Tetőt a fejü(n)k fölé: de miből?

Az mindig szívszorító, ha az ember elkészült családi és sorházakat lát: lakatlanul. Mint mondjuk Kulcs határában, a Gaudí-lakóparkban, ahol mindössze három ingatlanban élnek. S nem sokkal jobb, vagy éppen rosszabb a helyzet a többi környező településen sem. Talán a városban picit megmozdult az ingatlanpiac, de hogy ez egy tendencia kezdete-e, nem tudni.

Pekarek János

Akár a mai ingatlanpiac jellemzője is lehetne az a kép, amelyet tegnap Rácalmás határában készítettünk: félkész ház, mellette  homokdombból gaz nő,  nem tegnap hagyták abba az építkezést, s mellette a tábla: eladó!  Még jellemzőbb lenne a kulcsi Gaudí-lakópark képe, amelyben szép új családi és társasházak állnak - ám életnek alig van jele a környéken. Némelyik könnyűszerkezetes házat már be sem fejezte az építtető.
- Régóta így áll az a lakópark - mondta  Kiss Csaba, Kulcs polgármestere.  Két földszinti lakásban és egy családi házban laknak az egész épületegyüttesből. Pang a lakáspiac: nyolcmillió forintért lehetne igényes otthont vásárolni, mégsincs érdeklődő! - vázolja a helyzetet a polgármester.
A környékbeliek  arra tippelnek,  a magas talajvízű, feltöltött talaj is ludas lehet az érdektelenségben, ám Kiss Csaba cáfolja ezt, és  a nehezen adott bankhiteleknek, a mind kevesebb készpénzes vásárlónak tulajdonítja a helyzetet.
Igaza lehet! A környékbeli települések polgármesterei hasonló képet festenek.


