Bezzeg a többiek mehetnek! - A szakpszichológus szerint bízni kell a gyerekekben

Közeleg a tanév vége, még gyorsabban beköszöntenek az első fesztiválok, melyek bulizni csábítják a gimnazista korú fiatalokat is. Nehéz ilyenkor jó döntést hozni. A szülői szív persze óhatatlanul is összeszorul, s nem tudja a választ, vajon csak ő olyan kegyetlen és szigorú, ha nemet mond, vagy más szülők is. Végül a „Bezzeg a többieket simán elengedték!” felkiáltásra gyakran engednek a szülők - vallotta be Vízi Lászlóné, a Tóparti gimnázium igazgatója, amikor köszöntötte Kozma-Vizkeleti Dániel klinikai szakpszichológust, akivel együtt keresték a helyes választ. Az intézményben egyébként éppen tavaly ősszel indult útjára a Szülők Akadémiája elnevezésű előadássorozat, melyben a kamaszkorú fiatalok problémáira, szülők, szakemberek, tanárok és maguk a gyerekek is együtt keresték a választ. Akkor az első előadást is éppen Kozma-Vizkeleti Dániel tartotta, s ezúttal is arra készült, hogy bevonja a szülőket és az érdeklődőket, és a mindennapi problémákra keressék a választ.

- Valahogy a mi kultúrkörünkben elsősorban az anyukákra hárul a gyerekekkel, családdal kapcsolatos problémák megoldása. Most itt, az érdeklődők között sok apukát látok. Ennek ellenére mégis úgy érzem, a nehéz, engedjük, ne engedjük a gyereket kérdésre az anyukák mondják ki a végső választ. Persze nehéz eldönteni, ki aggódik jobban a gyerekekért. Ahogyan azt is, a fiúkért, vagy a lányokért kell jobban izgulni? Mitől függhet? A legrosszabb persze az, ha két érzelmileg túlfűtött szülő nem megnyugtatja egymást, sokkal inkább felerősítik az aggódás fokát - mondta a szakember. S a közönség soraiban ülő, elsősorban 16-17 éves gyermekek szülei mosolyogva bólogattak. Arra a kérdésre, melyik gyermekért kell jobban aggódni, a többség úgy válaszolt, a lányokat félti jobban. - Pedig - mondta a szakember - a "keszkenőjük" elvesztése a fiúknak is életre szóló élmény lehet  

- Alapkérdés, mikortól engedhetjük a gyerekünket, s milyen hosszú időre. A felvetés akkor izgalmas igazán, ha több gyerek is van a családban. Könnyű szívvel persze egyiküket sem tudjuk engedni. De mit kérünk? Telefonáljanak? Küldjenek képeslapot? Esetleg olyan cipőt adunk rájuk, melyben nyomkövető van? Nehéz lenne az effajta „babacipőt” rajtuk tartani Mi lehet a megoldás? Hisz, amennyiben úgy döntünk, nem engedjük el őket, mit kínálunk cserébe? Mi is voltunk, ők is lesznek  - mondta a szakember. - Persze egyértelmű, hogy ha kamasz gyermekünk kollégista, többségében egyedül utazik. De bulizni mehet-e? Vagy a barátokkal egy hétre a Balatonra? Bízzunk a gyermekben, mert „sanszos”, hogy visszajön - mondta a szakember. Aki azt is megjegyezte, vannak szülők, akik számára minden elrettentő. Pedig mindenki aggódik, a legrosszabb azonban az, ha egy szülőnek nincs forgatókönyve.
 - Gyakran aggódunk a lehetséges következmények miatt, s elbizonytalanodunk szülői szerepünkben.  Pedig szeretnénk talpraesett gyereket, olyat, akinek személyisége gyarapszik a serdülőkori élményektől. Mindemellett pedig természetes, ősi igényünk, hogy kortársainkkal együtt legyünk, megosszuk egymással élményeinket, másokhoz mérjük magunkat... Egyszóval, bulizzunk... Még fesztiválokon is - tette végül hozzá a szakember.