Alapi, mohai világörökség - újabb hagyományunk kerülhet UNESCO-listára

A mohai tikverőzés a világ szellemi kulturális örökségének része lehet. Az újabban jelölt három népszokással tizenegyre nőhet az UNESCO védelmét élvező magyar szellemi-tárgyi folklórkincs. Tudni illik: az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete 2003-ban Párizsban hagyta jóvá a szellemi kulturális örökség megőrzéséről, előmozdításáról szóló egyezményt, amit a magyar Országgyűlés 2006-ban ratifikált. Ezzel mi is csatlakoztunk a hagyományőrzés és -átadás nemes célját aláíró nemzetekhez. Az UNESCO gyámkodását élvezi már a mohácsi busójárás, a kunsági-karcagi birkapörkölt, a kalocsai és a matyó hímzés, viselet, tánc, a mezőtúri fazekasság, a magyar solymászat, a halasi csipkeverés és a népművészet mestereinek díja, tudása. Az utóbbiak listájára már felkerült megyénkből a mezőkomáromi Progl Ferenc, az alapi Fekti József és Ulicza Jánosné, a népművészet énekes, táncos mesterei az Alba Regia Táncegyesület és Botos József jóvoltából. A Falvaink jussa című impozáns programjuk célja, hogy visszaadják a falvaknak az ott összegyűjtött énekes, zenés, táncos szokásanyagot. Az egyesület alapos, igényes munkával e kis hazában elsőként dolgozta fel Fejér megye néptáncos-népzenész kulturális örökségét a nagy elődök: Pesovár Ferenc és Ernő valamint Martin György szellemében.

Pesovár Alapon kutatva talált rá a pásztorok által táncolt, Fejér megyében kanászosnak nevezett típusra. A pásztorok külön kasztot jelentettek a gulyások, csikósok és a cselédek mellett. Fekti József, akinek családtagjai aratócselédek voltak, kanászbojtárként tanult meg táncolni. Az ő lábán éledt újjá a már-már feledésbe merült alapi kanásztánc, közreműködésével mentette filmre, majd A juhait kereső pásztor című kötetébe Pesovár Ferenc. Józsi bácsi táncospárja, felesége halála után az ugyancsak özveggyé lett Ulicza Jánosné Bernáth Rozália lett. Az országban sokfelé megcsodálták az általuk járt alapi ugróst meg a lassú és gyors csárdást. Rozi néniről az a hír járta, hogy ő tudta legszebben aprózni a friss csárdást, rezgetni a csípőjét. Pesovár különböző bemutatókra gyakran magával vitte Józsi bácsit is, ezzel biztatta: - Menjen mindenhova, táncoljon, ezt nem szabad abbahagyni! Az 1970-es években megkapták a Népművészet Mestere címet, és mindkettőjüket felvették a nemzeti kulturális örökség UNESCO-jegyzékébe. (Sajnos, már az égi deszkákon táncolnak.)

A következő Fejér megyei folklórkincs a mohai maszkos, farsangi tikverőzés, amely egy bólyi húsvéti népszokással, az Emmausz-járással és a Pest megyei Mende pünkösdi, egyházi tavaszköszöntőjével vár arra, hogy az UNESCO reprezentatív lajstromába sorolja.

Engem meglep, hogy a hazai bizottság eddig csak 11 tradíciót ajánlott Európa, a világ figyelmébe, amikor rengeteg megőrzésre érdemes, párját ritkító folklórkincsünk van. Például a mai is virágzó Kárpát-medencei dudatradíció, a dunántúli, az alföldi pásztorművészet, a velünk élő nemzetiségek, köztük a svábok tárgyalkotó tudása, hogy csak néhányat említsek. Megyénkben is akadna több, a világ figyelmére és megőrzésre érdemes tradíció, hogy csak kettőt mondjak: a pázmándi húsvéti sibálás, vagy Párniczky Ilonka Fejér megyei fehérhímzése. A hímzés műfajának nagyasszonya hasonlóan Pesovár Ferenchez, megcáfolta azt a tévhitet, hogy Fejér megye fekete folt az ország hímzéstérképén. Gyűjtőútjai során sok kincsre lelt, ezeket életre keltette, és szakköreiben tanította lányok, asszonyok tucatjainak. Még japán hölgyeknek is! A helyi közösségeknek bátrabban kellene kelletni magukat. No és több Lukács Lászlóra meg Botos Józsefre lenne szükség, akik segítenek meggyőzően, hitelesen megalapozni az ajánlást.

