Hanyatt fekve a fa alatt...

Ügyes kezecskéivel kivágta az alakokat, ragasztott, színezett, és nagyon örült, hogy majdnem teljes jogú győztese lett a rajzversenynek.  Többször is feltette a kérdést az édesanyjának, miszerint a különdíj az azt jelenti, hogy első lett? A Télapó jelenléte, a sütemények illata, a gyerekek zsongása, a felnőttek beszélgetése betöltötte a Novotel szálló különtermét és különös, ünnep előtti  izgalmat teremtett arra a néhány  órára.

 Az igazi ünnep csak néhány nap múlva köszönt ránk és a cecei családra is, melynek hölgytagjaival a készülődésről váltottunk néhány szót. A legfontosabb, mint megtudtam, hogy amikor a Pajor-családban áll a karácsonyfa, Lili    bekúszik alá, onnan gyönyörködik a csillogásban, a vibráló színekben.  
- Együtt lakunk Lidi  mamával, Farkas Sándorné az édesanyám - mondta  Farkas Márta, Lili és a  hatalmas barna szemű kishúga,  a  három esztendős Petra édesanyja.  - Ünnepi ételeink hagyományosak, halászlé, töltött káposzta, pulyka, kacsasült, töltött hús.  A húsfélék mind elkészülnek karácsonyra.    A gyerekek miatt  húslevest is főzünk, ők nem eszik  még a halászlét. A jenői mama, Pajor Józsefné,  Ica mama a  halászlé mellé sós fonottat is süt, úgy szokta összefonni, mint ahogy a  hajat. Mi a második ünnepen megyünk Ica mamáékhoz. Nálunk a beigli nem nagyon megy, a  gyerekek a kalácsot jobban szeretik.    Mézeskalácsot együtt sütünk a gyerekekkel, az igen nagy munka, olyankor meg lehet nézni a konyhát! Nem habbal, hanem gyümölccsel díszítjük.
Lili körülöttünk sertepertélt, frappánsan válaszolt a bután feltett  kérdésre, milyen színű a karácsonyfátok?
- Sötétzöld!
Jót nevettünk igazságán, de az anyu segítségével kiderítettük, hogy piros és arany a dísz a Pajor család fenyőfáján.   

 -  Népes a család, körülöttem vannak - tette hozzá Lidi mama, akinek mindhárom  gyermeke a településen él. - A szentestét  otthon tölti mindenki, a másnap a látogatásoké.
 A karácsonyfát  együtt szoktuk feldíszíteni, majd egyszercsak megérkezik a Jézuska! - sorolta Márta a  történéseket, miközben Petrának segített a sütemény elfogyasztásában.
- Nekem kifesthető táskát, matricát  hoz!  Lovas tolltatót, mert tönkre ment.
Lili nem állta meg, hogy ne szóljon közbe, mondta is az édesanyja, nagyon jó kislány, okos, dícsérik az iskolában, csak cserfességével néha megzavarja az órát. Lili nem is figyelt tovább, így Márta kicsit szidhatta a reklámokat.
- Az ajándéköteleket onnan is lesik a gyerekek, de nem tudom, hogy egy család költségvetésébe miként férnek bele a   hatalmas kívánságok. Nem beszélve arról, hogy nálunk esténként a mese az altató, ezt nem válthatják ki a csábító reklámajándékok.  
Lidi és Ica mama kívánságai nem vetekszenek Liliével. Ők egyszerűen csak azt szeretnék, ha együtt lenne a család, nyugalomban, békében, és közösen falatozzanak az ünnepi ételekből. Ica mama szenteste a papával kettecskén fogyasztja el a vacsorát, majd a néni felkerekedik és elindul az éjféli misére.
- El se tudnám képzelni a karácsonyt az éjféli mise nékül, de másnap már nagyon várom, hogy megérkezzenek Cecéről a gyerekek!

Az erkélyen van a   fenyőfa, veri az eső, így talán  megőrzi büszkeségét szombatig és még utána egy kis ideig gyönyörködhetünk benne. Addigra megnyugszunk, minden ajándék a fa alá kerül, a konyhában sincs már dolgunk, a bor gyöngyözik a pohárban, a beiglit beborítja a porcukor. A csengettyűszó   is azt jelzi, hogy ünnep van, nyugalom, béke, már csak az ajándékcsomagolók papírzöreje törheti meg a  csendet. Szenteste a gyerekeké a tér, az ő örömük a legfontosabb, a felnőtteknek elég, ha jelképes ajándékkal tudatják egymással, van még szeretet, megértés, kitart egy ujabb esztendeig és tovább is. Ez  erőt ad, kitartást a hétköznapi küzdelmekhez. Talán azoknak is, akiknek nincs hol fenyőfát állítaniuk, csak egy ágacska mellett, vagy egy hajléktalan menhelyen szemlesütve várják az éjfélt, hogy elmondhassanak egy imát.