- Három éve még csak érdeklődő sem volt a rácalmási telkek iránt! - jegyzi meg Schrick István,  a település polgármestere.  A korábbi években nem volt olyan hét, hogy ne érdeklődtek volna eladó telkek után. Három éve mintha elvágták volna: ennyire direktben még soha nem éreztünk meg egyetlen válságot sem, mint ezt!
Hasonló a helyzet Kisapostagon is: - Érdeklődés van: két eladó telkünk miatt tértek be hozzánk reménybeli vásárlók - monta Schreiner Béla polgármester. - Ám azóta sem jött vissza egyikük sem... Legfeljebb annyi mozgás van a privát piacon, hogy idős emberek, akik nagy telkeken laknak, megosztják a területet, és a beépíthető részt próbálják értékesíteni, nem sok sikerrel. Fájdalmunk, hogy épp a válság hamvába holt egy tizenegy hektáros lakópark-kijelölési kísérletünk az egyik földtulajdonos ellenállásán. Itt   37 telket tudtunk volna értékesíteni: akkor! De talán   újrakezdhetjük a projektet, meglátjuk, hogyan  változik az érdeklődés!
Kazsoki Sándor építési előadótól megtudtuk: tavaly Kisapostagon hat (!) darab építési engedélyt adtak ki új házra. Rácalmáson ugyanebben az időben tizenegyet...
- Baracson egyetlen építési engedélyt sem kértek új házra tavaly! - válaszolta  Várai Róbert, a község első embere. - Viszont az önkormányzatnak sikerült értékesítenie egy saját ingatlanát, és egy külterületi kertjét, amelyeknek gondozása, fenntartása sokba került. Ez is valamiféle siker, bár csak  nyomott áron tudtunk megszabadulni ezektől a  területektől. A lakók  érdeklődnek nálunk, mikor lesz területrendezés, utcakialakítás, nyilván, mert ők is szeretnének túladni a földeken. Három helyen is tervben volt  korábban ilyen, de az biztos,  a mai állapotokat ismerve, nem a közeljövőben fogunk új utcákat nyitni!
- Öt-hat önkormányzati telek vár gazdára Nagyvenyimen, de eddig senki nem érdeklődött utánuk! - mondta Szabóné Lőrincz Ilona polgármester. - Talán magánkézből kelt el egy-két telek az utóbbi években, de új beköltözőkkel nem találkoztunk. Pedig nyitottak vagyunk, az intézményeink  felkészültek, várnánk az új  polgárokat!
Építkezést nem sok helyen láttunk a környéken. Tegnap  egyetlen helyen tapasztaltunk élénk építőipari tevékenységet: Kulcs egyik utcájában, a Gaudí-lakóparktól nem is olyan messze. Igaz, itt sem házat építettek, hanem a harminckét éves lakóház májusban kezdett korszerűsítését-felújítását fejezték be a mesterek. A tulajdonos nem akart szerepelni az újságban - de annyit megjegyzett, hogy lakástakarék-kasszájának összegét csak úgy használhatta fel, ha lakóingatlanra költi. Ezért vágtak bele házastársával a korszerűsítésbe.
A munkát végző kulcsi vállalkozás, a Köviszig Kft.  vezetője, Kővári László annyit tett hozzá,  mostanában  csak effajta kisebb munkákhoz jut a cég, házat már régóta nem építettek. Igaz, amíg évekkel ezelőtt negyvenen is dolgoztak náluk, ma mindössze öten vannak a vállalkozásban...
- Nem merek tendenciáról beszélni, de megjegyzem, ez a félévünk volt eddig a legjobb 2009. január elseje óta! - árulta el  Czakó Károly,  a dunaújvárosi Max Office ingatlanforgalmazó cég vezetője. - Ezen belül is a május-június volt kiemelkedő. Amíg  egy átlagos hónapban tucatnyi lakást és házat adtunk el, addig ebben a két hónapban  lényegesen többet értékesítettünk!  -mondta a tulajdonos, aki az érzékeny gazdasági adatokra hivatkozva nem mondott pontos számokat. - Mi  nem nyúltunk új marketing-eszközökhöz, a hitelpiac sem változott, a gazdasági helyzet sem sokat: kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy a lakásárak talán elértek egy olyan lélektani határt, hogy már érdemes vásárolni. S olcsó panellakásokat is vettek most tőlünk!
Egy székesfehérvári ingatlaniroda vezetője, Horváth András elmondta, a megyeszékhelyen az olcsó lakások gyorsan elkelnek, készpénzre vásárolják meg őket, befektetési céllal. Hitelhez azonban nehezen jutnak a lakosok, így kevés az új- és használt lakásértékesítés, s az építkezés is. Tapasztalatai szerint a téglalakások értéke valamivel nőtt a piacon, azok fogyogatnak is, de az ingatlanárak többsége továbbra is stagnál.  

Csokoládé-csomagolók

Ha az el- és félbehagyott téglaház képe a mai vidéki ingatlanpiac legjobb jellemzője, akkor ez a fotó talán a túlélés legjobb ábrázolása.


Ha nincs kenyér, a morzsát kell megfogni...
Csak az a kérdés, hogy a morzsákból hány, egyre csökkenő létszámú vállalkozás él meg? S hány, az építőiparból elbocsátott embernek kell a szó szoros értelmében kenyér helyett morzsákból élnie, családjával együtt?
Erről a kilencvenes évek eleje jut eszembe, amikor komoly ipari városokban harminc százalékra emelkedett a munkanélküliség, és elismert, a szakma csúcsán lévő szerszámkészítőkből lettek hosszabb-rövidebb idő után vagy időre  csokoládé-csomagolók. Mert  valamiből élni kellett...
Azt inkább ne akarjuk tudni, hogy ez micsoda meghasonlásokkal, tönkrement családi élettel, megkeseredett emberrel járt. Társadalmi törvény, hogy lefelé lélegzetelállítóan gyors az út - fölfelé irgalmatlanul lassú. Ha vezet fölfelé egyáltalán.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!