A következő Fejér megyei folklórkincs a mohai maszkos, farsangi tikverőzés, amely egy bólyi húsvéti népszokással, az Emmausz-járással és a Pest megyei Mende pünkösdi, egyházi tavaszköszöntőjével vár arra, hogy az UNESCO reprezentatív lajstromába sorolja.

Engem meglep, hogy a hazai bizottság eddig csak 11 tradíciót ajánlott Európa, a világ figyelmébe, amikor rengeteg megőrzésre érdemes, párját ritkító folklórkincsünk van. Például a mai is virágzó Kárpát-medencei dudatradíció, a dunántúli, az alföldi pásztorművészet, a velünk élő nemzetiségek, köztük a svábok tárgyalkotó tudása, hogy csak néhányat említsek. Megyénkben is akadna több, a világ figyelmére és megőrzésre érdemes tradíció, hogy csak kettőt mondjak: a pázmándi húsvéti sibálás, vagy Párniczky Ilonka Fejér megyei fehérhímzése. A hímzés műfajának nagyasszonya hasonlóan Pesovár Ferenchez, megcáfolta azt a tévhitet, hogy Fejér megye fekete folt az ország hímzéstérképén. Gyűjtőútjai során sok kincsre lelt, ezeket életre keltette, és szakköreiben tanította lányok, asszonyok tucatjainak. Még japán hölgyeknek is! A helyi közösségeknek bátrabban kellene kelletni magukat. No és több Lukács Lászlóra meg Botos Józsefre lenne szükség, akik segítenek meggyőzően, hitelesen megalapozni az ajánlást.

Engem meglep, hogy a hazai bizottság eddig csak 11 tradíciót ajánlott Európa, a világ figyelmébe, amikor rengeteg megőrzésre érdemes, párját ritkító folklórkincsünk van. Például a mai is virágzó Kárpát-medencei dudatradíció, a dunántúli, az alföldi pásztorművészet, a velünk élő nemzetiségek, köztük a svábok tárgyalkotó tudása, hogy csak néhányat említsek. Megyénkben is akadna több, a világ figyelmére és megőrzésre érdemes tradíció, hogy csak kettőt mondjak: a pázmándi húsvéti sibálás, vagy Párniczky Ilonka Fejér megyei fehérhímzése. A hímzés műfajának nagyasszonya hasonlóan Pesovár Ferenchez, megcáfolta azt a tévhitet, hogy Fejér megye fekete folt az ország hímzéstérképén. Gyűjtőútjai során sok kincsre lelt, ezeket életre keltette, és szakköreiben tanította lányok, asszonyok tucatjainak. Még japán hölgyeknek is! A helyi közösségeknek bátrabban kellene kelletni magukat. No és több Lukács Lászlóra meg Botos Józsefre lenne szükség, akik segítenek meggyőzően, hitelesen megalapozni az ajánlást.

Engem meglep, hogy a hazai bizottság eddig csak 11 tradíciót ajánlott Európa, a világ figyelmébe, amikor rengeteg megőrzésre érdemes, párját ritkító folklórkincsünk van. Például a mai is virágzó Kárpát-medencei dudatradíció, a dunántúli, az alföldi pásztorművészet, a velünk élő nemzetiségek, köztük a svábok tárgyalkotó tudása, hogy csak néhányat említsek. Megyénkben is akadna több, a világ figyelmére és megőrzésre érdemes tradíció, hogy csak kettőt mondjak: a pázmándi húsvéti sibálás, vagy Párniczky Ilonka Fejér megyei fehérhímzése. A hímzés műfajának nagyasszonya hasonlóan Pesovár Ferenchez, megcáfolta azt a tévhitet, hogy Fejér megye fekete folt az ország hímzéstérképén. Gyűjtőútjai során sok kincsre lelt, ezeket életre keltette, és szakköreiben tanította lányok, asszonyok tucatjainak. Még japán hölgyeknek is! A helyi közösségeknek bátrabban kellene kelletni magukat. No és több Lukács Lászlóra meg Botos Józsefre lenne szükség, akik segítenek meggyőzően, hitelesen megalapozni az ajánlást.