Mezítláb, gatyában focizott annak idején - Móré Imre labdarúgó szaktekintély 80 éves

Cece - A település szülötte, egyben díszpolgára, az Európa szerte híres, Svédországban élő Móré Imre vasárnap ünnepelte 80. születésnapját. Alapvetően elégedett az életével.

nincs nev

 

Úgy vélem, Móré Imrét a futball világában nem kell különösebben bemutatni, pályafutása önmagáért beszél. Ám az, aki mégsem ismeri Cece díszpolgárát, annak röviden így mutatnám be: a 80. születésnapját ünneplő - 10 évet most is nyugodtan letagadhatna - Imre bácsi, aki az MTK-ban játszott, 1956-ban hagyta el hazáját, hiszen őt is a forradalmárok között tartották számon. Egy ideig Európában bolyongott, majd Svédországban kötött ki, véglegesen. Előbb játszott, majd a skandináv ország egyik leghíresebb edzője lett, s mint ilyen, az ország lehető legmagasabb sportkitüntetését adományozták neki, hiszen elévülhetetlen érdemei voltak és vannak abban, hogy Svédország labdarúgása felemelkedett. Ezen felül, soha nem feledkezett meg szülőhazájáról, ápolja a magyar-svéd kapcsolatokat, szakmai tapasztalataival megpróbál segíteni labdarúgásunkon, ám az már nem az ő hibája, hogy az illetékesek ezt nem, vagy csak elvétve veszik igénybe.
De térjünk vissza a vasárnapi cecei ünnepségre, ahol születésnapján a tisztelői, barátai és a Móré família tagjai köszöntötték fel. Így a többi között az unokaöccsei,  a fehérvári Móré Attila és a Cecén élő Móré Tamás, valamint a Svédországban született fia, Móré Imre. Az itthoni Mórék nevében Attila és Tamás egyaránt kihangsúlyozta, hogy büszkék nagybátyjukra, a Svédországban és Európában elért szakmai sikereire. Ám egyúttal nagy felelősséget is jelent annak a kihívásnak eleget tenni, amit Imre bácsi, mint labdarúgó szaktekintély kivívott magának. A családon belül is vannak olyan utódok - mint például Tamás fia - akik mint tehetséges futballisták a későbbiekben tovább vihetik a Móré nevet. Nem véletlen, hiszen az Imre bácsi által kidolgozott és a Cecén már bemutatott utánpótlásnevelési program, az edzésmódszer erre kiválóan alkalmas. Attila - aki nélkül amúgy elképzelhetetlen a Sapa Fehérvár AV19 hokisainak és a Videoton FC futballistáinak a mérkőzése - nagyon reméli, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a Magyar Labdarúgó Szövetség illetékesei talán komolyan veszik, magukévá teszik a Móré Imre által ajánlott svéd modellt. Aki amúgy Attilától nagy örömmel hallott a Vidi első bajnoki címéről, és szorít a piros-kékeknek, hogy még több sikerben legyen részük. Ám az unokaöccs azt is fontosnak tartotta megemlíteni: nagybátyja arról is híres, hogy soha nem felejtette el a gyökereit, azt, hogy honnan származik.

Itt a Vásártéren, ahol most vagyunk, annak idején mezítláb és egy gatyában fociztunk a többiekkel. Innen indultam el én, a cecei fiú. Huszonöt évesen kellett elhagynom a hazámat, majd Svédországba kerültem, ahol később a felségemet, a két éve sajnos elhunyt, német származású Krisztát - akinek az édesapja az utolsó német harckocsi parancsnok volt, akit a szovjetek Berlinben kilőttek - megismertem. Végig nagyszerű társam és segítőm volt pályafutásom során, s az is büszkeséggel tölt el, hogy megtanult és úgy beszélt magyarul, mint mi. Egy ideig a másodosztályban játszottam, majd 1965-től, a legmagasabb képesítés megszerzése után már edzősködtem. Ha szabad így fogalmaznom, a legnagyobb húzásom viszont az volt, amikor létrehoztam az első labdarúgó iskolát Svéd-országban. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy olyan híres, később a felnőtt válogatottban is bizonyító tanítványok kerültek ki a kezem alól mint például Bo Larsson (VfB Stuttgart), Ralf Edström (PSV Eindhoven), Inge Danielsson (Ajax) és még sokan mások. De nem csak a futballra, a viselkedésre, a helyes magatartásra is megtanítottam őket.
Több évtizedes munkámat a Sportszolgálatáért Arany fokozatú díjjal ismerte el az alapításának 100. évfordulóját ünneplő svéd szövetség. Indoklásuk szerint tevékeny részem volt a svéd labdarúgás felemelkedésében. Mert például én voltam az első, aki a letámadást bevezettem az ottani játékban. Volt egy tanítványom, az akkori csapatomban jobbhátvéd Sven-Göran Eriksson, a későbbi angol szövetségi kapitány, aki ha találkozunk, a mai napig is köszönetet mond a tanultakért. De tudja, igaz a mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Az MLSZ-nek felajánlottam a segítségemet, de nem kaptam választ. Ám ha az elmúlt nyolcvan évet összegzem, azt hiszem, odafönt szeretnek. Soha nem sérültem meg, sikeres edző voltam, Svédországban elismertek, és egy fantasztikus család tagja vagyok - mondta meghatottan Móré Imre.

 

Itt a Vásártéren, ahol most vagyunk, annak idején mezítláb és egy gatyában fociztunk a többiekkel. Innen indultam el én, a cecei fiú. Huszonöt évesen kellett elhagynom a hazámat, majd Svédországba kerültem, ahol később a felségemet, a két éve sajnos elhunyt, német származású Krisztát - akinek az édesapja az utolsó német harckocsi parancsnok volt, akit a szovjetek Berlinben kilőttek - megismertem. Végig nagyszerű társam és segítőm volt pályafutásom során, s az is büszkeséggel tölt el, hogy megtanult és úgy beszélt magyarul, mint mi. Egy ideig a másodosztályban játszottam, majd 1965-től, a legmagasabb képesítés megszerzése után már edzősködtem. Ha szabad így fogalmaznom, a legnagyobb húzásom viszont az volt, amikor létrehoztam az első labdarúgó iskolát Svéd-országban. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy olyan híres, később a felnőtt válogatottban is bizonyító tanítványok kerültek ki a kezem alól mint például Bo Larsson (VfB Stuttgart), Ralf Edström (PSV Eindhoven), Inge Danielsson (Ajax) és még sokan mások. De nem csak a futballra, a viselkedésre, a helyes magatartásra is megtanítottam őket.
Több évtizedes munkámat a Sportszolgálatáért Arany fokozatú díjjal ismerte el az alapításának 100. évfordulóját ünneplő svéd szövetség. Indoklásuk szerint tevékeny részem volt a svéd labdarúgás felemelkedésében. Mert például én voltam az első, aki a letámadást bevezettem az ottani játékban. Volt egy tanítványom, az akkori csapatomban jobbhátvéd Sven-Göran Eriksson, a későbbi angol szövetségi kapitány, aki ha találkozunk, a mai napig is köszönetet mond a tanultakért. De tudja, igaz a mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Az MLSZ-nek felajánlottam a segítségemet, de nem kaptam választ. Ám ha az elmúlt nyolcvan évet összegzem, azt hiszem, odafönt szeretnek. Soha nem sérültem meg, sikeres edző voltam, Svédországban elismertek, és egy fantasztikus család tagja vagyok - mondta meghatottan Móré Imre.

 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!