Autógyilkos körülmények: húsz centis homoktengeren kellett átvergődniük

Az indulás előtti hajnalon derült ki, hogy terrorveszély miatt Mali fővárosáig nem engedik el a Budapest-Bamako Rally versenyzőit, ehelyett Marokkóban szerveznek egy körutazást. A túra kategória három fiatal, székesfehérvári résztvevője, Szűcs Balázs, Kutasi Zoltán és Bujtás Attila így egy kicsit csalódva vágott neki az afrikai kalandnak, de aztán hamar beleélték magukat Afrika meghódításába.

Házi Péter

- Mivel az autónk nem egy autópályára termett jószág, így az európai szakaszt a többiek előtt, egyhuzamban vezettük le, hogy a csapatokat Afrikába átszállító hajónak ne kelljen ránk várnia. Amikor odaértünk a komphoz, már az sem volt biztos, hogy a marokkói szervezők biztosítani tudják a rendzevényt, úgyhogy nem kis izgalmakkal telt ez az időszak-  emlékszik vissza a verseny kezdetére Szűcs Balázs, a csapat "szóvivője", akinek mindenről eszébe jut valami.  Végül aztán rendben elindult a komp, s az Aranykéz Szakképző Iskola csapata, merthogy Balázs és Zoli ott tanít,  végül rendben átért a fekete kontinensre.
 - Amikor megérkeztünk, tulajdonképpen csak a túra végső állomását ismertük, a köztes  útvonalat általában mindig aznap reggel adták meg. Az első szakaszon az Atlasz hegységen kellett átkelni, annyi volt a különbség a túra illetve a versenykategória között, hogy utóbbiak kaptak egy kis off-roados szakaszt is. Így az első este a versenyzők előtt értünk be a táborba. A második napon a szervezők aztán bejelentették, hogy nem lesz két külön kategória, mindenki versenyzőnek számít.

- Ezt két napig tartották is, aztán belátták, hogy ez így nem működik, ugyanis mindenki ment, amerre látott: a versenyzőknek volt beépített navigációja, a túrásoknak viszont nem, így ha elakadtunk valahol, vagy telefonáltunk, vagy segítségre vártunk. Úgyhogy ezt követően aztán ismét két kategóriára osztottak minket - folytatja a mesélést Attila.
 A legtöbb nap egyébként nagyrészt terepi szakaszokból állt, a fehérvári fiatalok többször is találkoztak a homoksivatagban a versenyzőkkel. Nekik kétszer sikerült elakadniuk: egyszer egy homokdűne tetején ásatták el a kocsit, innen a helyiek szabadítottá ki őket, kemény 70 euróért:   Próbáltunk alkudozni velük, hogy nekünk 20 eurónk van erre a célra, erre azt mondták, hogy "You work!", azazhogy ennyiért te dolgozol!

- A második elakadás után aztán rájöttünk, hogy ahonnan a szél fúj, azon a dűneoldalon nyugodtan mehetünk, mert itt kemény a homok, a dűne másik felén, ahová viszont a szél átfújja a homokat, nagy az esélye annak, hogy elakadunk. Később aztán azt is megtudtuk, hogy jóval jutányosabb áron bérelhettünk volna helyi vezetőt, akinek a sivatag a kisujjában van, s ha elakadunk, kiássa a kocsit... - összegzi a tapasztalatokat Balázs.

 - A leghoszabb, legkeményebb szakasz 800 kilométeres volt, melynek részeként először egy tizenöt-húsz centi mélységű homoktengeren kellett átvergődnünk, majd jött az Iriki-tó, ami valójában egy kiszáradt tómeder. Elég vicces volt, hogy a tómeder közepén szembejött velünk egy kis kávézó. Ezután következett a legkeményebb, autógyilkos kősivatag, ahol a nagy kövek miatt körülbelül öttel tudtunk menni. Ezen a részen öt óra alatt tudtunk átvergődni -mondja Bujtás Attila, akinek a szemében még most is ott izzik a kaland izgalma.
 Kérdezem, mennyire bírta a strapát  a nem éppen fiatal Land Cruiser?  Az "afrikautazók" egy nagyot nevetnek, aztán elárulják, mi is történt. Nyugat Szaharáig a kocsi teljesen rendben volt, ez az a pont, ahonnan a merészebbek a terrorveszély ellenére továbbmentek Maliba. Itt azonban  a nem túl jó szervezés miatt sok túra kategóriás résztvevő úgy döntött, hogy abbahagyja a kalandozást és hazaindul. Balázsék is így döntöttek, elindultak északi irányba, azaz gyakorlatilag hazafelé, és ekkor ütött be a krach: szétrepedt a hengerfej négy helyen, aztán elromlott a GP és a CB-rádió is. Nem volt más választásuk, mint  bevontatni a kocsit Tantan városába, ahol csodák csodájára  egy éjszaka alatt megoldott mindent az aranykezű szerelő. Innen már sima volt az út hazáig, csak éppen Kutasi Zolit elkapta valami vírus, úgyhogy ő egészen eddig azzal kínlódott.
 - Hihetetlen élmény volt ez a két hét, már most eldöntöttük, hogy jövőre versenyzőként vágunk neki a rallynak. Reméljük, akkor megismerhetjük belső-Afrika életét is  - mondják a srácok, akik már most megkezdték a szponzorok keresését.

Az Aranykéz Szakképző Iskola szervezésében fehérvári és más iskolák  egy kamionnyi adományt gyűjtöttek össze az afrikai kisgyerekeknek. A kamion a katonaság kíséretével szerencsésen elért a Maliban lévő  kis falvakig,  így az összegyűjtött számítógépek, iskolaszerek, vagy az Arany János iskola által felajánlott székek, a Németh László Általános Iskola  ruhaküldeményei  célba értek -  mondta Kárpátiné Frank Éva, a szakképző iskola igazgatója, aki a fiúkkal napi sms-kapcsolatban állt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!