A hősök és a hálátlan európaiak

A második világháború egyik legnagyobb városostroma drámai önfeláldozással végződött a magyar és német csapatok számára. Mindaz, ami a fővárosban történt, hosszú időre meghatározta Fejér megye sorsát is. A budapesti kitörés a háború egyik leghősiesebb hadműveleteként vonult be a történelembe. Február 11-én a 44 ezres védőseregnek kevesebb, mint 2 százaléka jutott csak ki a gyűrűből.

Pénteken méltó megemlékezést tartott a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Fejér megyei szervezete és a Vértesalja Gyermekei elnevezésű csókakői szervezet. A himnusz eléneklését követően a résztvevők nevében Boór Tamás és Csöngedi Roland szenvedélyes hangon, kemény szavakkal idézte fel az egykor történteket, a hét-nyolcszoros túlerővel szembeni küzdelem jelentőségét és pillanatait.

Boór Tamás szerint egy igazán nemzeti kormány nagy ünnepként tisztelné a kitörés napját. Arról beszélt, hogy a háborút követő megszállás több kárt okozott az országnak, mint a „legalább istenhívő” 150 éves török megszállás. Párhuzamot vont az egykori küzdelem és a hazánkat ma érő méltatlan támadások között, amikor azt mondta: Nyugat-Európának e napon meg kellene húznia a harangot a magyar és a német hősök tiszteletére, akik a második világháborúban is Európát védték. Történelmi gondolatkísérletként fogalmazta meg, hogy ha nem lett volna a budapesti védők hősies áldozatvállalása, nem csak Kelet- és Közép-Európát, hanem Nyugat-Európa egy részét is elfoglalta és feldúlta volna a sztálini Vörös Hadsereg. Ezt azonban elfelejtették azok a nyugati politikusok, akik számára a kommunizmus elfogadható eszme még ma is. Fejet kellene most hajtaniuk, emelte fel hangját a szónok.