2009.08.20. 05:55
Állandóan sorvadunk az utóbbi időben - de mégis vagyunk
Az ünnepeket szívesen igazítják hatalmak és rendszerek önnön igazolásukra és üdvükre mindenütt a világon. Szent Istvánt és augusztus 20-át csaknem ezer éve ünneplik a Kárpát-medencében, ám a nap lényegének színeváltozásai során is maradt a lényeg, államalapító királyunk csodatétele: megmaradt a magyarság - mondta Gelencsér József néprajzkutató, akivel az ünnep kapcsán beszélgettünk.
| Gelencsér József tősgyökeres Fejér megyei, 1951-ben született Sárkeresztesen. A pécsi jogtudományi egyetemen 1975-ben diplomázott, s közigazgatási karriert futott be. A székesfehérvári városi tanácson kezdett dolgozni, 1991-től a köztársasági megbízotti hivatal vezetője, majd 1994-2007 között a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője. Jelenleg a Közép-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal vezetője. Szakmai pályafutása mellett tudományos szintű néprajz- és jogtörténet-kutató, terjedelmes publikációs munkássággal. Főiskolai tanár, s államvizsgáztat a jogi egyetemen. |
- Az augusztus 20-ai nemzeti ünnepnek több vetülete is van, még valahogy személyes, családi vonatkozásai is. Miként ágyazódott ez így szokásaink közé?
- Ez a legősibb magyar ünnep. 1083. augusztus 20-án emelik fel István király holttestét, ebben az évben avatják szentté, s 1093-ban a szatmári zsinat már elrendeli a nap ünneplését. Első királyunk meghal 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, s a sírjához azonnal megindulnak a zarándokok, mert csodás események, gyógyulások történnek a nyughelyénél. A Szent István-kultusz a török időkben megszakad, s utána jóval később, Mária Terézia idején elevenedik meg újra a hagyomány. A fehérvári püspökség 1777-ben jön létre, s megkapja a Szent István fej- ereklyét Dubrovniktól - Raguzától. A domonkos rend kolostorában a fejereklye nagyobb része ott marad, ám visszaadják a Szent Jobbot.
- De hogy kerültek oda?
- A török Székesfehérvár elfoglalása után minden valószínűség szerint kiárusította az ereklyéket, s a raguzaiak akkoriban őrült gazdagok! Megvásárolják! Bár van némi kötődésük is e tárgyakhoz...
- Szent István varázsa a modern korban felerősödött?
- Igen, a 19. században imádkoznak hozzá, a 20. században nagy körmeneteket tartanak, s nem véletlenül. A barokk a természeténél fogva feléleszti a szentek kultuszát, a magyar államiság pedig közjogi értelemben válik hangsúlyossá az 1867-es kiegyezést követően. A fehérvári körmenetekben zászlók alatt, a fejereklyét kísérve vonulnak a legkülönbözőbb vallási, társadalmi egyesületek, szervezetek. És díszszázad masíroz a tisztekkel, valamint a város és a megye vezetése is ott vonul az egyházi méltóságok között, ahogy mondják: Szent István városában. Igaz, manapság Esztergom is azt állítja magáról, hogy királyi város, Fehérvár pedig a királyok városa. Az újabb kori nagy Szent István-kultusz már nem csak Fehérvárhoz kötődik, erőteljesen bekapcsolódik az új főváros, Budapest is - Szent Jobb-körmenettel, misékkel. Az igen régi magyar ünnep mégis belesimul az egyetemes keresztény, katolikus kultúrába.
- Az államiság ténye a kevésbé tanult néprétegeknek is mondott valami fontosat?
- Hogyne! Amit Szent István végrehajtott, az a csoda megalapozása . Annak, hogy a Kárpát-medencében a magyar állam létrejött, s még ma is létezik. Állandóan sorvadunk az utóbbi időben: Trianon, párizsi szerződés - ma ez van hatályban. Sorvadunk létszámban, de erkölcsben, gazdasági erőben is, s politikai súlyunk is csökken. De mégis vagyunk, s ez Szent Istvánnak köszönhető. Az emberek mindezt átgondolták, tudták, el is magyarázták. A katolikusoknak Szent István, a reformátusoknak István király.
- Miként lehetett az évszázados hagyományt 1948-ban egy csapásra megakasztani?
- Új tartalmat próbáltak adni az ünnepnek, ahogy ez történni szokott. Ha az új ideológia nem tud másként győzedelmeskedni az előzőn, akkor rátelepszik. 1949-ben hozták meg Magyarországon az első írott alkotmányt. Addig történeti alkotmánya volt, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen törvény tartalmazza az alkotmányt, hanem hosszú időszak alatt megalkotott törvények sorozata, valamint a szokásjog és a jognyilatkozatok adják. Angliának, a világ egyik legrégebbi polgári demokráciájának máig ilyen történeti alkotmánya van, s amint látjuk, érvényes, működik. Az 1949-es magyar alkotmány az 1936-os szovjet típusú alkotmányt követte, s ennek hatályba léptetése nagyon tudatosan történt augusztus 20-án. Éppen azért, hogy rátelepedjenek a hagyományos magyar ünnepre, amit mindenki magáénak érzett.
- De ez mintha zökkenőmentesen történt volna, nem?
- Az emberek kénytelenek alkalmazkodni az új törvényekhez, s a kifejezés, hogy alkotmányunk van, önmagában nem ellenszenves. (Ez az alkotmány azóta átalakult.)
- És az aratási ünnep? Az új kenyér felmagasztalása?
- A szocialista jogértelmezés szerint az alkotmány az osztályharc eredményének a terméke volt, s e vonatkozásában a rendszer a munkás-paraszt szövetséget is megjeleníteni kívánta az ünnepben. Belekerült hát ebbe a körbe az új kenyér, amely egyébként csakugyan kapcsolódik az esztendő ezen időszakához. A magyar nép újkenyér-ünnepet soha nem ismert, nem gyakorolt, noha a magyarságnak a kenyér roppant fontos, majdnem szent dolog volt mindig. Ilyenkorra fejezték be a gabona cséplését, így tehát nem idegen elemként sikerült beemelni augusztus 20-a jelképi körébe e látványos, érzelmekre ható momentumot. A nemzetiszín szalaggal átkötött, frissen sült kenyér megható látvány, s át lehet nyújtani valakinek ajándékul.
- Mi maradt és mi éledt újra mindebből a rendszerváltás után? Mennyire személyes ma e nap?
- Augusztus 20-a közösségi ünnep, kétségbevonhatatlanul. Székesfehérváron kiemelt ünnep volt 1938-ban, az eucharisztia évében, de ugyanilyen kiemelt 1988. augusztus 20-a is. Érződött már a rendszerváltozás szele, s egyben jelen volt az átmenet kettőssége. Sajátos pillanatként éltük át azt az augusztus 20-át. S pár évre rá Antall József, az első szabadon választott miniszterelnök mondta az ünnepi köszöntőt Szent István sírjánál - ez sem közömbös történelmi esemény. Papír nélkül beszélt, s a kiszabott időre úgy fejezte be mondandóját, hogy a gondolati íve parányit sem bicsaklott meg. Sokan kutatták a Szent István-kultusz tartalmát és változásait, de számos terület feltáratlan e vonatkozásban. Módosul az ünneplés módja az idők során. Nyilván más volt a Monarchia idején, más a két háború között, a szocializmus időszakában, s ismét más manapság. De a mienk.
