Két lábon járó bombák

Afganisztánban készült riportsorozatunkat a harmadik résszel folytatjuk. Egy oktatói csoport ott készült folytatni segélyprogramját, ahol a magyar PRT is állomásozik.

Tihanyi Tamás

A  tartomány fővárosában, Pul-i-Khumriban  gyorsan kiderül: ha magunkban előre titkon eltúloztuk volna a veszélyt, sokat nem tévedünk. Egy merénylő felrobbantja magát egy mecset közelében hét szerencsétlent  rántva magával a halálba, további tizenheten megsebesülnek. Az eset a várostól és a magyar PRT-bázistól  húsz  kilométernyire északra fekvő Haszantal faluban történik a reggeli órákban. A támadó akkor határozza el magát,  amikor a mecsetből távozó hívők egymást köszöntik a vasárnap kezdődő muszlim áldozati ünnep (íd al-adha) alkalmából. A halottak között van két rendőrparancsnok is. A hírek szerint egy másik merénylőt sikerül  elfogni,  még mielőtt felrobbantja magát, a  helyi rendőrség pedig a béke ellenségeit teszi  felelőssé a történtekért.
 Az afganisztáni illetékesek gyakorta ezt a kifejezést használják a tálib lázadókra.



Rövidesen hívnak minket otthonról:  Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat lelkész-elnöke tudni akarja, nem történt-e bajunk,  nem jártunk-e a közelben. Pavelcze Laci, a Rescue 24 mentőcsoport  és  kis egységünk vezetője megnyugtatja, hogy minden rendben. Ő egyébként sem kockáztat feleslegesen, bízhatunk benne.   De én magamról tudom,  rosszabb másért aggódni, mint ott lenni a helyszínen. Így  vélhetően  a robbanás  híre is hozzátesz jócskán ahhoz, hogy Szenczy Sándor egy lábon kihordott szívrohammal a kórházban köt ki, így  fordul a kocka, és  mi aggódunk érte.   

 Egy nappal később kiderül, a mecsetnél történt merénylet csak beharangozója volt egy hosszúnak ígérkező sorozatnak. Az újabb robbantásban egy helyi rendőr meghal, öt társa pedig megsebesül Pul-i-Khumriban,  öngyilkos akció  során. Az egész úgy kezdődik, hogy három öngyilkos mellényt, azaz bombát viselő fegyveres megpróbál bejutni egy törzsi vezető házába. A második emeletet próbálják elérni, de az épületet őrzők védekeznek és tűzharc alakul ki. Erre az egyik támadó felrobbantja magát, a másik kettő elmenekül. Összesen hat rendőrt sebesítenek meg a Kalasnyikov-lövedékek, egyikük később belehal sérüléseibe. A ház gazdája, Mullah Alam azt mondja, törzsi vezetőkkel és rendőrökkel találkozott a házában, amikor meghallotta a lövéseket, majd a robbanást. Egy szemtanú arról beszél, hogy az  öngyilkos merénylő testrészei teljesen elborították a helyszínt.
Jó reggelt, Afganisztán!

De nekünk azért végre kellene  hajtani egy feladatot, amiért odamentünk. Pavelcze László folyamatosan egyeztet a szervezet helyi segítőivel. Mennénk a tartományi kórházba, hogy folytassuk a már elkezdett képzési programot, s vinnénk  három félautomata  defibrillátort is. Partnereink  először a muzulmán  ünnepre hivatkozva kérnek időt, de aztán később teljesen egyértelműen kiderül: félnek. 
Bepakoljuk a defibrillátorokat, felsorakozunk a bázis kapujánál a montenegrói őrség előtt  egy motozásra (kifelé is!), majd  keresztülautózunk a vigasztalan látványt nyújtó városon  a kórház felé.
 De ott nem oktatásra várakozó egészségügyis személyzet fogad  minket, hanem egy férfi, aki   nyúzott arccal azt mondja: tudomásuk szerint húsz öngyilkos merénylőt küldtek a tálibok a körzetbe, közülük eddig hárman robbantották fel magukat, tizenheten még  "alszanak", azaz várnak és célpontot keresnek.
A kórházi vezetőnek nem kell sokáig magyaráznia, nem vagyunk hülyék. (Bár ezt a magyar katonák közül sokan  vitatták, amikor  meghallották, hogy nem fegyveres kísérettel   megyünk ki a városba.)    Világos, hogy ha három nyugati ember érkezik és  magyarázni  kezd kéttucatnyi helybélinek  egy teremben bármiről, nos, annál jobb célpont mostanában csak kevés akad  Pul-i-Khumriban.  A katonai konvojok támadásához  páncéltörő eszközökkel felszerelt harci egységre van szükség, a korszerű amerikai járművekben nem sok kárt tesz egy öngyilkos merénylő. De védtelenségünket kihasználva    címlapra kerülhet  bárki, a családját pedig megjutalmaznák a tálibok.   A férfi - én tadzsik vagy üzbég  származásúnak nézem - kereken  kijelenti, nem mer senki a közelünkbe jönni, pláne nem részt venni egy több napos  oktatási programon. Így aztán el sem indultak a kórházba, amelynek semmiféle védelme nincs, bárki, bármikor bejöhet. 
Ezek után nincs mit tenni, átadjuk a három készüléket, adminisztráljuk amit kell, majd elmenőben még megnézzük a kórház udvarán a magyar adományból származó mentőautót, amely mellett egy ember söpröget. Eredetileg összesen három ilyen járművet kaptak tőlünk.  Egyet lemosva látunk az épület udvarán, egy másik  az utakat járja, a harmadikat azonban már  régen kilőtték. (Folytatjuk.)

A sorozat korábbi cikkei ide kattintva olvashatók!

Magyarország az afganisztáni fejlesztési projektek végrehajtására  2008 és 2010 között  több, mint egymilliárd forintot fordított. Ezek elsősorban  szakmai minisztériumok és civil szervezetek  bevonásával valósultak meg. A Külügyminisztérium Nemzeti Fejlesztési Együttműködési Főosztályának  pályázatán idén is nyert a Baptista Szeretetszolgálat,   a támogatási szerződést márciusba írták alá. Júliusban Baghlán tartományi,  szakképzetlen kórházi dolgozókat tanítottak  olyan egészségügyi fogásokra, amelyek számukra    a hétköznapi életben nehézségeket jelentenek, mert  hiányos  a tudásuk.
A program  helyi egészségügyi oktatók és vezető orvosok bevonásával zajlott. A képzés után  a félautomata defibrillátorok használatát is megtanították.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!