Még a rendőr is megcsodálta a Wartburgot - járgány Eisenachból

FMH - Kiss Ákos, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Ákiboy hat éve boldog tulajdonosa annak a fehér kétüteműnek, amelyen nem képes nyomot hagyni az idő vasfoga.

Házi Péter

 

- Amikor legutóbb a szabadi-sóstói Wartburg-találkozóra siettem, a főúton leintett a rendőr. Na, gondoltam, ezek is a minél öregebb autókra utaznak, hogy biztosan meg lehessen valamiért bírságolni. Már készítettem is elő a forgalmit, jogosítványt, ám a rendőr csak annyit kért, álljak meg egy pillanatra, hadd csodálhassa meg az autómat - meséli Kiss Ákos, aki hivatására nézve fodrász, ám ha azt kérdezik tőle, mivel foglalkozik, akkor azt mondja: a Wartburgommal!
És Ákiboy nem hazudik: amikor csak teheti, az autóját simogatja, fényezi, saját bevallása szerint a felesége is féltékeny már a kétüteműre, ugyanis annyi időt tölt vele Ákos. Az autó egyébként hat éve került a büszke tulajdonos birtokába, az egyik idős szomszéd hölgytől vásárolta meg, aki azzal a feltétellel adta el a féltve őrzött autót, hogy az új gazdája legalább ennyire vigyáz majd rá. Nos, a néni a legjobb illetőre bízta a harmadik évtizedét taposó eisenachi járgányt. Ákos télen fűtött garázsban tartja "őt", persze, ekkor is lejár hozzá. Merthogy a legfontosabb, amit igényel, az a simogatás és a portörlés!
- Nem tehetek róla, ez a szenvedélyem, "ő" már a családunk része, féltve őrzött ereklye, amit  a kisfiamnak szeretnék továbbadni. Ő egyébként szintén imádja a kocsit, és tudom, hogy nagyon vigyáz majd rá, hiszen már most, háromévesen minden utazás előtt babusgatja és simogatja a négykerekűt, akárcsak az apja - vallja be őszintén Ákos, aki rövid bemutatót is tart az autón. Nem csupán a kaszni kifogástalan, de a lökhárító krómozása is, belül a kárpitok szintén rendben vannak, a kocsi tényleg úgy néz ki, mintha most rántották volna elő a zsírkockából. És amikor Ákos beindítja a motort, gyermekkori képek, hangok és szagok tömege tódul a fejembe, az olyannyira sajátos kétütemű duruzsolás egy kicsit visszarepít abba a korba, amikor még mi is kisgyermekek voltunk, s azt játszottuk egy Wartburgban, miként tudnánk azt kulcs nélkül elindítani. Szerencsére akkor ez nem sikerült. Most viszont irigylem egy kicsit Ákost!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!