2011.11.18. 06:05
Két lábon járó bombák
Afganisztánban készült riportsorozatunkat a harmadik résszel folytatjuk. Egy oktatói csoport ott készült folytatni segélyprogramját, ahol a magyar PRT is állomásozik.
A tartomány fővárosában, Pul-i-Khumriban gyorsan kiderül: ha magunkban előre titkon eltúloztuk volna a veszélyt, sokat nem tévedünk. Egy merénylő felrobbantja magát egy mecset közelében hét szerencsétlent rántva magával a halálba, további tizenheten megsebesülnek. Az eset a várostól és a magyar PRT-bázistól húsz kilométernyire északra fekvő Haszantal faluban történik a reggeli órákban. A támadó akkor határozza el magát, amikor a mecsetből távozó hívők egymást köszöntik a vasárnap kezdődő muszlim áldozati ünnep (íd al-adha) alkalmából. A halottak között van két rendőrparancsnok is. A hírek szerint egy másik merénylőt sikerül elfogni, még mielőtt felrobbantja magát, a helyi rendőrség pedig a béke ellenségeit teszi felelőssé a történtekért.
Az afganisztáni illetékesek gyakorta ezt a kifejezést használják a tálib lázadókra.
Rövidesen hívnak minket otthonról: Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat lelkész-elnöke tudni akarja, nem történt-e bajunk, nem jártunk-e a közelben. Pavelcze Laci, a Rescue 24 mentőcsoport és kis egységünk vezetője megnyugtatja, hogy minden rendben. Ő egyébként sem kockáztat feleslegesen, bízhatunk benne. De én magamról tudom, rosszabb másért aggódni, mint ott lenni a helyszínen. Így vélhetően a robbanás híre is hozzátesz jócskán ahhoz, hogy Szenczy Sándor egy lábon kihordott szívrohammal a kórházban köt ki, így fordul a kocka, és mi aggódunk érte.
Egy nappal később kiderül, a mecsetnél történt merénylet csak beharangozója volt egy hosszúnak ígérkező sorozatnak. Az újabb robbantásban egy helyi rendőr meghal, öt társa pedig megsebesül Pul-i-Khumriban, öngyilkos akció során. Az egész úgy kezdődik, hogy három öngyilkos mellényt, azaz bombát viselő fegyveres megpróbál bejutni egy törzsi vezető házába. A második emeletet próbálják elérni, de az épületet őrzők védekeznek és tűzharc alakul ki. Erre az egyik támadó felrobbantja magát, a másik kettő elmenekül. Összesen hat rendőrt sebesítenek meg a Kalasnyikov-lövedékek, egyikük később belehal sérüléseibe. A ház gazdája, Mullah Alam azt mondja, törzsi vezetőkkel és rendőrökkel találkozott a házában, amikor meghallotta a lövéseket, majd a robbanást. Egy szemtanú arról beszél, hogy az öngyilkos merénylő testrészei teljesen elborították a helyszínt.
Jó reggelt, Afganisztán!
De nekünk azért végre kellene hajtani egy feladatot, amiért odamentünk. Pavelcze László folyamatosan egyeztet a szervezet helyi segítőivel. Mennénk a tartományi kórházba, hogy folytassuk a már elkezdett képzési programot, s vinnénk három félautomata defibrillátort is. Partnereink először a muzulmán ünnepre hivatkozva kérnek időt, de aztán később teljesen egyértelműen kiderül: félnek.
Bepakoljuk a defibrillátorokat, felsorakozunk a bázis kapujánál a montenegrói őrség előtt egy motozásra (kifelé is!), majd keresztülautózunk a vigasztalan látványt nyújtó városon a kórház felé.
De ott nem oktatásra várakozó egészségügyis személyzet fogad minket, hanem egy férfi, aki nyúzott arccal azt mondja: tudomásuk szerint húsz öngyilkos merénylőt küldtek a tálibok a körzetbe, közülük eddig hárman robbantották fel magukat, tizenheten még "alszanak", azaz várnak és célpontot keresnek.
A kórházi vezetőnek nem kell sokáig magyaráznia, nem vagyunk hülyék. (Bár ezt a magyar katonák közül sokan vitatták, amikor meghallották, hogy nem fegyveres kísérettel megyünk ki a városba.) Világos, hogy ha három nyugati ember érkezik és magyarázni kezd kéttucatnyi helybélinek egy teremben bármiről, nos, annál jobb célpont mostanában csak kevés akad Pul-i-Khumriban. A katonai konvojok támadásához páncéltörő eszközökkel felszerelt harci egységre van szükség, a korszerű amerikai járművekben nem sok kárt tesz egy öngyilkos merénylő. De védtelenségünket kihasználva címlapra kerülhet bárki, a családját pedig megjutalmaznák a tálibok. A férfi - én tadzsik vagy üzbég származásúnak nézem - kereken kijelenti, nem mer senki a közelünkbe jönni, pláne nem részt venni egy több napos oktatási programon. Így aztán el sem indultak a kórházba, amelynek semmiféle védelme nincs, bárki, bármikor bejöhet.
Ezek után nincs mit tenni, átadjuk a három készüléket, adminisztráljuk amit kell, majd elmenőben még megnézzük a kórház udvarán a magyar adományból származó mentőautót, amely mellett egy ember söpröget. Eredetileg összesen három ilyen járművet kaptak tőlünk. Egyet lemosva látunk az épület udvarán, egy másik az utakat járja, a harmadikat azonban már régen kilőtték. (Folytatjuk.)
A sorozat korábbi cikkei ide kattintva olvashatók!
Magyarország az afganisztáni fejlesztési projektek végrehajtására 2008 és 2010 között több, mint egymilliárd forintot fordított. Ezek elsősorban szakmai minisztériumok és civil szervezetek bevonásával valósultak meg. A Külügyminisztérium Nemzeti Fejlesztési Együttműködési Főosztályának pályázatán idén is nyert a Baptista Szeretetszolgálat, a támogatási szerződést márciusba írták alá. Júliusban Baghlán tartományi, szakképzetlen kórházi dolgozókat tanítottak olyan egészségügyi fogásokra, amelyek számukra a hétköznapi életben nehézségeket jelentenek, mert hiányos a tudásuk.
A program helyi egészségügyi oktatók és vezető orvosok bevonásával zajlott. A képzés után a félautomata defibrillátorok használatát is megtanították.