Csók, ahogy a tudósok látják

Különleges  a Bálványok és démonok című kiállítás: nem csak azért,  mert a Fejér megyei születésű, neves alkotó munkásságát utoljára 1965-ben mutatták be  átfogó tárlaton. Különleges azért is, mert egy kötet is kapcsolódik majd hozzá, amely a konferencia anyagából is válogat. Márpedig ritkaság manapság hogy egy összegző  kiállítás nyomán napvilágot lássanak a tudományos következtetések is - mondta köszöntőjében Demeter Zsófia,  a megyei múzeumok igazgatója. Hozzátette: a kiállításhoz  eddig is számtalan kísérő program csatlakozott, amely  a felnőtteket  és gyerekeket egyaránt vonzott. Megjegyezte: a  megyei és a városi diákság számára ingyenessé tették a kiállítást - ám az iskolák közül kevesebben éltek a tárlatlátogatás lehetőségével, mint azt remélték...

A konferencián - amelyen délelőtt Kovács Péter művészettörténész , délután pedig Szűcs Erzsébet  művészettörténész volt a szekcióvezető -, Csók István gazdag életművének, pályájának  sokféle szelete szóba került. Kovács Ágnes Csók István müncheni éveiről beszélt. A fiatal Csók 1885-ben érkezett Münchenbe, és az ott töltött tíz évet önéletrajzi írásában életének legboldogabb, legtermékenyebb korszakaként értékelte. Mert igazi barátokra tett szert a  müncheni magyar közösségben: különösen a Hollósy-kör tagjaival alakult ki szoros viszony. Hollósy és köre művészetről alkotott véleménye kifejezetten  inspirálta Csókot. A kör ugyan modern értelemben nem tekinthető művészcsoportnak,  hiszen a hozzá tartozó művészek nagyon különböző jellegű műveket hoztak létre, ám ezek az alkotások szellemi értelemben mégis összetartoznak... Ezért amikor Csók István elszakadt a Hollósy-körtől, intellektuális támasz nélkül maradt - fejtette ki Kovács Ágnes. 

Révész Emese azokról a Csók István-illusztrációkról beszélt, amelyeket az alkotó  Katona József Bánk bán című művéhez készített. A gazdagon illusztrált kötet a Pesti Napló díszkiadásában jelent meg, és nem csak a darabot mutatja be, de színpadi előadások történetét is. Révész Emese izgalmas adalékokkal szolgált a darab utóéletéről, színpadi bemutatóiról, a korabeli könyvkiadásról. De az is kiderült, hogy az illusztrációkban Csók a női vonalat emelte ki: Melinda és Gertrudis alakja az ő sajátos értelmezésében jelenik meg a könyvben. Révész Emese azt sejttette: mindez kapcsolódik a Bálványok és démonok című kiállításhoz, az ott  bemutatott  asszonyábrázolásokhoz.

Szacsvay Éva  a néprajzkutató szemével vizsgálta Csók hagyatékát. Múzeumba került Csók otthonából egy csikófejes ágyvég: a művész a hozzá tartozó ágymennyezet-deszkát  tükörkeret fölé helyezte, gyergyatartót és életfát tett rá: létrehozott egy oltárjellegű konstrukciót. De oltárszerkezetet látunk a híres Tulipános láda című festményén is - állapította meg Szacsvay Éva. Hiszen a képen szereplő tulipános ládán két korsó között áll egy sárközi viseletbe öltöztetett baba, akárcsak Mária -  ezzel mintha Csók István református sárközi oltárképet alkotott volna...

A konferencia minden résztvevője más és más szempontból elemezte a gazdag életmű egy-egy részletét. Hallottunk többek között  a Nirvána című festmény  restaurálásáról, de a délutáni  tárlatvezetésen megismerhettük az alkotó  művészetében felbukkanó keleti tárgyakat is. A konferencia késő délután kerekasztal-beszélgetéssel zárult. Úgy tűnt, a fehérvári  kiállítás  a szakma képviselői számára is új összefüggéseket volt képes megmutatni...