A legsötétebb vízió válik valóra?

A közútkezelő statisztikája szerint a legszigorúbb viszonyok 1987 emlékezetes januárjában uralkodtak, amikor több mint 200 kilométernyi útszakaszon egyszerre támadott a tél: hordta a viharos szél a havat. A közelmúlt legszigorúbb tele 1999-2000 fordulóján volt, amikor több települést is huzamosabb időre elzárt a hó a külvilágtól - emlékezik Lánczos János, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. területi referense. A tapasztalatok szerint tízévenként célszerű kemény telekkel számolni,  ugyanakkor a '80-as években még négy sem telt el két ilyen tél között. Ami az előttünk álló heteket illeti: még minden lehet. Eddig szerencsénk volt, a megyében ugyan hétfőn is bőséggel voltek átfújások az utakon, masszív hóakadályok azonban nem  alakultak ki.  Lánczos János emlékei szerint olyan is  előfordult, hogy március végén is hómarózni kellett Guttamási és Bakonykúti között, hogy járható legyen az út.  

 - Arra nincs esélyünk, hogy ne változzon az éghajlatunk - fogalmazott Mika János éghajlatkutató.  -Ahhoz 60-80 százalékkal kell csökkenteni a  károsanyag-kibocsátást, de  ilyen népesség mellett ezt nagyon nehéz elképzelni.  Biztosan emelkedik a hőmérséklet, és még utána is pár évtizedig az óceánok tározta hő légkörbe kerülése miatt. A változás hazai jellemzői a következők lehetnek:    aszályosabbá válik az időjárás, de egyszersmind az egy időpontban leérkező csapadék mennyisége nő, ami a hegyvidékeken lehet drámai.  Sok baj érhet  bennünket, de elfeledkezünk az előnyökről. Például arról, hogy nem lesznek 20-25 fokos hidegek. Van egy relatív esélyünk arra, hogy a tavaink vizei kedvezőbbé válnak a melegedéssel. A  ma kedvelt mediterrán vidékek nyárra túl meleggé válnak majd.

A professzor mintha ezzel  ki is merítette volna a pozitív hatások felsorolását. A vasváris diákoknak tartott előadásában beszélt az üvegházhatású gázok szerepéről, ami  erősebb, mint az antiüvegház-  hatású légköri részecskéké.   A szén-dioxid-kibocsátás  növekedése az elmúlt 250 év története, de jellemzően azért az utóbbi 50 év játszott benne jelentős szerepet.
- Ötezer dollárba fogadott két orosz napfizikus egy angol klímamodellezővel,  hogy 2007 és 2012 között nem lesz magasabb a föld átlaghőmérséklete,  mint volt 1998 és 2002 között  - mesélte Mika János. -   Az éghajlat sajnos  minden  fogadás ellenére melegszik.  Melegszik az óceán, igaz,  csak a felső 300 métere, de ennek  hatására módosul az időjárás.  A legkedvezőbb prognózisok szerint csak egyfokos lenne a változás a Föld átlaghőmérsékletében, amíg a legsötétebb vízió szerint  ez hat fok fölötti lesz.  Nagy tehát a bizonytalanság.    Ám ha az a csoda megtörténne, hogy a 2000. év légkörösszetétele állandó maradna, még akkor is 5-6 tized fokos melegedésre számíthatunk az elkövetkező évtizedekben.

A melegedés a legveszélyesebb következménye az óceán szintjének  emelkedése. Eddig  18 centimétert nőtt a világtengerek szintje, az előrejelzések szerint legjobb esetben 2100-ra ugyanennyit növekszik. Legrosszabb  esetben   az emelkedés 50 centiméter fölötti is lehet. Védekezni kell a  vihardagályok ellen, de a partok közelében  megnő a talajvízszint is.
- A Föld népességének  fele a tengerpartokon él,  már most költöznek el az emberek Tuvalu szigetéről, a Maldív-szigetiek is hasonlónak néznek  elébe - sorolta  az éghajlatkutató, akit  tudományos munkássága elismeréseként   1999-ben  a Meteorológiai Világszervezet Nemzetközi Pályadíjjal jutalmazott.  - Ez az egyik  legnagyobb veszély. Akik az érintett területeken élnek, azoknak azért, mert   költözniük kell, a világ másik felének azért, mert be kell fogadniuk  a menekülteket.  A tengervíz emelkedésével az a nagy baj, hogy ha  netán egyszercsak mégis sikerül a Föld hőmérsékletét stabilizálni, a tengerszint  mégis emelkedni fog, évszázadokig tart, amíg a legalsó rétegekig eljut a melegedés, addig a vízfelszínre  tágul.
Az ENSZ-ben úgy számolnak, hogy 2050-ben negyedmilliárd és egymilliárd között lesz a menekültek száma, akiknek az éghajlat változása  miatt kell elköltözniük addigi lakóhelyükről.

- A  csapadék  kétarcúan jelenik majd meg  hazánk területén - folytatta a kutató. - Évi mennyiségében   szinte semmi változás nem várható,  az 1-2 százalékos  csökkenés  nem sokat  számít a 600-as átlag mellett.  Az egyik szélsőség: a száraz napok gyakorisága nő, viszont amikor esik az eső, akkor nagyobb kvantumokban fog érkezni   a csapadék. Nyáron  lesz igazán  rossz a helyzet. A hőmérséklet melegedése  már 2025-re egy fok körüli lehet a szokásos, 1961-1990-es úgynevezett törzsértékhez képest.  A hőhullámok időtartama mindenhol nő. A fagyos napok száma túlnyomórészt csökken, de nem úgy nálunk,  ahol a késő tavaszi fagyok gyakoribbak  lesznek.  Mit kell tenni? Elkerülni a kezelhetetlent, a  kétfokos melegedést, mondták Koppenhágában.   Miért mondták? Azért,  mert 3 fok és  az a  fölötti emelkedésnél  jönnek a komoly bajok, a visszafordíthatatlan folyamatok. A nyugat-atlanti jégtömb,  ami az egész kontinens jegének  kicsi hányada  megolvadása, besodródása  az óceánba öt méterrel emeli meg a vízszintet. Ezt kell elkerülni. Az észak-atlanti szállítószalag legyengülése esetén  ez az a hőszállító mechanizmus, ami miatt az északi területeken nincs borzasztó hideg az Atlanti-óceán térségében, ami miatt  enyhébb   Anglia, Franciaország éghajlata  hidegebb lesz az idő. Készült 2004-ben egy Pentagon-jelentés,  ami azt vetítette előre, hogy mi lesz, ha ez bekövetkezik. Akkor rendesen megijedt a világ, azt hitték, hogy hirtelen átbillen az éghajlat, de ma már tudjuk, ez nem következik be.  A  sarkvidéki jégtakaró nyári olvadását nem tudjuk elkerülni, de a grönlandi jéghátság miatt nemcsak a melegedés megállítása, hanem azt követően a mai szintre visszahűtése az emberiség hosszú távú feladata. Ez a jégtakaró hétméternyi  globális tengerszint-emelkedésre elegendő jeget tartalmaz.