meg, az én kocsimban nőtt fel a  párom. A családunk másik  különlegessége, hogy öcsém  a sógorom.  Nagyon szerencsések vagyunk,  kettőnknek van egy  anyósa!  Negyven éve élünk együtt a feleségemmel,  de az első időkben - az öcsém és a felesége is szakmabeli  - négyen négyfelé  dolgoztunk. Amit felvállaltunk, azt csak biztos családi  háttérrel  lehetett véghez vinni.

Mesterszakácsság ide vagy oda, Laci bácsi ma is szentül vallja, hogy annál finomabb étel nincs, mint amit nagyanyja és édesanyja  főzött, és annál sokkal jobban nem esett neki  sehol az étel, mint  otthon, a családjánál. Mindig szakács szeretett volna lenni, mesélte, már a  nagyapja is   fantasztikusan főzött. 
-  A  mákos tésztáját nagyon szerettem, de egyszer főzés közben el kellett mennie, rám bízta a tészta kifőzését. Kis fazék, kis víz, sok tészta benne. Nagyon sűrű volt, tankcsapdának való. Rátettem a cukrot, meg a mákot, bevittem apámnak.  Egy villa tészta, egy pohár víz, így evett belőle egy kicsit,  hát kivittem a Pajtinak, a kutyánknak, megszagolta, elszaladt.
A mákos tésztás kaland óta Benke Laci bácsi ételei  többször arattak  világsikert. 
- Engem még a nagy Gundelek tanítottak, annyi szeretetet kaptam tőlük, mint a családomtól. Feri bácsi mindig azt mondta: "Fiam, ha a munkád lesz a hobbid, vidám, boldog  ember leszel." Másik nagy mondása az volt, ha majd te mondod meg, mennyiért dolgozol, és nem neked mondják meg, valamit tudsz  a szakmáról. Azt hiszem, ez bekövetkezett. Szerencsés ember vagyok, mert  főztem királyoknak,  Hailé Szelasszié  etióp császárnak, állam- és kormányfőknek és az egész KGST-nek.
Egyszer Tihanyban dolgozott, amikor megérkezett a belga királyi család a Bakonyba lovas piknikre.
- Kitaláltam, hogy lóhátról szeretném megkínálni őket. Olyan lovat kértem, amin volt fék, sebességváltó meg kuplung,  szakácsruhában akartam lóra ülni. Találtak egy lovat, kissé noszogatni kellett, akkor  hajlandó volt  lépni egyet. Gondoltam, ez az én lovam! Föltettek rá, életemben akkor ültem először lovon. Kezemben  a tálcán a pálinkás  poharak, a ló megindult, a lovász húzta vissza a farkánál  fogva, a  poharak összekoccantak, törtek, de közben érkezett a királyi család. Igyekeztem kivágni magam,  mondtam, hogy ez török szerviz, hisz összetört minden. Fél délelőttbe telt, amíg megértették, mit is jelent ez, de  jól sikerülhetett a buli, mert a királyi  család  meghívott egy nyaralásra, amit  először nem vettem komolyan. Visszamentem  dolgozni a Gundelba.  Egy nap érkezett  egy boríték a légitársaságtól  Cher Cuki névre. Benne volt a repülőjegy, így kijutottam  Brüsszelbe, ahol a belga királyi családnál két hónapot nyaraltam, közben főzni tanítottam őket, többi közt sütni az amerikai nagykövet feleségét. Konyharuhával csavartuk föl a rétest, ahogy idehaza szoktuk. A királyi családdal lent voltunk a nyári rezidenciájukon, amikor telefonon hívott a nagykövet felesége: "Cuki, állati nagy balhé van, hogy vegyem ki a konyharuhát?" Azzal együtt tette be a rétest. Estére sütöttem nekik másikat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!