A sommelier, avagy egy ínyenc foglalkozás

A székesfehérvári Noé-hegyi Szent István Borlovagrend különleges programot kínált tagjainak és az érdeklődnek. Sommelier szemináriumot (borpohárnoki szakmai kurzus) rendeztek, amely a borlovagok gasztronómiai kultúrához kötődő átfogó ismereteit bővíti szakszerű oktatás keretében.

Silye Sándor

E tevékenység ugyanis fontos és nélkülözhetetlen része napjaink színvonalas és kulturált, „boros témájú” társasági és közéleti eseményeinek. Szalai Gyula volt az előadó, aki elismert borász- sommelier oktató, a Magyarországra akkreditált nagykövetek, a külföldről állami meghívásra  hazánkba érkező legfőbb ügyészség vendégei számára rendszeresen tart a magyar borokhoz kapcsolódó sommelier és borbemutatót. Szakmai múltja során a budafoki borászképzésben másfél évtizede vesz részt, évekig a budafoki Borkatakomba és a Palace catering neves sommelierje volt,  jelenleg a Savoyai Borpáholy sommelier-üzletvezetője. Vele beszélgettünk. Mi másról, mint a bor magyarországi kultúrájáról.

- Nagyon hosszú, sok évtizedes űrt kell pótolnunk e téren. Nálunk nagyon mélyre süllyedt a borkultúra, szerencsére az elmúlt évtizedekben neves borászaink tevékenységükkel, a jó bor készítésével, és ennek népszerűsítésével sokat tettek a változásokért. A magyar bor ismét a helyére került, huszonéves fiatalok érdeklődnek a bor iránt, ennek fogyasztása már nem elsősorban korfüggő – mondta elöljáróban.

- Gondolom már túllépünk azon a koron, amikor sokan nem étkeztek, de faltak, nem italt fogyasztottak, hanem vedeltek. Maradt még tennivaló, ugye?

- Igen. Kialakult egy olyan réteg Magyarországon, amelyik megengedheti magának, hogy igényes, jó borokat vásároljon és tegyen az asztalára. De sajnálatosan az is igaz, hogy még többen vannak, akik ünnepnapokon sem engedhetik meg maguknak, hogy a jó bor élvezetének hódoljanak.

- Ez aligha csak pénzkérdés...

- Nem elsősorban, de az is. Sokszor a háttérbe kerül a bor jogosan, hiszen ha valakinek a gyerek reggelije okoz gondot, az aligha meditál a bor minőségén. De jó úton haladunk, egyre több jó minőségi bor reklámmal találkozhatunk, és eljön az idő, amikor a jó bornak nem kell cégér.

- Hasonlítsuk össze az olasz és a magyar bor lehetőségeit. Az olaszoknál más az éghajlat, a talaj, a hagyomány és a bor kultúrája. Lehetünk versenyképesek velük?

- Fölösleges összehasonlítani az országokat. Mindenkinek megvan a sajátos adottsága. Ha azon jó technológiával, megfelelő odafigyeléssel készítik a bort, ott remek termékek lesznek. Ez igaz Magyarországra is. Sajnos mindenhol vannak kóklerek, akik középszerű, vagy annál is rosszabb borokkal rukkolnak elő. Ezeket szabályozással ki lehet, kell szorítani. Ami a külföldet illeti: az ottani borok korábbi népszerűsége nálunk hiányzott, az utóbbi egy, két évtizedben iramodtunk ezek nyomába.

- Ha Magyarország és a bor szóba kerül a világban bárhol egyetlen válasz van: tokaji. Mikor jön el az idő, amikor nemcsak Tokaj hegyalja termékéről hallhatunk?

- E kérdésre még nincs jó válasz. A magyar szerkezeti felosztás, miként az ország mérete annyira kicsi, hogy nem tudunk a világnak mérvadó mennyiséggel szolgálni. Ha valahol bor aukció van, egyetlen borvidékről elvisznek akkora mennyiséget, mint amennyi a magyar borok összmennyisége. Ha hozzánk jönnek, rendre akkor áll meg a folyamat, amikor a mennyiség szóba kerül. A megoldás az lehet, ha a borvidékek régióba tömörülnek, és közös arculattal próbálnak kifelé érvényesülni. Vannak jó boraink, de az említett mennyiségbeli problémák miatt nem tudunk a világpiacra kikerülni.

- Mikor lesz a sommelier hivatásnak létjogosultsága, amikor az éttermek többségében borértő ember segít az ételek, italok kiválasztásában?

- Már eljött az idő. A fővárosban, ismert borvidékeken éttermek és jeles pincészetek foglalkoztatnak sommeliereket. Jó irányba haladunk, a hivatás elismert, az emberek szívesen kérik ki a tanácsaikat, sőt el is fogadják azt. Pozitívnak értékelem e területen a borfogyasztók hozzáállását.

- Messze még az idő, amikor az adott területen – konkrétan Fejérben – helyi bort lehet kapni az éttermekben?

- Minden borvidékén nehezményezem azt, hogy elenyésző a saját borok fogyasztása. Nacionalistának kellene lennünk, kínáljuk a saját borainkat, más vidékek termékeit pedig csak akkor engedjük be, ha hiányt pótolunk. Más európai országok lokálpatrióták, és csak a saját boraikat fogyasztják. Jó hír Fejérnek, hogy szakmai berkekben nagyon odafigyelnek az itteni borászok tevékenységére. Ez pedig azt jelenti, ha így folytatják, előbb-utóbb méltó helyre kerülnek a hazai borok piacán. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!