Édes uram, a költő - mi igaz Bartos Rozália emlékirataiból?

Legutóbb  a Palatinus kiadó adta ki Bartos Rozália visszaemlékezéseit Viszontagságos életem egy költővel címmel. Sultz Sándornak,  a kötet szerkesztőjének - ahogy mondta -,  egy időre Bartos Rozáliává kellett válnia, hiszen arra kérték:  rövidítse meg és tegye érthetőbbé Vajdáné emlékiratait... Rozália nem tudott igazán se magyarul, se németül: ám a nyelvi kultúra hiánya mellett kétségkívül  írói  vénával  megáldott asszonyról árulkodik  az emlékirat. A kötet igen izgalmas, bár ma már  nem jelent irodalmi revelációt: hiszen Bartos Rozália szövegét -  betűhíven - már 1983-ban  megjelentette a Szépirodalmi Könyvkiadó, D. Szemző Piroska nagyszerű elemzésével. Ő valóságos nyomozást folytatott, hogy kiderítse, mi igaz Róza állításaiból...

Ez nem véletlen, hiszen az írás - amely helyenként rossz fényben tünteti fel a nagyszerű költőt - afféle önigazolás. Rozália a tények közé illesztett olyan mozzanatokat,  amelyekről kiderült: nem felel meg a valóságnak. Például nem kisebb bűnnel vádolja Vajdát, mint gyerekgyilkossággal. Azt állítja: ikerfiúkat szült a költőnek, aki egy indulatos veszekedés alkalmával    úgy meglökte, hogy egy  rossz karosszékkel együtt  fellökte. Róza a karjában az ikrekkel ült a  székben, amely  összedőlt, és maga alá temette a csecsemőket, s ez a  halálukat  okozta... Ám  állítását  semmi sem igazolta.

Így aztán igaza lehet Sultz Sándornak, aki szerint ennek a házasságnak és válásnak a  sztorija manapság a bulvárújságok címoldalára kerülne. Sultz kifejtette: azt, hogy Bartos Rozália elbeszélésének egyik-másik mozzanata igaz-e vagy sem, talán soha nem tudhatjuk meg... Ám - ahogy fogalmazott  - a költő  kétségkívül vaddisznótermészetű volt. Szerette a hasát, olykor féktelenül habzsolt, jócskán ivott és duhajkodott is. Hirtelen haragú emberként - aki egyébként sok mindenkivel összeveszett - bizonyára a feleségét is verte: de ez abban a korban éppenséggel nem volt szokatlan... Emellett Vajda szeretett  reménytelenül  szerelmes lenni... Ezt igazolja  a számára  elérhetetlen  Gina iránt érzett, korábbi, reménytelen   szerelme is:  amelyből szebbnél szebb versek születtek. Amikor Rozáliával  megismerkedtek,  Vajda már idősödő, országos hírű költő volt, Rozália pedig mindössze 19 esztendős - mondta Sultz Sándor, majd hozzátette: persze, ez nem azt jelenti, hogy ez nem volt igazi, nagy szerelem. Nincs is annál szebb, mikor egy pedofil és a gerontofil találkozik.  Vajda értett a nők nyelvén: az udvarlás idején járt Rozália ablaka alá, virágot,  verseket küldött. Az emlékiratban Rozália 19 éves önmagát zárdából hazatért szűzként örökíti meg, holott már megesett leány volt. Szolgálónak kellett szegődnie, s ahogy ez akkoriban előfordult: teherbe esett, fiút szült. Ám ezt titkolta Vajda előtt.

Rozália titkára az esküvő után fény derült, ezért nem csoda, ha Vajdával való,  Strindberg tollára illő, gyötrelmes házassága mindössze két évig tartott. Ám kettejük különös kapcsolata Vajda haláláig tartott...  Valahogy nem tudtak szabadulni egymástól. Persze, időről-időre Vajdában a Gina iránti vágyakozás is fellobbant. Az esten kiderült: Sultz Igézet címmel színdarabot is írt Vajda két szerelméről, Gináról és Rozáliáról, akik a költő halála után állítólag találkoztak. A darabot Kőváry Katalin rendezte meg 2006-ban a veszprémi Petőfi Színházban.