Régészeti szenzáció! 7-8 ezer éves sírokat találtak Bicskén

Ivóvizet vezetnek a bicskei szőlőhegyen, amit Galagonyásnak neveznek a helybéliek. A terület azonban már régóta ismert és védett régészeti lelőhely: már Marosi Arnold, a székesfehérvári múzeum alapítója is tudott létezéséről. A szőlőtulajdonosok zúgásatásai során korábban számos kerámia került elő, a rendkívül gazdag leletek a neolitikum korából származnak. A neolitikum a kőkorszak utolsó része, magyarra újkőkornak, vagy csiszolt kőkornak fordíthatnánk.

A bicske melletti területet a hatvanas-hetvenes években már kutatta Makkay János, azóta ismert, hogy településre bukkantak, s azóta Európa hírű az úgynevezett Sopot-Bicskei Ember. 
- Legalább kétezer évig élhettek ezen a tájon ezek az emberek - mondta a helyszínen Prandler Péter ásató régész (az ásatás vezetője Fülöp Gyula régész). - Ahogy halad a vízvezeték, egymás után bukkannak elő a 7-8 ezer éves sírok. Az eddigi legérdekesebb egy fiatal nő földi maradványa.
Megállunk a sírgödör mellett. A csontokon, az egykori lány fején, nyakán, derekán gazdagnak mondható ékszerek láthatóak.- S ami megdöbbentő: tengeri kagylókból állnak a láncok. És egy másik furcsaság: a neolitikumban elhunytakat általában zsugor tartásban temették el, ám a lány teste kiegyenesítve fekszik. A kezei azonban - és ez már feltételezés - mintha össze lennének kötözve. A szakemberek úgy gondolják, vallási okokból tették ezt, azt akarván megakadályozni, hogy a halott visszatérjen az élők világába.
- Az Adriából származnak - indokol Prandler Péter.  - Ez bizonyítja, hogy már akkor fejlett kereskedelmi tevékenység folyt a déli vidékekkel. Egyébként ezek az emberek búzát, árpát termesztettek, s kecskét, juhot tartottak. Ők voltak a Kárpát-medence első földművesei.
A sírban edények is vannak. Érdekesség, hogy mivel akkor még nem ismerték a korongozást, minden egyes kerámia, tál, edény és hasonló más és más, nincsen két egyforma darab. Rajtuk a nap és a csillag szimbólumok ismétlődnek.